http://duelamical.eu/
A másik cikkhez csúsztass oldalra!
259
406

A függetlenség napi felvonulás Lengyelországban

3107
37%
63%
A 2017. november 11-én, Lengyelország függetlenségének napján rendezett legutóbbi felvonulás nagy visszhangot vert a nemzetközi sajtóban. Vajon hogyan látták maguk a lengyelek a saját országukban zajló eseményeket?

A függetlenség napi felvonulás a lengyel szabadság egyik jelentős szimbóluma

Nicholas Siekierski | fordította: Szabó Viktória | 2018. Február 19. 21:30

A legutóbbi függetlenség napján rendezett felvonulás (Marsz Niepodległo`sci) november 11-én, Lengyelország függetlenségének évfordulóján nagy visszhangot vert a nyugati médiában. A hisztérikus tudósítások azonban nem az alaptényeket tárták a szemünk elé. A lengyelek békésen tettek tanúságot hazájuk iránti szeretetükről a függetlenség napján.

A legutóbbi függetlenség napján rendezett felvonulás (Marsz Niepodległo`sci) november 11-én, Lengyelország függetlenségének évfordulóján nagy visszhangot vert a nyugati médiában. Bizonyos csatornák, mint a CNN vagy a New York Times szalagcímei „60,000 Varsó utcáin felvonuló fasisztáról” harsogtak. Egy fiatal Fulbright ösztöndíjas New Yorkból a fürdőszobájában rejtőzött el, még attól is tartott, hogy kinézzen az ablakon és a The Forward olvasóinak azt állította, hogy „Azért jöttem Lengyelországba, hogy bebizonyítsam, a valódi anti-szemitizmusnak vége. Tévedtem.”

A hisztérikus tudósítások azonban nem az alaptényeket tárták a szemünk elé. A történet mellőzött része, hogy nagyjából hatvan ezer lengyel, köztük gyermekes családok és idősek békésen tettek tanúságot hazájuk iránti szeretetükről a függetlenség napján. Én magam zsinórban másodszor vettem részt a felvonuláson, nem mint bármelyik politikai irányzat híve, hanem mint lengyel hazafi. Nem is lehettem volna büszkébb, mint amikor átsétáltam a Poniatowski hídon, ahol nagyapám szembeszállt a nácikkal Varsó védőjeként 1939 szeptemberében. A becsmérlő „fasiszta” szót abszurdnak is nevezhetnénk, ha nem volna egyenesen hazugság.

*Széleskörű tömeges támogatottság

1918 november 11 óta a legtöbb évben nem került sor a felvonulásokra a lengyelek számára. Mindössze huszonegy év választotta el Lengyelország újjászületését Európa térképén és a nácik és szovjetek keze által való leigázását. A második világháború után a dicsőséges Szovjetunió egészen 1989-ig uralta az országot. A huszadik század nagy részében a lengyelek nem mutathatták ki nyilvánosan hazájuk iránti szeretetüket, nem tűzhették ki zászlójukat. Több mint húsz évbe telt, mire a szabad lengyelek elkezdték nyilvánosan és tömegesen kifejezni büszkeségüket. A függetlenség napi felvonulás az egyik legnagyobb rendszeresen megrendezett hazafias megnyilvánulás a modern Lengyelországban, és egészséges jele annak, hogy a lengyelek lelkesen fejezik ki önazonosságukat, mint hazafiak, keresztények és nemzetük védelmezői.

Jóllehet a felvonulást a kezdetektől számos nacionalista csoport szervezte, az eseményen részt vevő emberek panorámája sokkal szélesebb és változatosabb az egyszerű politikai párttagságnál, ami egyébként mindössze a résztvevők 1%-át érinti! Mióta a Törvény és Igazság (PiS) egy jobb-középpárt 2015-ben megnyerte a választásokat és átvette a vezetést, a felvonulás jellege is megváltozott. Immár nem a bal-közepes Polgári Fórum és a Lengyel Néppárt - akik 2007 és 2015 között voltak hatalmon és gyakran a poszt-kommunista vezető réteggel azonosították őket - ellenségeskedésének színtere. A kezdetek óta először a felvonulást, legalábbis taktikailag, a kormány is támogatta, felismervén azt, hogy a felvonulók képezik szavazóbázisát. Az ezt megelőző években a felvonulást erőszak jellemezte, ami bizonyos mértékben az erős és agresszív rendőri jelenlétből, valamint kisebb, erőszakos csoportok akcióiból származott, akiket azzal gyanúsítottak, hogy szándékosan provokatív viselkedésükkel hiteltelenné akarták tenni az eseményt.

*Hamis vádak és félretájékoztatás

Amennyiben a legutóbbi felvonuláson észlelt antiszemita szimbólumok és jelmondatok hitelesek, úgy használatuk elítélendő. A felvonulók egésze ellen felhozott elvakultság vádja azonban nemcsak hogy hamis, de szándékos rágalmazásnak tekinthető. Hogy a meghamisított híradásokra egy példát hozzunk, egy a muszlimok elleni erőszakra buzdító szimbólumról készült kép, amiről azt állították, hogy a felvonuláson készült, bejárta a közösségi médiát. Kiderült, hogy a képet két éve készítették, egy másik városban, szerzője pedig ismeretlen.

