http://duelamical.eu/
A másik cikkhez csúsztass oldalra!
264
420

Csatlakozzon-e Lengyelország az eurózónához?

1120
66%
34%
Az euróövezet, vagy más néven eurózóna az Európai Unió (EU) azon 19 tagállamát foglalja magában, melyek bevezették az eurót, mint közös pénznemet. Az EU többi tagállama bizonyos kritériumoknak való megfelelés után köteles lesz csatlakozni az euróövezethez. De vajon Lengyelországnak érdekében áll-e belépni a monetáris unióba?

Vezessük be az eurót? Addig nem, amíg nem tudjuk, mire vállalkozunk

Marcin Surowiec | fordította: Szűcs Zoltán | 2018. Március 16. 22:44

Az euróövezethez való csatlakozás előnyei papíron ugyan jól hangzanak, de a veszélyei valósak és jól ismertek. Bölcsebben tesszük, ha nem szállunk fel egy vonatra mindaddig, amíg nem tisztáztuk, hogy jó irányba tart-e és, hogy az üzemanyag kitart-e az út végéig.

Jelenleg Lengyelország a két világ legjavát tartja a kezében: része a közös piacnak, így hasznot húz a nagy európai gazdaságból, ugyanakkor védve van az euróövezetre bármikor lesúlytható gazdasági válság kockázataitól. Az euróövezetben lenni egyfajta befektetés – feláldozzuk a gazdasági erőnk egy részét, amiért cserébe egy ködös, homályos politikai hatalom ígéretét kapjuk. Ez így önmagában is kockázatos üzlet volna, még akkor is, ha az eurózóna alapjai magabiztos lábakon állnának. Azonban mi pont az ellentétjét érezzük.

*Kedvezőtlen gazdasági helyzet

Robert Alexander Mundell, akit egyesek az euró atyjának is tartanak, kidolgozta az optimális valutaövezetek elméletét (OCA), ami az eurózóna ötletének alappillére. Az elmélet szerint amennyiben egy adott földrajzi egység bizonyos jellemzőkkel rendelkezik, egy közös valuta megléte maximalizálhatja annak gazdasági erejét. A sikeres monetáris uniónak négy kritériuma van: (1) mobilis munkaerő a régióban; (2) mobilis tőkeáramlás és rugalmas ár-, illetve munkabér; (3) kockázatmegosztó rendszer, mint például egy automatizált pénzügyi transzfer mechanizmus, azaz a pénzek újraosztása olyan régiókba/szektorokba, melyeket negatívan befolyásolt az első két jellemző; (4) a tagállamok hasonló gazdasági ciklusokkal rendelkeznek.

Nem kell közgazdaságtudományi zseninek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, az eurózóna nem a legjobb példája az OCA-nak. A tőke mobilitása meglehetősen jó, azonban a munkaerő-mobilitás, elsősorban a kulturális és nyelvi különbségek miatt, kevésbé kiemelkedő. Egyértelmű, hogy a pénzügyi transzfer rendszer nem létezik, és látva a németek szkeptikus hozzáállását a tervekre vonatkozóan, belátható időn belül nem is fog létrejönni. Emellett kihangsúlyozandó, hogy az eurózóna országainak gazdasági ciklusai nincsenek összehangolva. Ez annyit tesz, hogy amikor egy gazdaság (mint például Németország) inflációval küzd, addig egy másiknál (példának okán Franciaországban) stagnálás figyelhető meg. Mindkettő más problémával küzd, melyekre más-más megoldások szükségeltetnek, amelyek nem feltétlenül működnek mindkét félnél, sőt, inkább tovább növelik a gondot.

*Nem kívánatos politikai feltételek

Természetesen nem mindenki ért egyet az OCA elmélet következtetéseivel. Néhányan azt vallják, hogy bizonyos államok problémái csupán a saját alkalmatlanságuk, tékozlásuk, vagy akár lustaságuk melléktermékei. Szerintük addig nyugodtak lehetünk, amíg megőrizzük a szigorú költségvetési fegyelmet és megakadályozzuk az inflációt. Tételezzük fel, hogy mindez igaz, és Németország növekvő erejét tulajdonképpen a nemzeti érdemeinek köszönheti, így csak követnünk kell az ő példájukat, és hátradőlhetünk az euróövezethez való csatlakozás után. Ez még mindig azt jelentené, hogy egy esetleges pénzügyi válság idején a többi virágzó északi állammal együtt nekünk is ki kéne vennünk a részünket a gondatlan déliek adósságainak fizetéséből. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy az északi államok a tulajdonosai azoknak a bankoknak, amelyeknek a déliek tartoznak, így az északiak tulajdonképpen maguknak fizetnek. Ezért nincsenek ösztönözve a kóros állapot orvosolására.

Az euróövezetben tevékenykedő politikusok nem feledkeztek meg ezekről a csapdákról. Egyre többen adnak hangot a megszorító politikát érintó aggodalmuknak, melyek olyan országokra vannak ráerőltetve, mint Görögország, és több kárt okoznak, mint hasznot, tovább növelve ezáltal az Észak és Dél közötti egyenlőtlenségeket. Úgy gondolják, hogy az euróövezet erős gazdaságai és a komoly problémákkal küzdő egyéb államok közötti pénzügyi transzferek segíthetnék a helyzet stabilizálását. De valóban így van-e? Németországnak van a legnagyobb beleszólása az eurózóna megreformálásába, az ország azonban köztudottan szkeptikusan áll a pénzügyi transzfer kérdéséhez. A német politikusok szorongatott helyzetbe kerülhetnek, ha mindezt majd azoknak a szavazóknak is el kell magyarázniuk, akiknek nem érdekük a kevésbé törekvő, egyszerű déliek segélyezése. Ha a legutóbbi parlamenti választások iránymutatónak tekinthetők, az euroszkepticizmus uralma még jó ideig nem fog megdőlni.

