http://duelamical.eu/
A másik cikkhez csúsztass oldalra!
268
399

Be kell-e vezetni az eurót Magyarországon?

2930
55%
45%
Az ideológia vitákon túl Magyarországnak egy fontos praktikus kérdésre is választ kell adnia az európai integrációval kapcsolatban. Búcsút mondjunk-e a forintnak, bevezessük-e hazánkban is az eurót?
forrás: Flickr.com

Tovább az euró felé

Szermek Mátyás | 2018. Február 09. 22:28

Magyarország gazdaságilag már megérett szerződéses kötelezettségének teljesítésére, vagyis az euró bevezetésére, de vajon politikailag is? Ha Macron terve a kétsebességes unióról valósággá válik, akkor a leendő magyar kormánynak a következő kormányzati ciklusban választ kell adnia a kérdésre: euró vagy nem euró?

Az euró bevezetésének kérdése nagyjából 2002, vagyis még Magyarország EU-s csatlakozása előtt, az euróövezet megalakulása óta változó intenzitással, de folyamatosan része a magyar közbeszédnek. Legutóbb 2016 nyarán került a címlapokra, amikor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Magyar Hírlapnak adott interjújában arról beszélt, hogy Magyarország készen állhat az euró bevezetésére 2020-ra, ha tartani tudja a jelenlegi növekedési ütemet. Egy évvel korábban Rogán Antal - jelenleg a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter - is hasonló távlatról beszélt.

A Varga Mihály kijelentése utáni elemzés-lavinában gyakran lehetett hallani Pogátsa Zoltán közgazdász hangját, aki következetesen úgy kezdte interjúit, hogy az euró bevezetése nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Ez nem teljesen igaz. Helyesen ez úgy hangzik, hogy nem kellene politikai kérdésnek lennie, de valójában az. Jól mutatja ezt a fent említett interjú folytatása, amiben két nappal később Varga Mihály a Hír TV-nek már azt mondta, hogy Magyarországnak egyelőre nincs szándékában csatlakozni az euróövezethez, annak ellenére, hogy a csatlakozási feltételeket az Orbán-kormány egy híján mind teljesítette. Az eset rávilágít egy ellentmondásra a Fidesz berkein belül: a szakemberek úgy gondolják, hogy az euró bevezetése jót tenne a magyar gazdaságnak, ellenben a pártpolitikai érdekei ez ellen mutatnak. Bár Magyarország papíron jól teljesít, a valuta machináció, ami a Nemzeti Bankban zajlik, csökkenti az átláthatóságot, ezzel elbizonytalanítva a külföldi befektetőket. Az euró bevezetésével a kormánynak pontosan ez a mozgástere szűnne meg. A kérdés az, hogy ez milyen hatással lenne az országra.

*Jó példa a szomszédból

Talán a gazdasági és geopolitikai hasonlóságok miatt érdemes a szlovák példából kiindulni. Az euró 2009-es szlovákiai bevezetése erősítette a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés lehetőségeit az országban, nem is beszélve a versenyképességről. A régió többi, euroszkeptikus országával, Magyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal szemben helyzeti előnybe került Szlovákia, mert a tranzakciós költségek és az árfolyamkockázat megszűnésével kedvezőbb célpontjává vált a külföldi befektetéseknek. Emellett a jól időzített csatlakozás a gazdasági válság alatt kiterjesztette Szlovákiára az eurózóna védőernyőjét, ezáltal a recesszió ott jóval kevesebb negatív hatással járt, mint például Magyarországon. És akkor még nem is beszéltünk Emmanuel Macron francia elnök kétsebességes unió ötletéről, aminek megvalósulása esetén végleg perifériára kerülnének az euró bevezetését megtagadó országok.

*Az érem oldalai

De mit jelent mindez Magyarország számára? Megérné itthon bevezetni az eurót? A hazai szakértők körében elég nagy az egyetértés a tekintetben, hogy a magyar gazdaságnak jót tenne az euró bevezetése. A Nemzeti Bank is folyamatosan foglalkozik a kérdéssel, tanulmányaiból az derül ki, hogy Magyarország jól járna az euróval, ha a megfelelő árfolyamon tudná azt bevezetni. Orbán Viktor is úgy adta át a kormányzást 2002-ben Medgyessy Péternek, hogy egyetértett abban, hogy az országnak 2007-ben csatlakoznia kell az eurózónához. De milyen előnyökkel járna ez a magyaroknak? Az átlagos állampolgár számára a legkézenfekvőbb előny a pénzváltás hiánya. A külföldre utazó magyarok célpontja 90%-ban az Európai Unió egyik tagállama, melyekben a közös valuta miatt megszabadulnának a pénzváltás okozta anyagi hátrányoktól. Makrogazdasági szempontból a nagyobb átláthatóságon és a stabilabb, kiszámíthatóbb árfolyamon kívül a kereskedelmi mutatók is nőnének. A válság utáni helyreállítási időszak egyik legégetőbb, ma is több milliárd forintot érintő kérdése, a devizahitelesek mentése is megoldódna. Ezen kívül a szakértők a munkaerőhiány és a munkanélküliség arányának csökkenését és a bérek növekedését prognosztizálják.

