http://duelamical.eu/
A másik cikkhez csúsztass oldalra!
49
84

Szükségállapot

10510
0%
100%
A légiirányítók munkabeszüntetése miatt Spanyolországban szükségállapotot rendeltek el 2010 decemberében. A Zapatero-kormány így válaszolt az előre be nem jelentett sztrájkra. A reptereken ragadt utazóközönség támogatta az intézkedést. A bírálók szerint azonban a döntés veszélyezteti a demokráciát.
forrás: flickr

Irányíthatatlan légiirányítók?

Sergio Freijo Tejero | fordította: Kaczúr Ágnes | 2011. Július 20. 19:20

A szükségállapot bevezetése szükséges és jó döntés volt. Így lehetett csak elkerülni a légiközlekedés totális káoszát, és biztosítani az állampolgárok szabad mozgását.

A 2010. december 5-i repülőtéri helyzet maga volt a totális káosz és kiszámíthatatlanság. Légiirányítók elhagyták kijelölt munkahelyüket. A hosszú hétvégén, amely jelentős gazdasági bevételeket hozhatott volna, több mint 300 000 utas ragadt a reptereken. Az események miatt a spanyol kormány szükségállapotot hirdetett ki. A helyzet megoldására a katonaságot mozgósította.

*Irányítani a légiközlekedést, de nem az emberek életét

A légiirányítók alapvető feladata, hogy biztonságosan, gyorsan és rendezetten irányítsák a légiközlekedést. Közfeladatokat ellátó köztisztviselőkről van szó, akik nem hagyhatják el a posztjukat saját kényük-kedvük szerint. Ez azonban mégis bekövetkezett, mert a szakszervezetek nem jártak sikerrel a kormánnyal és az AENA-val folytatott tárgyalássorozatokon. Az utóbbiak csökkenteni kívánták a légiirányítók évi kétszázezer eurós fizetését meghosszabbítva egyúttal a munkaidejüket. Miután a tárgyalások megrekedtek, a légi irányítók, minden előzetes bejelentés nélkül, posztjuk elhagyása mellett döntöttek kaotikus körülményeket teremtve ezzel a spanyol repülőtereken.

A repülésirányítók ezzel nemcsak megszegték a spanyol katonai Büntető Törvénykönyv 102. cikkelyét, hanem ellehetetlenítették többszázezer család vakációját, aki a kívánt úti célt repülővel szerette volna elérni. Kétségtelen, hogy a légiirányítók szándékosan úgy tervezték a sztrájkot, hogy az a lehető legnagyobb kárt okozza. A turisztikai szektor néhány millió eurós kieséssel számolhatott.  A légiirányítók egyértelműen a népakarat felé helyezték magukat. Jóllehet egy igen jelentős fizetéscsökkentésről van szó, nem elhanyagolható a tény, hogy az irányító személyzet lényegesen több privilégiummal és magasabb jövedelemmel rendelkezett már eddig is, mint a spanyolországi dolgozók túlnyomó része.

*Egy helyes kormánydöntés - végre

Habár a spanyol kormány kezdeti lépései, a bizonytalankodás kívánnivalót hagynak maguk után, a végső döntés, a szükségállapot bevezetése mégis helyes és szükséges volt.

A szükségállapot fenntartásához a Kongresszus többségének támogatására volt szükség, így a jobboldali ellenzék támogatása is fontos szerepet játszott. A szükségállapot eredetileg tizenöt napig tartott, de később meghosszabbították még tizenöttel. Fennállta alatt a légiirányítókat katonákkal helyettesítették. Közben vizsgálatok indultak, hogy kiderítsék a tömeges, előzetesen be nem jelentett, önkényes és megalapozatlan munkabeszüntetések okát és felkutassák a felelősöket. Az irányítók nagy része, furcsa mód, erős stresszhelyzetre, rosszullétre hivatkozva vonta ki magát a munkavégzési kötelezettség alól.

*Demokratikus szükségállapot

A Zapatero-kormány ezen lépését sokan igazságtalan és totalitárius döntésnek tartják – helytelenül. A Spanyol Alkotmány V. paragrafusának 116. cikkelye alapján egy sarkalatos törvény rendezi a szükségállapot bevezetésének területi és időbeni körülményeit, továbbá rendelkezik a kompetenciákról és a szükséges korlátokról is. Az 1981. évi IV-es törvény (1981 július 1.) értelmében az Alkotmány 116. cikkelyének második bekezdése felhatalmazza a kormányt, hogy az ország egy részén, vagy egész területén szükségállapotot vezessen be. A szükségállapot kihirdetésének egyik lehetséges oka az alapvető közfeladat-ellátás megbénulása. (Ezeket az alkotmány a 28.2 és 37.2 cikkelyében fejti ki.)

Mindent összevetve, a szükségállapot nélkülözhetetlennek bizonyult a totális légiközlekedési káosz elkerülésének és az utasok szabad közlekedésének szempontjából. Ugyanakkor a José Luis Rodríguez Zapatero vezette kormánynak megfontoltabban és gyorsabban kellett volna cselekednie. Egy kis előrelátással és kielégítőbb tárgyalásokkal a sztrájk elkerülhető lett volna.