 

Eurózóna – vitathatatlan lehetőség vagy út az ismeretlenbe

Marcin Dembowski Rafał Kowalczyk | fordította: Szűcs Zoltán | 2018. Március 16. 22:44

Az integráció maga nem egy rossz dolog. Mindent egybevetve, az Európai Unió gazdasági szempontból a világ egyik legerősebb szervezete, melynek megéri egységes tagjává válni, mind gazdaságilag, mind pénzügyileg .

Az utóbbi években felmerült egy kétsebességes Európa koncepciója, amely az EU országainak aránytalan fejlődéséből, illetve azok strukturális és intézményes rendszerének felbomlásából fakadt. Európában jelenleg igen komoly gazdasági egyenlőtlenség és politikai belharc figyelhető meg. Tehetünk-e bármit annak érdekében, hogy túljussunk a holtponton? Van-e még értelme Lengyelországnak csatlakozni az eurózónához?

Mint említettük, a további integrálódás nem egy rossz dolog, hiszen az EU-t gazdasági szempontból a világ egyik legerősebb szervezeteként tartják számon. Megéri az eurózónában lenni, hiszen ezáltal elkerülhető a valutaválságból fakadó piaci instabilitás.

*Vissza a nemzeti valutákhoz?

Az EU jelenlegi fásult állapota komoly válsághoz is vezethet, amely a közösség felbomlását és a nemzeti valuták visszatérését is eredményezheti. A közép-európai országok újra meg újra konfliktusba kerülnek az európai intézményekkel, miközben próbálják megvédeni alapvető érdekeiket. Ez hosszútávon az EU, majd annak következményeként az eurózóna széteséséhez vezethet.

*De mi a helyzet a szófogadatlan Lengyelországgal?

A lengyel gazdaság sértetlenül úszta meg a 2008-as pénzügyi válságot. Elsőre úgy gondolhatnánk, hogy mindenki érdekében állna egy közös valuta használata, hiszen ezáltal minimálisra csökkenne az ebből származó kockázat és javulna az adott országról kialakult kép és annak szavahihetősége. Azonban az euró bevezetésének feltételeit csak elméletben lehet megvalósítani. A gyakorlat azonban azt diktálja, hogy elsősorban az adott állam, illetve a választók elvárásainak kell megfelelni, amelyek nem mindig egyeznek meg a hosszantartó, stabil fejlődéssel. A lengyel Jog és Igazságosság kormánya jelenleg is növeli a jóléti kiadásokat, amely növeli egyben a fogyasztást is. Mindez ugyanakkor kihat az államadósságra és költségvetési hiányt generál. Az euróövezet csatlakozási feltételei sok államot elbátortalanítanak, sokuk pedig képtelen megfelelni a jogszabályi és gazdasági kritériumoknak.

*Gondolkodjunk távlatokban

Nagyon fontos egy olyan stratégia kialakítása, ahol évekre előre látjuk, hol szeretnénk majd lenni. Pontos és hosszútávú fejlesztési irányelveket kell létrehoznunk. Egy erős Lengyelország, amely egyben regionális vezetője az innovációs és ipari fejlődésnek, az EU méltó partnere lehet. Az ország a fejlődés mozgatórugójává válhat, egyben az eurózóna stabilitását is képviselheti, mely nélkül nem létezhetne a közös valutaövezet.

Tisztában vagyunk azzal, hogy Lengyelország nem egy magányos sziget a globalizált világ tengerében, éppen ezért igyekszünk megfelelő táptalajt biztosítani a beruházásoknak. Törekednünk kell egy olyan szociális-gazdasági identitás kialakítására, amely az állam, a vállalatok, és a kutatási intézmények együttműködésén alapszik, és egyben megvédi a mi elképzeléseinket az EU fejlődési modelljének keretében. Szerintünk a széleskörű integrálódás, amely magában foglalja a közös valuta befogadását is, nem vezethet a nemzeti szuverenitás elvesztéséhez, amely ellenkező esetben a nemzetközi jogok megsértését jelentené, és szembe menne az EU alapelveivel.

*Csapatban az erő

Összefoglalásként elmondható, hogy csak jót jelentene az eurózónához való csatlakozás. A lehetséges előnyök többet nyomnak a latba, mint a csatlakozás költségei. A növekvő lengyel gazdaságban megszűnne az árfolyamok folytonos ingazodása. Gyorsabban felődnének a lengyel cégek, a gazdaság pedig stabilabbá válhatna. Ezáltal az ország olyan államok elit klubjának csatlakozna, melyek mind pénzügyileg, mind gazdaságilag egységesek.

 

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Szavazás állása

66%
34%

Vezessük be az eurót? Addig nem, amíg nem tudjuk, mire vállalkozunk

Marcin Surowiec|fordította: Szűcs Zoltán

Eurózóna – vitathatatlan lehetőség vagy út az ismeretlenbe

Marcin Dembowski Rafał Kowalczyk| fordította: Szűcs Zoltán

0 Kommentárok

Vegyél részt a vitában! Oszd meg te is a véleményedet!

Jelentkezz a Duel Amical - vitapolitika.hu szerkesztőségébe!

Szívesen lennél szerkesztőségünk tagja? Vagy csak egy cikket szeretnél publikálni? Küldj egy rövid bemutatkozó e-mailt a duelamical@duelamical.eu e-mail címre! Részletek...