Természetesen a kép nem ennyire pozitív. A déli tagállamok, Portugália, Spanyolország, Ciprus és leginkább Görögország példája jól mutatja, hogy az euró bevezetésének elsietése könnyen válságba taszíthatja az országot, ami aztán negatív hatással lehet az egész Monetáris Unió gazdaságára. Ha az ország teljesítőképessége nem elég stabil, nincs meg a szükséges növekedési potenciál és a hazai valutát éppen alacsony árfolyamon mérik az euróhoz képest, akkor a ciklikusan ismétlődő világgazdasági válságok legújabbika fizetésképtelenné teheti az országot. Ezáltal bekerülhet egy olyan eladósodási spirálba, amiből csak nagyon kemény áldozatok árán lehetne kijutni. Az ilyen esetekben leginkább gyakorolt eszköz, a hazai valuta leértékelése a független monetáris politika hiányában már nem lenne elérhető. De Magyarország példája egyelőre inkább Szlovákiához, mint Görögországhoz áll közelebb, és a szlovák gazdaságnak jót tett, hogy a válság alatt tagja volt az euróövezetnek, bár a görögöknek nyújtandó segélycsomagban való részvétel őket is mélyen érintette.

A legjobban Magyarország talán egy köztes megoldással járna jól, amit dán módszerként szoktak emlegetni. Dánia nem vezette be az eurót, de rögzítette hozzá a saját valutáját, ezáltal élvezve az euróövezet előnyeit és elkerülve annak hátrányait. Magyarországnak már csak azért is logikus lépés lenne ez, mert az ERM II (árfolyamrögzítő) rendszerbe történő belépésen kívül az ország minden konvergenciakritériumot teljesített 2013-ig, amikor is megszűnt az ország ellen a túlzott deficit eljárás. Emellett az árfolyamrögzítést az EU rugalmasan kezeli, nincs megszabva az országok számára, hogy mennyi időt tölthetnek Monetáris Unió előcsarnokában, így Magyarország kóstolót kaphatna a csatlakozás utáni körülményekből.

Euró-neurózis

Kaszás Gábor | 2018. Február 09. 22:28

Az euró-zóna mindenképpen tekintélyt parancsoló 19 tagországával, 341 millió polgárával együtt kétségtelenül világunk legjelentősebb valutaövezetei között követelhet maga számára helyet. Az euró a 2008-2009-es válság óta az amerikai dollárhoz képest mégis alárendelt szerepet játszik. Mivel a közös pénz bevezetését szorgalmazó hangok a jó makrogazdasági számoknak köszönhetően hazánkban is újra erősödőben vannak, érdemes lehet górcső alá venni a 2002 óta forgalomban lévő fizetőeszköz utóbbi évekbeli vesszőfutásának okait.

Az öreg kontinens vezetőit minden bizonnyal a jó szándék és az egészséges haszon-elvűség inspiráló elegye vezethette a közös valuta fundamentumainak kidolgozásánál a múlt évszázad utolsó évtizedében. Azóta eltelt időszak azonban tűpontosan rámutatott arra is, a recept mennyire csak Nyugat-Európa és annak vezető hatalmai számára készült. A gyermekbetegségek leginkább az Európai Unió tíz államot felölelő, 2004-es bővítése után kezdtek egyértelmű tüneteket produkálni.

*A szuverenitásvesztés gyakorlati és érzelmi dimenziói

Monetáris és fiskális politika terén az eurózóna-taggá avanzsálni kívánó állam játéktere vészesen beszűkül pénzügyi területen. A hétköznapi emberek pénztárcájára is könnyen rátelepedő infláció hatékony kezelése is áttörhetetlen falakba ütközhet, mivel a jegybank ebben az esetben teljesen eszköztelennek bizonyul, képtelen a kamatok és a pénzkínálat befolyásolására egyaránt. Mindezek mellett sok, különösen a válság kitörése óta növekvő adósságspirálba került ország nem tudja teljesíteni a csatlakozás előfeltételeként megszabott (GDP-arányosan 3%-osnál nem nagyobb éves költségvetési hiány, GDP-arányos 60%-nál nem nagyobb államadósság) maastrichti kritériumokat sem.

Nem elhanyagolható tényező a politikai-érzelmi töltet. Az euró eddigi történetének másfél évtizede alatt fokozatosan a központosításra törekvő és birodalmi álmokat dédelgető uniós vezető réteg erőfeszítéseinek első számú jelképévé vált. Ez a föderalisták számára mindenekelőtt kívánatosnak tartott „Európai Egyesült Államok” létrehozásának irányában tett első lépés okkal válthatja ki az erős nemzetek által alkotott Európában érdekelt államok félelmét, ellenszenvét, melyre az egykori vasfüggöny mögötti országokban könnyedén rárakódhat a távoli központban meghozott döntések keserű, antiimperialista történelmi emléke.

