http://duelamical.eu/
A másik cikkhez csúsztass oldalra!
2
4

Magyarország új médiatörvénye

12138
62%
38%
A kormánypártiak szerint az új médiatörvény célja többek között a kiskorúak védelme, a kiegyensúlyozz tájékoztatás biztosítása, valamint a szélsőjobboldali média visszafogása. A belföldi és külföldi baloldali erők viszont a szólásszabadság csorbulását és Orbán Viktor diktatúráját látják a törvényben.
forrás:

Még mindig szabad írni a Kárpátok alatt

Gát Ákos Bence | fordította: Gát Ákos Bence | 2011. November 14. 10:15

Becelluxozott szájak, gúnyos vigyortömeg, a termet felrázó mókás szócsata: a magyar médiatörvény sok európai baloldali képviselőből hozta ki a „napközist”. Az európai elveknek megfelelő törvény mégis győztes, mégis új és magyar.

Becelluxozott szájak, gúnyos vigyortömeg, a termet felrázó mókás szócsata: a magyar médiatörvény sok európai baloldali képviselőből hozta ki a „napközist”. Az európai elveknek megfelelő törvény mégis győztes, mégis új és magyar.

Az Európai Unió soros elnökségét 2011 januárjában vette át Magyarország. A protokoll szerint Magyarország miniszterelnöke Brüsszelben, rövid beszédben tárta az európai képviselők elé a soros elnökség következő hat hónapjára szánt programját. A felszólalást követő vita során azonban összeurópai kérdésekről vajmi kevés szó esett. A hangsúly hamar Magyarország belügyeire terelődött, azon belül is a frissen (december. xy-én) elfogadott, médiát szabályozó törvényre. A kérdésfelvetés várható volt: a hazai ellenzék már egy ideje erősen kampányolt a törvény ellen. Kiáltásaikat valószínűleg külföldi kollegáik is meghallhatták, akik közül többen beragasztott szájjal várták a magyar miniszterelnököt az Európai Parlamentben, ezzel is tiltakozva a szerintük antidemokratikus, diktatúrát idéző új szabályozás ellen.

*Gyorsolvasók

A jogban jártasabbak bölcsen utasították vissza a több mint 100 oldalas, addigi médiaszabályozást átíró reform hirtelen, átgondolatlan kommentálását. Nem így több tucat EP-képviselő, akik vígan emeltek ki bekezdéseket a törvénytervezet megszavazott, vagy éppen meg nem szavazott passzusaiból. Sokaknak nem volt idejük a frissítésre, hiszen a törvényt csak az európai ülés előtt nem sokkal fogadta el a magyar Országgyűlés. A spanyol, francia, német képviselők valószínűleg nem tudták követni az olykor igen fontos változásokat, ezzel is hamis képet kapva a törvény végső szövegéről. Az is kérdés, hogy az európai képviselők, akik aligha értenek magyarul, hogyan győződtek meg az igencsak hosszú és összetett törvény tartalmáról. S ha sikeres is volt a szótárazgatás, vajon jutott-e idő pár nap alatt beható, nemcsak a régi és az új magyar szabályozást összevető, hanem más európai országok médiatörvényét is számba vevő, összehasonlító tanulmány elkészítésére? Kétségtelenül megállja a helyét az a kormánypárti érv, mi szerint az európai unió baloldali képviselői úgy támadták élesen a médiatörvényt – szokatlanul keményen beavatkozva ezzel egy tagország belügyeibe –, hogy valójában nem is tudták, mit bírálnak.

*Üres címlap, üres botrány

Természetesen nem csak a politikusok siratták a szabad sajtót. A médiumok egy része is temette magát. A címlapjukon „Magyarországon megszűnt a sajtószabadság” felirattal megjelenő, a sajtószabadság végét hirdető újságok már önmagukban is ellentmondást jelentenek. Lehetne-e következmények nélkül cenzúráról beszélni egy olyan országban, ahol cenzúra működik? – adódik a logikus kérdés. A magyar valóságot jól ismerők ráadásul tudják, egyes sajtóorgánumok rendszeresen átlépik a higgadt, logikus érvelés határát, ha a kormányról, vagy a miniszterelnök személyéről van szó.

