Charlie Hebdo: ki húzhat politikai hasznot a vérengzésből?

3854
A 2015. január 7-ei terrortámadás a Charlie Hebdo szatirikus újság ellen (melyet több, a rendőrség és a zsidó közösséget ért támadás követett) súlyosan megrázta Franciaországot és a világot. Milyen kihatással lehet ez az esemény a francia politikai életre?

Előnyben a kormánypárt

Szerző
Translator
2015. 02. 08. - 21:15
Paradox módon, a január 7-i események a hagyományos francia pártoknak kedvezhetnek.

A párizsi merényleteket követően sok szakértő az iszlamofóbia és a nacionalista jobboldal megerősödését jósolta. Még előfordulhat, hogy tévednek.

A baloldal és a nemzeti jelképek

A Nemzeti Front (Front National) plakátjai, címere és himnusza is arról árulkodnak, hogy a hazafiasság eszméjét és Franciaország nemzeti jelképeit évtizedek óta kisajátította a nacionalista jobboldal. A választók egy része pedig az ideológiák eltűnése és a vallások visszaszorulása miatt fogékony egy határozott értékrendre építő szélsőjobboldali pártra. Azonban a baloldalnak most alkalma nyílhat visszaszerezni ezt a hosszú ideje elbirtokolt adut, a nemzeti identitástudatot. Január eleje óta tömegek skandálják a Marseillaise-t önmaguk megnyugtatására a legkülönbözőbb helyeken, amely jól jelzi a politikai közhangulatot. Mivel jelenleg a baloldal irányítja az államot, szabja meg a napirendet és kezdeményezi a közéleti vitákat, a felsorolt eszközök ügyes felhasználásával akár a maga malmára is hajthatja a vizet.

A média jelentős szerepe

A média most is ügyesen meglovagolta az eseményeket, ezt is számításba kell venni. Egyrészt, a sajtót érő támadás az egész szakmát mozgósította, amely reflexszerűen már-már visszaélt a szólás és sajtószabadságról tartott szónoklatok adta lehetőségekkel. A zsurnaliszták közbeszédet tematizáló szerepét ismerve, előre borítékolhatjuk az aktuális tematika későbbi visszaköszönését: a 2017-es választások idején újra előtérbe helyezik majd François Hollande válságkezelését és a nemzeti összetartást. Másrészt a hallgatóság és az olvasóközönség elvárásainak megfelelően a sajtó kiszűrte a szélsőséges hangokat, és az egység fontosságát, valamint az Iszlám és a terrorizmus összemosását visszautasító megközelítést helyezte középpontba. Ezzel a francia kormánnyal közös álláspontra helyezkedett. Végül azzal is számolhatunk, hogy a média képmutató, vélt semlegességéből kifolyólag a mérsékelt véleményeket támogatja. Valószínűsíthetjük, hogy a társadalmi érzékenység szabályozásával, bizonyos hírek előtérbe helyezésével és a mérsékelt hangok favorizálásával a szélsőjobboldal elszigetelődik. Hosszas politológiai magyarázkodás nélkül is sejthető, hogy a média sok esetben dönti el a választások kimenetelét. Az pedig egyre világosabb, hogy melyik oldalra teszi le a voksát.

Baloldali biztonságpolitikai fordulat?

Az inkább a haladás, mintsem a rendfenntartás felé elkötelezett baloldal számára a közbiztonság témaköre tabunak számított, erről eddig főként a jobboldal kommunikált. Azonban az ország védelméről zajló vitában - hiszen itt már egyértelműen védelemről van szó és nem csupán közbiztonságról - ez a tabu könnyen megdőlhet, és a baloldal visszaszerezheti az erre fogékony szavazóbázist. A közbiztonság témaköre már bizonyított, leginkább a 2002-es elnökválasztás második fordulójára volt döntő befolyással. A jelenlegi miniszterelnök, Manuel Valls belügyminiszteri kinevezésekor, éppen a fokozott közbiztonságra alapozott politikájának köszönhette népszerűségét, akárcsak Nicolas Sarkozy 2002 és 2004 között. Ezért is van kedvező véleménnyel róla a jobboldali szimpatizánsok negyvenkét százaléka, szemben François Hollande négy százalékával, egy 2015. január 17-i felmérés alapján. A baloldalnak nagy figyelmet kellene fordítania erre a negyvenkét százalékra az elnökválasztás előtt. Ezt az is bizonyítja, hogy a kormány határozott fellépése a közelmúlt kritikus pillanataiban jelentősen növelte a miniszterelnök és a köztársasági elnök népszerűségét.

A Nemzeti Front politikai hibái

A Martell Károlyra, mint a muzulmán hódítások megállítójaként elhíresült francia történelmi alakra utaló szlogen, „Je suis Charlie Martel” („Martell Karcsi Vagyok”) és a halálbüntetés visszaállításáról szóló referendum kezdeményezése szemléltetik, hogy a jobboldali nacionalista párt az ország megosztására hajt. De lehet, hogy nem a legjobbkor. Miközben a többi párt egységesen lép fel, a Nemzeti Front egyre inkább elszigetelődik. A világ minden pontjáról érkező állam és kormányfőket tömörítő, terrorizmusellenes köztársasági menetből is kimaradtak. Mivel a véleménynyilvánítás egyre szabadabbá válásának idejét éljük (gondoljuk csak Michel Houellebecq „Sousmission” című regényére, vagy Zemmour a muzulmánok deportálásáról szóló megnyilvánulására), és a mostani események mentén a szólásszabadság amúgy is fokozott hangsúlyt kap, a Nemzeti Front eddigi retorikája elértéktelenedik. A bevándorlást, a bűnözést és az Iszlámot előszeretettel összemosó jobb- és szélsőjobboldal, érvei egyszersmind meggyengültek. Mára világos, hogy a veszély közel sem az általuk hangoztatott hétköznapi polgári kihágásokban rejlik, hanem az iszlamista terrorizmusban.
Még Marine le Pennek, a Nemzeti Front pártelnökének is vissza kellett utasítania mindennemű azonosítást a muzulmán lakosság és a merényletek között, aki így a két fogalom összefésülésére alapozott ütőkártyáját is elveszítette.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Accept the challenge!

The counter-article on this topic is yet to be written. Accept the challenge and be the first one to share Your opinion! One of our authors has already presented their take on the issue. Should you be of a different opinion, please write your counter article in a similar form and send it to us to duelamical@duelamical.eu.

Swipe to see the other side.

Hozzászólások

Új hozzászólás