Lengyelország ellen lejárató médiaháborút hirdettek. A kormánynak, a nem kormányzati szervezeteknek, polgári csoportoknak és egyszerű polgároknak fel kell ezt ismerniük ezt és nem csupán gyorsan és erélyesen kell felelniük rá, de meg kell ragadniuk az alkalmat, hogy tisztázzák a Lengyelországról szóló beszámolókat angol nyelven, inkább, mint hogy az ellenséges média csatornákra hagyják ezt a feladatot.

A felvonulás nem csupán a lengyelek számára jelentős szabadságszimbólum, hanem azon nyugati hazafiak számára is, akiket érdekel, merre tartanak a Nyugat társadalmai. Ahogy azt a brit aktivista, Tommy Robinson, aki részt vett a felvonuláson, egy nemrég készült interjúban kifejtette, ilyen jellegű hazaszeretet és nemzeti büszkeség nyilvánítása lehetetlen volna ma Angliában, a kormány ellenállása és az iszlamisták, valamint az Antifához hasonló szélső-balos mozgalmak ellenséges hozzáállása miatt.

A lengyeleknek nem volna szabad visszariadniuk a felvonulástól, és fel kell ismerniük, hogy az ellenük intézett támadások a mai geopolitikai környezetben elfoglalt helyükből adódik. A nemzeti büszkeség érzése nem üdvös azon nemzetközi elit számára, amely antidemokratikus hivatali erők által irányított, határokon átívelő világhatalomra törekszik. A kormányzás azt jelenti, hogy azt tesszük, ami helyes, nem pedig azt, ami népszerű vagy divatos. Lengyelország, zászlókat a magasba!

Az érzékelés valóság. A Függetlenség napi felvonulás elbeszélése Lengyelországban

Anna Gwizdek | fordította: Kummer Livia | 2018. Szeptember 26. 12:00

A Függetlenségi felvonulás része a lengyel Függetlenség napi ünneplésnek. Ennek ellenére túlzás a szabadság nemzeti ünnepléseként beállítani. A felvonulás nem egy szabadságát visszanyerő és azt kiélvező nép képét tükrözi, hanem egy EU-ellenes, Iszlám-ellenes, menekült-ellenes tüntetését.

Attól függetlenül, hogy melyik híradást nézzük a felvonulásról, nehéz lesz nem észrevenni a rengeteg kétes szimbólumot, az idegengyűlölő szlogeneket és a vörös füstbombákat. A Függetlenség napi felvonulás manapság kevésben hasonlít egy lelkes, békés ünnephez. Az évek során egy szélsőjobboldali nézetek megnyilvánulására alkalmas fórummá vált, és ahelyett, hogy csökkentené, csak tovább mélyíti a lengyel társadalmon belüli szakadékot. Az ellenséges magatartások és előítéletek sokasága, csakúgy, mint az agresszív viselkedés és rasszista megnyilvánulások elítélésének hiánya, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a felvonulás elpusztítsa a normális, egészséges hazafias érzületet és egy torz, hamis szemléletmóddal helyettesítse azt.

*A lengyel nemzet megbélyegzése

Nem meglepő, hogy a nagy, szimbolikus jelentőséggel bíró állami ceremóniákat széles körben sugározzák a médiában, ezáltal kiváló lehetőséget teremtve arra, hogy népszerűsítsék vagy népszerűtlenné tegyék az ország imázsát külföldön. Ha érdekel minket egy adott ország vagy egy új nyelv elsajátítása, gyakran fordulunk az internethez hogy meghallgassuk a nemzeti himnuszt vagy megnézzük a fontos állami eseményekről szóló híradásokat. Amit ily módon látunk, hallunk, az befolyásolja az adott országról alkotott képünket. A kérdés tehát a következő: mit tudhattak meg a külföldiek a lengyel Függetlenség napjáról, amíg a felvonulásról szóló híradást nézték? És mire következtettek ebből Lengyelországra nézve?

Persze a gyerekes családok képei vagy némi információ magáról az ünnepről mind háttérbe szorultak az menekült-ellenes szlogenek között, de ha van némi fogalmunk a médiát irányító elvekről, akkor tudjuk, hogy a szenzációnak van keletje. Az emberek lehetnek azon a véleményen, hogy az ilyesfajta tudósítás igazságtalan, vagy akár manipulációnak is bélyegezhetik, de nem lehet elsiklani afölött, hogy amit bemutattak, az nem kitaláció volt. Nem lehet tagadni, hogy a Lengyelországban letelepedett külföldiek valóban féltek kimenni aznap, egymást figyelmeztetve a veszélyre az internetes fórumokon. Senki sem Photoshoppal vágta be a plakátokra a “tiszta vér”, “fehér Európa”, szlogeneket vagy illesztette a felvonulók kezébe azt a táblát, amelyik egy trójai falóba rajzolt menekülteket ábrázol. Ezek nem kitalált képek, mind jelen voltaka felvonuláson. Egy demokratikus, európai országként ahelyett, hogy megsértődnénk a rossz nyugati média tudósításain, inkább el kellene ismernünk és tanulnunk ebből az élményből (különösképp, mivel jövőre az ünnepség a századik évfordulón lesz.)