Szükségtelen szükségállapot

Guillem Dorca | fordította: Kaczúr Ágnes | 2011. Július 20. 09:23

A szükségállapot helytelen és szükségtelen intézkedés volt. A spanyol kormánynak megvolt az esélye, hogy elkerülje. Nem tette, mivel szándékosan manipulálni kívánta a közvéleményt.

Az ország számára tarthatatlan helyzet, valamint a repülőtereken rekedt állampolgárok növekvő elégedetlensége miatt, a spanyol légiirányítók sztrájkja nyomán a kormány szükségállapotot hirdetett ki a spanyol demokrácia 32 éves története során először.

Igazolható-e a szükségállapot kihirdetése, amely az ország repülőtereit katonai ellenőrzés alá helyezte, amely a civil légiirányítókat, akik nem vették fel a munkát, akár börtönbüntetéseket is magával vonzó, katonai bírósági eljárással fenyegette?

A szükségállapot bevezetése nem igazolható, és nem is volt szükséges. Egy demokratikus állam nem oldhatja meg egy érdekcsoporttal – jelen esetben a reptéri légiirányítókkal - szemben való nézeteltéréseit olyan fenyegetéssel és erőfitogtatással, amelyet a hadsereg képvisel. Ráadásul a Franco-diktatúrában jelentős szerepet játszó, annak alappillérét képviselő hadsereggel szemben a társadalom jelentős része még mindig gyanakvással viseltetik.

Ezt a szükségállapotot Spanyolország aktuális helyzete sem indokolja, még a gazdasági válság sem, mivel távol tarthatja a külföldi befektetőket, és bizonytalanságot idézhet elő a pénzügyi piacokon.

Az igaz, hogy a légiirányítók erős érdekérvényesítő csoportba tömörültek, és a kormányzattal folytatott tárgyalások során meglehetősen előnyös pozícióra tettek szert. A kormánynak pedig végre tennie kellene valamit, hogy véget vessen az egyenlőtlen tárgyalásoknak.

*A kormány manipulált?

Az is tény viszont, hogy a kormány jó előre tudta, amint elfogadásra kerül a vita tárgyát képező rendelet, a légiirányítók sztrájkot hirdetnek. Így aztán még inkább megkérdőjelezhető, hogy szükséges volt-e kihirdetni egy ennyire vitát provokáló rendeletet közvetlenül az óriási hétvégi légi forgalom előtt.

Sokan azzal érvelnek, hogy a kormány kihasználta az alkalmat a figyelemelterelésre, hiszen jó előre tudni lehetett, hogyan reagálnak majd az irányítók. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az irányítók által kirobbantott incidens napján a szocialista kormány egy új válságkezelő csomagot fogadott el, amely havi 420 Euró megvonásáról szólt, amelyet azoktól a munkanélküliektől kívántak elvenni, akik már felhasználták a munkanélküli segélyük kereteit.

A szükségállapot kihirdetésével a kormányzat igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét. Az emberek a sztrájkra és a bűnösként feltüntetett repülésirányítókra koncentráltak, még akkor is, ha a felfordulás mindössze a lakosság 1, 2%-át érintette. Következésképpen az állampolgárok többsége támogatta a 15 napig tartó, a légi közlekedés katonai ellenőrzését magában foglaló intézkedést.

Ahogy Noam Chomsky is rámutat „A médián keresztüli manipuláció tíz stratégiája” című könyvében, megállapítható, hogy a spanyol végrehajtó hatalom szándékosan kreált egy problémát elérve, hogy a közvélemény a már jó előre megtervezett intézkedéseket követelje.

A szükségállapot a spanyol végrehajtó hatalom malmára hajtotta vizet. Az ellenzéki pártok által válságkezelő politikája miatt jelentősen megkérdőjelezett kormány ezt a szokatlan eszközt használta fel, hogy megerősödjön, pontosabban, hogy erősebbnek tűnjön az Európai Unió és a spanyol nép előtt.

*Veszélyes precedens

A helyzet nem veszélytelen. Az intézkedést úgy is lehet értékelni, mint a kormányzat kísérletét arra, hogy legitimálja a katonai beavatkozást egy polgári konfliktusba. Ez a jövőre nézve egy kétséges és beláthatatlan precedenst jelent. Fel kell tehát tenni a kérdést: netán újból sor kerülhet hasonló esetre, amennyiben a megszorítások a közigazgatás egyéb területeire is kiterjednek, és az alkalmazottak esetleg a sztrájk eszközéhez folyamodnak? Vagy tényleg csak kivételes helyzetről van szó, amelynek semmiféle következménye sem lesz a jövőre vonatkozóan, és amelynek nem is kell túlzott fontosságot tulajdonítani? Az idő majd eldönti.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Szavazás állása

0%
100%

Irányíthatatlan légiirányítók?

Sergio Freijo Tejero|fordította: Kaczúr Ágnes

Szükségtelen szükségállapot

Guillem Dorca| fordította: Kaczúr Ágnes

0 Kommentárok

Vegyél részt a vitában! Oszd meg te is a véleményedet!

Jelentkezz a Duel Amical - vitapolitika.hu szerkesztőségébe!

Szívesen lennél szerkesztőségünk tagja? Vagy csak egy cikket szeretnél publikálni? Küldj egy rövid bemutatkozó e-mailt a duelamical@duelamical.eu e-mail címre! Részletek...