Csatlakozzon-e Csehország az eurózónához?

A cseh korona 1993-as bevezetése óta sikeres valutának számít, egyúttal Közép- és Kelet-Európa stabilitásában is egyedülálló státusza van. Az eurótól eltérően, amely az azt bevező országok átlagos bruttó hazai termékének (GDP) zuhanásához vezetett, a korona kockázatmentes pénznem. Kijelenthetjük, talán méginkább, mint ezelőtt bármikor, hogy Csehország egyszerűen nem elég gazdag ahhoz, hogy a többi ország hibájába essen és megismételje azokat. Így is éppen elég problémával küzdünk.

Ha nem törött, ne javítsd meg

A fő érv amellett, hogy Csehországnak tartsa meg a koronát, a fenti bölcsességgel tökéletesen magyarázható: egyszerűen nincs mit javítani rajta. 1998 óta a Cseh Nemzeti Bank sikeres, egy inflációs célkövetéses rendszeren alapuló monetáris politikát folytat. Ennek lényege abban áll, hogy az inflációs várakozások gerjesztésével fenntarthatóvá váljon az árstabilitás, melynek következtében növelni lehet a befektetések mértékét, illetve támogatni lehet a gazdaság fenntartható növekedését. Elismerés övezte az átlagosan alacsony inflációt, amely a Nyugat-Európához való gazdasági közeledés idején, ha csak nominálisan is, de kedvező árfolyamot eredményezett.

A hosszútávú árstabilitás egy másik következménye az alacsony nominális kamatláb, amely hozzájárult ahhoz, hogy a hazai piacnak ne kelljen külföldi valutában kibocsátott hitelhez folyamodnia, amely a többi visegrádi országban számos problémát és elégedetlenséget szült.

Az autonóm monetáris politika előny

Az utóbbi évek fejlesztései megerősítették az autonóm monetáris politika gondolatát, melynek megfelelő alkalmazásával kedvező körülmények hozhatók létre. Hasonlítsuk össze a szlovák és cseh helyzetet, ahol a releváns monetáris politikai határozatok által a nominális kamatlábak az alsó határértékig csökkentek. A CNB azonban a korona és az euró közötti árfolyamot egyfajta kiegészítő eszközként használta a defláció elkerülésére és az infláció irányba állítása érdekében.

Mondanom sem kell, hogy a tényleges árak drasztikusan megnövekedtek vagy a hazai politika függvényében – a közvetett adók megváltozásával, vagy a külföldről érkező sokk hatására – mint amilyen az olajárak ingadozása. Ez azonban minden kisméretű, nyitott gazdaságban előfordul, attól függetlenül, hogy ki szabja a hazai monetáris feltételeket.

Nem az ígéretek, hanem a számok beszélnek magukért

Összefoglalva elmondható, hogy a CNB monetáris politikája igen magas hitelességet eredményezett. Egy 2015 áprilisában végzett felmérés alapján a csehek mintegy 70%-a az euró bevezetése ellen volt. A legutóbbi parlamenti és elnökválasztások is bebizonyították, hogy az euró mint olyan a szavazók és támogatók körében is igen népszerűtlen. Mindez tényekkel is alátámasztható, ugyanis az euróövezethez való földrajzi közelség és az övezettel való szoros kereskedelmi kapcsolatok ellenére a cseh gazdaság spontán kialakuló euró-felhasználási szintje Lengyelországgal és Magyarországgal ellentétben igen alacsony, sőt, nem is növekszik.

Míg évtizedek óta a közös valuta támogatása egy felsőbb osztálybeli udvarias gesztusnak számított, addig mára ez inkább a bátorság kinyilvánítása az adott közösségben. 1999 és 2015 között az Európai Unió euróövezeten kívüli országainak (beleértve az Egysült Királyságot) átlagos bruttó hazai terméke (GDP) 2.48%-kal növekedett, addig az eurózóna tagjainál ugyanez a szám mindössze 1.67%. Sajnálatos tény, hogy az eurót bevezető országok közül egynél sem tapasztalható valós GDP növekedés. Az eurózónát ezáltal inkább egy jólétet és gazdagságot romboló, mintsem azt generáló entitásként foghatjuk fel, ráadásul nincs ésszerű okunk azt hinni, hogy ez a jövőben bármikor is megváltozna.