Azonos neműek házassága: szüksége van-e erre a meleg közösségnek?

Majdnem minden meleg vagy biszexuális férfi érzett életében szégyent vagy önutálatot szexualitása és annak az önnön férfiasságával való kapcsolata miatt. Valóban, még a visszafogottabb megfigyelők szerint is az olyan férfi (aki még a legmodernebb társadalmakban is egyfajta kivételezett pozíciót élvez) jelenti a legnagyobb veszélyt a patriarchális értékekre, aki megengedi, hogy „nőként” kezeljék. Nézzünk egy egyszerű példát: valaki, aki bátor, az „tökös”, aki kevésbé, az „olyan, mint egy lány”. A nőiesség, az, amitől annyi hipermaszkulin pasi retteg, mikor a homoszexualitás fogalmával küzd. Így a nyomás, hogy „igazi” férfi legyen, a heteroszexuális és a homoszexuális férfiakra is egyaránt nehezedik. Azonban a férfiasság fogalma a nőiesség fogalmával szembeállítva nyer csak értelmet. Van-e ezeknek a fogalmaknak egyáltalán értelme férfiak közti párkapcsolatokban?
Vegyük például az alul‒felül dilemmát, amivel férfi‒férfi párkapcsolatokon kívül nem találkozni. Hogy összevethető legyen a férfi‒nő párkapcsolattal, általánossá vált a képzet, hogy a meleg szexben is kell legyen valaki alul és valaki felül. A férfiak közötti behatolásos szex többre értékelt, mint bármi más szexuális aktus – ez annak az evolúciós modellnek egy maradványa, miszerint csak így biztosított az utódnemzés. Az viszont abszurd elképzelés, hogy a meleg férfiak szexuális szokásaikat őseik biológiai szükségleteire korlátozzák. Akárhogy is, a behatolásos szex alapvető, normalizált, elvárt szexuális forma lett a meleg férfiaknál. Sőt, mi több, sokak szerint a legtöbb férfi szerepe az ilyen kapcsolatokban már előre elrendelt a külseje vagy a viselkedése alapján. Ez különösen elterjedt Nagy-Britanniában, ahol az alul‒felül kérdés rendkívül és gyakran teljesen kőbe van vésve. Bármilyen más elképzelés túl nagy elvárás lenne egy olyan közösségtől, ami így el van tájolva a női-férfi példa másolását célzó próbálkozásai közepette.

Meleg, míg heterónak nem bizonyul

„Bromance**”, „bromoszexuálisok**” – ezek a kifejezések egyre elterjedtebbek egy olyan, saját férfiasságának elvesztését féltő közösségben (vagy annak számos tagjánál), ami minden nőiességre utaló célzást eltöröl. A romantika melegeknek való, na de a brománc egy férfias dolog, abba semmi homokos nincs, nemde? Nem meglepő, hogy a legtörékenyebb férfiassággal rendelkező „bromoszexuálisok” kezdték el használni ezeket a fogalmakat, hogy „természetellenes” vágyaikat természetesebbnek, férfiasabbnak láttassák. Mindeközben a heteroszexualitás és a másság közti vonal elmosódik. Hisz, ellentétben egy etnikumhoz való tartozással, ami sokkal észrevehetőbb, a melegek számára egyszerűbb a beilleszkedés. Míg az egyén dönthet úgy, hogy titkolja vonzódását a saját neméhez, egy etnikai kisebbség nem tudja elfedni hovatartozását az előítéletek és diszkrimináció elkerülése céljából. És biztos, hogy egy maszkulin férfiak által uralt társadalomban csak kevés meleg és biszexuális férfi dönt úgy, hogy nyíltan felvállalja szexualitását. Így hát szinte minden társadalomban az egyén heteroszexuálisnak számít, amíg be nem bizonyosodik, hogy meleg (vagy más).
De homoszexuálisok léteznek, akár felszólalnak, akár nem. Az is megkockáztatható, hogy Nagy-Britanniában több meleg parlamenti képviselő van, mint női. A melegek mindenhol ott vannak, a közügyekben is, csak sokuk heteroszexuálisnak álcázza magát. Míg melegnek lenni úgy ahogy elfogadott, „másnak”, különcnek, neadjisten „high femnek”*** lenni mindig is tabunak számított (kivéve karikatúraszerű, sterilizált, szexualitást nélkülöző formákban, mint mondjuk Alan Carr vagy Gok Wan).