Gondolkozzunk rajta egy darabig Gondolkozzunk el rajta egy kicsit, hogy Lengyelország milyen benyomást kelt magáról ezen a bizonyos napon. Egyesek szerint, a felvonulás az értékeink megnyilvánulása. De milyen értékeket képviselünk többek között azt ordítva, hogy “Európa fehér marad vagy lakatlan”, “Halál a haza ellenségeire”, “Katolikus, nem világi Lengyelországot”, “Menekültek takarodjatok haza!”, vagy “Nem vörös, nem szivárvány, hanem nemzeti Lengyelországot!”?

Ez a felvonulás valóban a függetlenségről szólt volna? Biztonságos és befogadó volt minden lengyel állampolgár számára? A felvonulás fő szlogenje, “Istent akarjuk!”, nem azt sugallta véletlenül, hogy az egyetlen, “igazi lengyelnek” a csak a katolikus lengyelek számítanak? Nem minden lengyel állampolgár, aki élvezi az ország szabadságát, hithű katolikus – csakúgy, minthogy nem mindenki radikális, aki maga is részt vett a felvonuláson. Viszont elkerülhetetlenül az élvonalban lévők voltak azok, akik meghatározták a felvonulás hangnemét.

*A szimbólumok bizonytalansága, büntetlensége és egyenlőtlensége

Maga a tény, hogy sok felvonuló fáklyát vitt magával és gyújtott meg a Poniatowski hídnál (attól függetlenül, hogy a pirotechnikai eszközök használata be van tiltva a nyilvános megmozdulások során), hogy rasszista szimbólumokat ordítozott és festett a köztereken, hogy petárdákat szórt és alkoholt ivott a nyílt utcán (amely szintén tilos Lengyelországban) és még anti-fasiszta zászlókat is felgyújtott, komolyan megkérdőjelezi az esemény biztonságát. Ezt hívjuk Lengyelországban biztoságos környezetnek az ünneplésre?

A felvonulás szintén felhívta a figyelmünk a szimbólumok közöttikonlfiktusra, az állampolgárok törvény előtti egyenlőtlenségére a és a hatóságoknak a radikális csoportok iránt tanusított félelmére (a rendőrség, attól való félelmében, hogy elszabadul az agresszió és a krízishelyzettel szembeni taktikájuk miatt inkább nem indítot eljárást). Ez az oka annak is, hogy az olyan emberek, mint akik például a kelta keresztet viselték (persze kicsit dőlten, nehogy valaki arra merjen gondolni, hogy az egyenes változatátát hordják, amely a fehér faj felsőbbrendűségét hirdeti), vagy a kelta keresztet a náci lobogóval együtt, illetve akik Hitler okkult szimbólumát, a “Fekete Napot” tűzik magukra, azokat nem vonták büntetőjogi felelősségre. A kelta keresztet a sassal együtt szintén többen viselték a felvonulók között. Amíg ezeket a szimbólumokat elnézték a felvonuló tömegben, addig a “Stop a fasizmusnak!” plakátot, amelyet nők egy csoportja állított, különböző nevekkel illették, lökdösték és rugdosták. Mi a végkövetkeztetés? A felvonulás békés volt azoknak, akik egyetértettek a radikálisok szlogenjeivel, vagy nem tiltakoztak nyíltan a azok ellen, de azokkal, akik más véleménynek adtak hangot, már nem bántak kesztyűs kézzel.

“A nacionalizmus egy gyermekbetegség. Az emberiség kanyarója.” Ezek Einstein szavai, amelyek tökéletesen leírják a jelenlegi lengyelországi helyzetet. Az országunk még gyerekcipőben jár, amely, a demokratikus intézmények bevezetésének ellenére még nem ért meg a demokráciához és nem érti annak működési elveit. Egy érett demokrácia nem nevezhet egy rasszista felvonulást a hazafias érzület megnyilvánulásának.

Zászlókat a magasba? Persze, fel az égig! De előbb nézz körül, nehogy a végét valaki más szemébe szúrd!

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Szavazás állása

37%
63%

A függetlenség napi felvonulás a lengyel szabadság egyik jelentős szimbóluma

Nicholas Siekierski|fordította: Szabó Viktória

Az érzékelés valóság. A Függetlenség napi felvonulás elbeszélése Lengyelországban

Anna Gwizdek| fordította: Kummer Livia

0 Kommentárok

Vegyél részt a vitában! Oszd meg te is a véleményedet!

Jelentkezz a Duel Amical - vitapolitika.hu szerkesztőségébe!

Szívesen lennél szerkesztőségünk tagja? Vagy csak egy cikket szeretnél publikálni? Küldj egy rövid bemutatkozó e-mailt a duelamical@duelamical.eu e-mail címre! Részletek...