A bevándorlás és a magyar kormány

A bevándorlás kérdése sokkal összetettebb probléma ahhoz, hogy pusztán az emberi jogok oldaláról vizsgáljuk. A migráció többek között kihat az ország gazdaságára, kultúrájára, közbiztonságára és társadalompolitikájára. Ráadásul alapvető szuverenitás kérdésről van szó: ha egy ország nem dönthet arról, kit enged be a területére, mennyiben tekinthető szabadnak és önállónak? Természetesen a döntés többféle lehet, egy állam akár mindenki előtt tágra nyithatja kapuit. Ugyanakkor józan ésszel belátható, hogy az utóbbi választás inkább a kivételes eset és semmiképpen sem a magától értetődő viselkedésmód. Az országhatárok azért léteznek, hogy azokat tiszteletben tartsák, különben nem is lenne a dolognak értelme. Ha házat építünk, amelyet sokéves munka árán berendezünk saját szájunk íze szerint, s amely nyugodt, békés otthont jelent családunknak, valószínűleg meglepődnénk és talán zokon is vennénk, ha olykor nem várt vendégek is befeküdnének mellénk az ágyba, vagy csak átsétálnának a kertünkön, hogy elérjenek a szomszédig. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy-egy bajba jutott rokonnak ne adnánk menedéket miután meggyőződtünk arról, valóban segítségre szorul. Ahogy a privát szféráját és magántulajdonát védő család viselkedése is érthető, úgy az is teljesen logikus és normális, hogy egy kormány igyekszik óvni országa határait, akár kerítéssel is. Emiatt nem lehet rásütni a „kirekesztő” bélyeget, főként nem akkor, ha közben több ezer rászoruló menekültnek nyújt segítséget.

Valós probléma, politikai kalkulációval megspékelve

A legfrissebb európai uniós adatok szerint az elmúlt öt hónapban Magyarországra mintegy 50 000 illegális bevándorló érkezett, amellyel az Unióban még Olaszországot is lekörözve vettük át a vezetést. A számok tekintetében belátható, a bevándorlás rendkívül fontos kérdéssé vált hazánk számára, így a vita napirendre tűzése nemcsak jogos, de felelősségteljes döntés is a kormány részéről. 

Azt természetesen nem érdemes tagadni, hogy a bevándorlási kérdésben vállalt markáns véleményével Orbán Viktor miniszterelnök visszaszerezte irányító szerepét a közvita meghatározásában. Most már nem az elmúlt hónapok népszerűség-csökkenését kiváltó ügyekről szólnak a hírek, hanem egy, a miniszterelnök által kitűzött témáról. Az elfoglalt álláspont ráadásul jóval közelebb áll a magyarok gondolatmenetéhez, mint az ezzel ellentétes, ellenzéki pártok által képviselt megközelítés. A kormányoldalnak sikerült megint olyan meccsre kihívni ellenfeleit, ahol, legalábbis nemzeti szinten, mindenképpen nyerő pozícióba kerül. A nemzetközi orgánumok által sokat kifogásolt bevándorlás-ellenes óriásplakátok, vagy a terrorizmust és a bevándorlást összekötő nemzeti konzultáció markáns eszközök a kormányzati álláspont tudatosítására. Ráadásul kellőképpen provokatívak ahhoz, hogy éles reakciót váltsanak ki az ellenzékből, mint azt a plakátszaggatások is bizonyítják. Beszélhetünk politikai csapdáról is, hiszen az ellenzéki álláspontot nehéz lesz a magyar állampolgárokkal megértetni, miközben a bevándorlás okozta gondokat egyre kézzelfoghatóbban érzékeli a közvélemény. A fentiekből kiindulva, a látványos kormányzati intézkedések hátterében felfedezhető a többek számára a jó ízlést határát súroló politikai kalkuláció is. Az azonban, hogy a kormány politikai hasznot is igyekszik kovácsolni a bevándorlás-ügyből, nem jelenti azt, hogy álláspontja és politikája ne lenne helyes és megalapozott.

Egyenes beszéd, józan cselekvés

A „politikailag korrekt”-től tudatosan tartózkodó magyar miniszterelnök szokásához híven, megint nyíltabban beszél egy komoly jelenségről, mint nyugati kollégái. Időben figyelmeztet az illegális bevándorlásból adódó veszélyekre és a szőnyeg alá söprés helyett, felelős megoldásokat keres. Sok országban sajnálatos módon a szókimondó szerepét a szélsőséges pártok birtokolták el, akik esetében a probléma az, hogy megoldási javaslataik is szélsőségesek. A dolgokat hosszabb távon vizsgálva, a magyar miniszterelnök éppen az általában a szélső jobboldal térnyerését okozó társadalmi feszültségeket igyekszik megelőzni. Ha felelőtlen módon annyi illegális bevándorlót engedne be Magyarország, amennyit nem képes megfelelően elhelyezni vagy integrálni, a szélsőséges erők könnyen elszabadulhatnak. Mindenki beláthatja, jobb megelőzni, hogy nacionalista alakulatok, vagy terrorszervezetek szaporodjanak el az országban. 

Kétségtelen, hogy a magyar politikának a nyugat-európai közvéleményt formáló elittel ebben a kérdésben is nehéz lesz megtalálni a közös hangot. A bevándorlás szónak ugyanis más a hangzása itthon, mint egyes nyugati országokban. Ha egy francia meghallja az „immigráció” szót, óhatatlanul elsősorban a már évtizedek óta az országban élő egykori bevándorlókra és leszármazottaikra gondol. Az illegális bevándorlás kérdése összekeveredik egy, az országban már jelenlévő kisebbség hatékony integrálásának ügyével, amely a francia közvita egyik legkényesebb dilemmája. Magyarország esetében nincs hasonló áthallás, így megspórolható az óvatosabb politikai megfogalmazás. Nyíltabban lehet beszélni egy fontos kérdésről, amely – a jelentős bevándorló kisebbséggel rendelkező országoktól eltérően – hazánkban nem egy mély gyökerű, jelenlegi társadalmi problémát boncolgat, hanem egy potenciális problémaforrást, amely a jövőben vezethetne társadalmi feszültségekhez. 

Mindezeken túl, Orbán Viktor az illegális bevándorlókkal szembeni markáns fellépésekor nem csak reális veszélyekre hívja fel a figyelmet. Globális politikai igazságtalanságokra is rávilágít: sokszor a gazdag országokat is jelentős felelősség terheli abban, hogy Európa szomszédságában az embereket hazájuk elhagyására kényszerítő, lehetetlen életfeltételek alakulnak ki. Elég csak az afrikai országokat sújtó mélyszegénységre gondolni, vagy a polgárháborúkra, amelyeket egy-egy, a nagyhatalmak által régóta támogatott, majd kegyvesztett diktátor megbuktatása tud kiváltani. Ha belegondolunk, a többi fejlett országhoz viszonyítva milyen elenyésző szerepe van Magyarországnak a nemzetközi politikában, s ezáltal a bevándorlók származási országainak ellehetetlenítésében, talán nem is Magyarországot kellene most a szégyenpadra ültetni a bevándorlás és menekültkérdés tekintetében.