Egyre durvább a francia elnökválasztási küzdelem

François Fillon a tavaly novemberi jobboldali előválasztáson bravúros módon előzte meg a jobbközép oldal fő esélyeseinek tartott Alain Juppét és Nicolas Sarkozyt konzervatív jobboldali programjával. A jobboldal politikai történetben először tartott előválasztást, és váratlanul sok, a két fordulóban összesen több mint nyolc és fél millió embert sikerült mozgósítania. Novemberben úgy látszott, Fillon olyan lendületet vett, amely egyenes utat jelent az elnöki poszthoz.

Esélytelen szocialisták

A baloldal öt évig tartó eredménytelen kormányzás után annyira népszerűtlenné vált, hogy a jelenlegi elnök, François Hollande meg sem próbált újra elindulni a választásokon, Franciaországban szokatlan módon bejelentette visszavonulását. A baloldali előválasztásokon a szocialista párt bal szárnyán elhelyezkedő Benoît Hamon két szocialista erős embert is kiütött, ugyanakkor radikális politikája kevéssé vonzza az embereket, így a szocialisták nagy valószínűleg búcsút inthetnek a hatalomnak. Legalábbis a jelenlegi pártformációjukban.

Balliberálisok centrista álruhában

Felemelkedőben van ugyanis az En Marche (Lendületben) mozgalom, élén Emmanuel Macronnal, amely jó pár baloldali politikust átmenthet a jövőbe.

A 39 éves Macron látszólag jelentős dinamikának örvend, kampánya jól zajlik és jelenleg Fillonnal fej-fej mellett halad a közvélemény-kutatásokban. A Macron mögötti támogatottság első látásra furcsa lehet kívülálló szemmel: az egykori bankárból lett politikus folyamatosan hangsúlyozza, hogy ő se nem jobb, se nem baloldali, annak ellenére, hogy a szocialista François Hollande tanácsadója majd gazdasági minisztere volt.

Magyarországon Bajnai Gordon próbálkozott hasonló, látszatösszefogást sürgető politikai bravúrral a 2014-es választások előtt, mint tudjuk, eredménytelenül. Egy fontos különbség azonban mindenképpen akad, Emmanuel Macron nem csak a média és bizonyos globalizációs gazdasági érdekcsoportok favoritja, hanem elszánt politikai harcos is, aki magabiztosan menetel előre az élvonalban. Nem világos azonban, hogy elnöksége miben jelentene változást a megelőző időszakhoz képest, hiszen akármennyire is középre pozícionálja magát, javaslatai egyértelműen az elit és a balliberális lelkületű állampolgárok körében a legnépszerűbbek.

Az alábecsült Marine le Pen

Furcsa jelenség, hogy a francia média rendre a Macron és Fillon közötti harcot elemezi, majd teljesen elszigetelten, harmadsorban foglalkozik Marine le Pennel. A jelen cikkben szintén illendőbb lett volna talán a szélsőjobboldalon elhelyezkedő Nemzeti Front erőskezű vezetőjével kezdeni az elemzést, nem csak finom úriasságból a hölgyre való tekintettel, hanem azért is, mert már jó ideje messze ő a legesélyesebb befutója az elnökválasztások első fordulójának. A jelenség mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy le Pen hiába nyeri meg az első fordulót, a második fordulóban, amikor már csak két versenyző közül lehet majd választani, a mérsékelt jobb- és baloldali választók összefognak ellene.

A szcenárió működött 2002-ben, amikor a szocialista szavazók kénytelenek voltak a jobboldali Jacques Chiracra szavazni a második fordulóban, hogy megakadályozzák a Nemzeti Front hatalomra jutását. Hasonló jelenség a tavalyi regionális választásokon szintén megfigyelhető volt.

Ugyanakkor le penéket koránt sem lehet leírni: a mozgalom nem csak stabil választói bázison nyugszik, hanem jelentős elánnak is örvend. Azon meg végképp érdemes elgondolkozni, hogy ha Macron – le Pen második fordulóra kerül sor, a jelenlegi, baloldali tétlenségből végképp kiábrándult, migrációs, társadalmi és gazdasági nehézségektől sújtott közhangulatban a jobboldaliak hajlandóak lesznek-e átszavazni a liberális jelöltre.

Fillon, a középút

A középutat mindenképpen François Fillon jelentené, hiszen egyszerre valósulna meg a franciák többsége által kívánt konzervatív jobboldali fordulat, ugyanakkor azok is megnyugodhatnának, akik Marine le Pent túlságosan szélsőségesnek tartják.

Az establishment azonban nem így, hanem „dupla vagy semmi” alapon gondolkozik. Meglehetősen gyanús módon, miután Fillon tavaly évvégén lendületbe jött, az addig évtizedeken keresztül politizáló, makulátlannak tartott egykori miniszterelnök körül pillanatok alatt büntetőügyek robbantak ki. A mentelmi jog által védett politikust feleségén és gyermekein keresztül sodorták botrányba. A rendőrség és a bíróság szokatlan gyorsasággal kezeli ügyét, és a mai információk szerint kilátásba jött, hogy március 15-én, két nappal azelőtt, hogy elnökjelöltsége hivatalossá és visszavonhatatlanná válhatna, vád alá helyezhetik.

Bizonyos erők egyértelműen arra játszanak, hogy Fillont eltávolítsák a játékból, és ezek a próbálkozások nem a szintén az igazságszolgáltatás kereszttüzében álló Nemzeti Fronttól erednek. Fillon hangot adott annak, hogy az ellene alkalmazott intézkedések súlyosan sértik a francia jogállamiságot. De miért vannak vajon csöndben a jogállamiság és demokrácia nemzetközi harcosai?

Fotók forrása:
Marine le Pen;
Emmanuel Macron
François Fillon