*Belpolitika-export

A magyar médiatörvényt Brüsszelben támadó politikusok egyértelműen a magyar kormányt akarták lejáratni, szembe állítva a magyar miniszterelnököt és az Európa alapját adó demokratikus elveket. Az akció mögött, mint az később kiderült, a magyarországi baloldali pártok álltak, amelyek a brüsszeli ülés előtt többnyelvű körlevélben több ponton is félretájékoztatták európai frakciótársaikat. A magyarázat egyszerű: több mint nyolc évig tartó sikertelen kormányzás után, a szocialisták és a liberálisok történelmi vereséget szenvedtek a 2010-es magyarországi választásokon. A választópolgárok olyan kevés mandátumhoz juttatták őket, hogy azóta sem tudják politikai akaratukat érvényesíteni a kétharmados többséggel bíró kormánypárti Fidesz-KDNP, jobb-közép pártszövetséggel szemben. Népszerűségük máig sem növekedett jelentősen. Utcai demonstrációik, tüntetéseik sem mozgatnak meg rendkívüli tömegeket, aligha képesek jelentős hatásgyakorlásra. Utolsó mentsvárnak maradt a magyar belpolitika külföldre való exportálása: talán külföldön többen akadnak, akik hisznek nekik, amikor Magyarországon már csak kevesen.

*Az Európai Bizottság is szentesítette

Kevés olyan európai ország létezik, melynek médiatörvényét saját parlamentjén kívül az Európai bizottság is szentesítette. Magyarország ezek közé tartozik. Elejét véve a támadásoknak, a magyar miniszterelnök felkérte a José Manuel Barosso vezette Európai Bizottságot, vizsgálja meg a magyar szabályozást. A több hétig tartó bizottsági elemzés eredménye világos: a magyar médiatörvény összhangban van az Európai Unió alapelveivel. S hogy az ügyön dolgozó számos európai szakjogász véleménye megállja a helyét, azt a Magyarországon továbbra is viruló sajtószabadság is bizonyítja.

Újabb szög a magyar demokrácia koporsóján

Nagy Eszter | fordította: Nagy Eszter | 2011. November 14. 10:12

Ha a sikeres EU-elnökségünkről nem is olvashattunk sok cikket, a új médiatörvény miatt mégis bekerültünk a világsajtóba: Európa és Amerika szinte összes nagy heti- és napilapja címlapon foglalkozott a témával, éles kritikával illetve az elfogadott jogszabályt.

Magyarország rendkívül sokat köszönhet az új médiatörvényünknek. Ha a sikeres EU-elnökségünkről nem is olvashattunk sok cikket, az új jogszabály által mégis bekerültünk a világsajtóba: Európa és Amerika szinte összes nagy heti- és napilapja címlapon foglalkozott a témával, éles kritikával illetve a kétharmados parlamenti többséget birtokló kormánypárt (Fidesz-KDNP) által megalkotott és megszavazott új médiatörvényt, ami nemcsak az ellenzék felháborodását váltotta ki.

*Mindenki egy ellen, egy mindenki ellen!

A több irányból érkező kritikák – melyek főként arra irányultak, hogy a törvény számos demokratikus alapelvet (sajtószabadság, pluralizmus) sért – többségében süket fülekre találtak a kormányon belül. A Fidesz, kitartva a törvény mellett, több ízben azt a választ fogalmazta meg, hogy a vádak alaptalanok, mivel a külföldi sajtó olyan gyorsan reagált a törvényre, hogy a bírálóknak még arra sem volt idejük, hogy elolvassák a törvény szövegét. Ezzel a kormány olyan lapok szakmaiságát vonta kétségbe, mint a Le Monde, a New York Times vagy az The Economist. A Fidesz második ellenvetése az volt, hogy a törvény még alig lépett hatályba, így annak gyakorlati hatását egyelőre még senki sem tudja megítélni. Ez utóbbi érv hallatán még a törvény szövegének ismerete nélkül is kételyek merülhetnek fel bennünk, hiszen a jogállam éppen arról szól, hogy egy törvényt oly módon kell megalkotni, hogy már annak hatálybalépése előtt tudni lehessen, milyen hatása lesz az érintett területre. Azt pedig, hogy a jogszabály ne ütközzön semmiféle alkotmányos vagy európai normába, előre biztosítani kell fékek és ellenfékek beépítésével, hogy ne a gyakorlat, illetve egyes személyek döntései mutassanak rá utólag, tévedett a jogalkotó.

*Tág értelmezés és gumiparagrafusok

De miről is szól az új médiatörvény és miért kavart akkora vihart külföldön és belföldön egyaránt? Médiatörvény már 2010 előtt is létezett Magyarországon, ami arra volt hivatott, hogy a különböző közmédiumokat ellenőrizze és bizonyos szinten tartalmilag korlátozza, megőrizve ugyanakkor a sajtószabadságot és a pluralizmust. Az új médiatörvény bírálói szerint pont ez utóbbi kettő került veszélybe a jogszabály hatálybalépésével. Az új törvény jóval nagyobb mértékben korlátozza a médiát, mint elődje. Emellett a törvényszöveg tágan értelmezhető megfogalmazása politikai visszaélésekre adhat lehetőséget. Nem tiszta például, hogy mi számít „közerkölcsöt” és „emberi méltóságot” sértő elemnek a médiában.