Intézményesített jogok nem jelentik a küzdelem végét

A brit intézményeknek alapvetően nincs bajuk a melegekkel, talán még a „homoszexualitással”, mint fogalommal sem. Vegyük példának az azonos neműek közti házasságot, amit a melegek egyenlő jogaiért folytatott küzdelemnek az utóbbi évek egyik legjelentősebb sikereként üdvözöltünk. Megalapozott az az érv, miszerint ha mindenki köthet házasságot, az felforgatja az Egyház a Másság elnyomása érdekében történő örökös visszaélését a Szentírással. Bárhogy is, a melegházasságnak egyre inkább általánossá váló elfogadásával szemben ott a konok ellenállás az olyasfajta próbálkozásokkal szemben, mint a heteroszexuális felvilágosítás melletti kötelező homoszexuális felvilágosítás óra bevezetése. (És itt olyan homoszexuális felvilágosításra gondolok, ami túlmegy azon, hogy „ha elkapod a HIV-vírust, a szexuális aktust követő pár napban köhöghetsz”.) Hisz a melegekkel elvileg nincs baj, de a gyerekekkel nem beszélünk róla, nemde? Mert az illetlen, nemde? Csináljanak, amit akarnak otthon, zárt ajtók mögött, de ne vállalják fel nyíltan a munkahelyen vagy az iskolában, ugye?
Ha csak intézményes jogokat biztosítunk a melegeknek, engedjük, hogy összeházasodjanak, gyereket vállaljanak, adoptálhassanak és így tovább – mindez nem vet véget a küzdelmünknek. Korábban kell elkezdeni, megtanítani a gyerekeknek, hogy ez normális és nem természetellenes dolog, és észben tartani, hogy a hipermaszkulin viselkedés elvárása fiúknál (legyen meleg vagy sem) számos pszichológiai zavar forrása lehet. Úgy tűnik, hogy a homoszexualitás elfogadása csúcspontjának egy régi, avítt, heteroszexuális intézménynek, a házasságnak univerzális kiterjesztése számít. Ez egy olyan társadalom képét tükrözi, amely nem képes megérteni, hogy egy melegnek a legnagyobb kihívást egy olyan ember megtalálása jelenti, akivel nyitott, őszinte, kölcsönös tiszteleten alapuló és minden férfi‒női sztereotípiától mentes párkapcsolatban élhet. A meleg férfiak világának zavarodott, titokzatos heteronormativitása érint leginkább sokakat és nem a tény, hogy köthetnek-e házasságot, vagy adoptálhatnak-e, hisz azon kell túljutni, hogy egyáltalán esélyük legyen egy stabil kapcsolatra. Ami az én generációmat illeti, mi bizony megszívtuk (szó szerint).

*heteronormativitás: a társadalom egyetlen elfogadható szexuális irányultsága a heteroszexualitás. Az embereket kétfelé osztja nemek szerint, férfiakra és nőkre, akiknek eltérő, de egymást kiegészítő szerepük van.
**bromance: brother (tesó) és romance (románc) szó összetétele, eredeti jelentése: nagyon szoros barátság hetero férfiak között; bromoszexuális: szoros kapcsolatot ápoló, egymás iránti (nyilvánvaló) vonzalmat tagadó, magukat heteronak valló férfiak.
***high femme: olyan meleg nő, aki már-már paródiába hajlóan hangsúlyozza ki nőiességét, erős sminkkel, manikűrrel, tipikusan „nőcis” ruhával.