*Funkcionális és strukturális rugalmatlanság

Az euró 2008-ig tökéletesen versenyképesnek bizonyult még a világ első számú tartalékvalutájának tartott amerikai dollárral szemben is. Ugyanakkor a válság káros hatásait majdnem egy évtized eltelte után is igencsak megsínyli.
Az eurónak a lebegtető árfolyammal szembeni merev kötöttsége miatt a kiszámíthatóság terén korábban a kontinensen talán sosem látott előnyöket biztosított. Megváltozott környezetben mindez gyorsan semmivé vált. A külső, elsősorban az Atlanti-óceán túlpartjáról érkező sokkhullámok sebezhetővé tették déli perifériáit (Görögország, Spanyolország). Az Athénban egymást gyorsan váltogató kormányok elhúzódó agóniájára adott uniós válasz (garantálták a befektetők Görögországban lévő kintlévőségeinek biztosítását, továbbá szigorú költségcsökkentő intézkedésekre sarkallták a tagállamokat) pedig Írország mellett majdnem az Appennini-, és az Ibériai-félsziget stabilitását is veszélybe sodorta.

Figyelemreméltó a rendszer Janus-arca abban a tekintetben is, mennyire relatívnak bizonyulhat egy-egy kisebb méretű zónatag megsüvegelendő teljesítménye a vizsgált egész fókuszában. Elég egy negatív előrejelzés az európai integráció alapjának tartott Berlin-Párizs tengely gazdasági makroszámainak várható alakulásáról, a hír a befektetők körében futótűzként továbbterjedve máris negatív spirálba lökheti a közös fizetőeszközt. További ékes példaként szolgálhat a válság előtti időszakban impozáns növekedést produkáló, és az átmeneti visszaesést gyorsan kiheverő Szlovákia esete. A közös segítségnyújtás jegyében részt kellett vállalnia a Görögországnak nyújtott segélycsomag összeállításában, teljesítménye pedig 2015 és 2017 között már nagyjából +0,6-1% környékére esett vissza.

*Németország kinyújtott csápja

A vitathatatlan német gazdasági primátus Európában kis megszakításokkal már több, mint 100 éve politikai axiómaként szolgál a kontinens politikai-stratégiai porondján. Az új évezred elejére az euró képében informálisan intézményesült formája ugyanakkor katalizátor szerepe mellett könnyedén szét is robbanthatja az évtizedek fáradságos munkájával tető alá hozott integrációt.
A képzeletbeli rulettasztalnál erős nemzeti valutáját tétként betevő Berlin ugyanis nem csak képzeletben robbantott bankot. Relatív alacsonyan tartott bérszínvonala (míg a „francia euró” 6%-kal felülértékeltebb az ország valós gazdasági teljesítményénél, addig német „testvérénél” ez az arány 18% negatív tartományban!), valamint a lakossági megtakarítások magas arányszáma miatt csak 2016-ban 261 milliárd eurós külkereskedelmi többletet könyvelhetett el (ez a szám az ezredforduló tájékán nagyjából még csak 50 milliárdot jelentett éves szinten). Ez a 40%-os leértékelődést is lehetővé tévő körülmény óriási versenyelőnyt biztosít mind a mai napig az exportorientált német gazdaság számára a közösségen belül, melyet teljes mértékben konzervál a rögzített árfolyam, mely a kereskedelmi egyensúlyhiányokat korrigálni kívánó fluktuációkat teljesen kiiktatja.
Ezen az elszívó mechanizmuson alapuló óriási tőkefelhalmozás az utóbbi szűk egy évtizedben új utakat nyitott meg a berlini kancellária előtt, amely immáron képes hitelezőként is fellépni kontinentális szinten. Ezáltal további forrásokat von el a perifériáktól, és az ottani államokat súlyos adósságcsapdába taszítja.

Mindezek tükrében felettébb érdemesre méltó Magyarország monetáris-fiskális jövőjéről való felelős gondolkodás. Egy mindenkori gazdasági együttműködés motorját ugyanis sokkal inkább a kereskedelmi korlátok lebontása, a vámunió, továbbá a már megvalósított négy alapszabadság jelentik, mintsem a közös elszámolási eszköz.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Szavazás állása

55%
45%

Tovább az euró felé

Szermek Mátyás

Euró-neurózis

Kaszás Gábor

0 Kommentárok

Vegyél részt a vitában! Oszd meg te is a véleményedet!

Jelentkezz a Duel Amical - vitapolitika.hu szerkesztőségébe!

Szívesen lennél szerkesztőségünk tagja? Vagy csak egy cikket szeretnél publikálni? Küldj egy rövid bemutatkozó e-mailt a duelamical@duelamical.eu e-mail címre! Részletek...