*Kiegyensúlyozatlan médiahatóság a kiegyensúlyozott tájékoztatásért

A médiatörvénnyel egy időben megszületett a médiahatóság is, amely a törvény gyakorlati végrehajtó szerve. Nem véletlen, hogy a médiahatóság jogkörét illetően sok félreértés támadt. A törvény nem szab pontos határokat és korlátokat, a pontos értelmezést ugyanis a joggyakorlatra bízta a jogalkotó. A legtöbb kritika azonban nem a médiatanács hatásköréből, hanem annak összetételéből ered. Az 5 tagú médiatanácsot ugyanis a Fidesz csak és kizárólag kormánypárti személyekből állította össze. Jóllehet, a médiaszabályozás lényege a kiegyensúlyozott tájékoztatás lenne, éppen a médiatanács az, ahol semmi nyoma a kiegyensúlyozottságnak.

*Bírálatok az EU-tól

A magyar médiatörvényről szóló kérdés az Európai Bizottsághoz is eljutott. A médiáért felelős biztos, Neelie Kroes három ponton kifogásolta a törvényt inkább technikai, mint elvi szempontok alapján. Ezeket a pontokat azóta módosították a törvényben. Igaz, Neelie Kroes biztos asszony levelében nem említi, hogy a médiatanács összetétele demokratikus alapelveket sértene. Ez azonban azzal magyarázható, hogy erre vonatkozóan nem találunk hivatkozást az európai uniós jogszabályokban, mivel annak idején senki sem gondolta arra, hogy külön jogszabályba kéne foglalni azt, hogy a média szabályozását ne pusztán pártpolitika határozza meg.

Az Európai Bizottság helyett így az Európa Parlament számos képviselője fogalmazta meg ezt a kritikát Orbán Viktor miniszterelnök brüsszeli látogatása során. A legszenvedélyesebb beszédet talán Daniel Cohn-Bedit zöldpárti képviselő fogalmazta meg, amelyben felhívta Orbán Viktor figyelmét arra, hogy egy demokráciában a médiának kell ellenőriznie a politikát és nem fordítva.

Sokan úgy tartják, a médiatörvény körüli botrány túlzás. Azt mondják, hogy a kérdés csak azért kapott ekkora visszhangot, mert a törvény életbelépése egybeesett a magyar soros EU-elnökséggel. Lehet, hogy ha Magyarország nem éppen akkor tölti be az elnöki szerepet, akkor a külföldi sajtó és az EU is átsiklik a kérdés fölött. Mivel jelenleg Magyarországon rendkívül gyenge az ellenzék, nem lett volna senki, aki hevesen tiltakozzon. Így azonban a törvény számos hiányossága felszínre került, amiből néhányat korrigált is az Országgyűlés.

Tény, hogy egyes bírálatok alaptalannak bizonyultak, többségük azonban építő szándékú volt. Lehetséges, hogy az éppen akkor esedékes EU elnökség befolyásolta a botrány méretét. De az is lehet, hogy az Orbán-kormány által visszamenőleges hatállyal kiszabott banki különadó vagy éppen az Alkotmány Bíróság jogkörének csorbítása után a médiatörvény már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Várható volt, hogy a külföld előbb-utóbb rendre inti Magyarországot.

Ha a sikeres EU-elnökségünkről nem is olvashattunk sok cikket, a új médiatörvény miatt mégis bekerültünk a világsajtóba: Európa és Amerika szinte összes nagy heti- és napilapja címlapon foglalkozott a témával, éles kritikával illetve az elfogadott jogszabályt.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Szavazás állása

62%
38%

Még mindig szabad írni a Kárpátok alatt

Gát Ákos Bence|fordította: Gát Ákos Bence

Újabb szög a magyar demokrácia koporsóján

Nagy Eszter| fordította: Nagy Eszter

0 Kommentárok

Vegyél részt a vitában! Oszd meg te is a véleményedet!

Jelentkezz a Duel Amical - vitapolitika.hu szerkesztőségébe!

Szívesen lennél szerkesztőségünk tagja? Vagy csak egy cikket szeretnél publikálni? Küldj egy rövid bemutatkozó e-mailt a duelamical@duelamical.eu e-mail címre! Részletek...