Ellenzéki összefogás

"Minden nemzedék legalább egyszer – már ha hagyták –, nyakába vette a világot, tanult, dolgozott, lehúzta a diák- és inaséveit külföldön, majd feltette magának a kérdést: van-e értelme hazajönni, hazahozni a kint szerzett tudást? Én hazajöttem, de éppen azt a célt tűztem ki magam elé, hogy Magyarországot, ha törik, ha szakad, olyan országgá tegyük, ahová haza lehet jönni, (...) sőt ahová érdemes is hazajönni” – nyilatkozta Orbán Viktor, magyar miniszterelnök 2014 januárjában.

Még megállhatunk a lejtőn

Szép és jó Orbán Viktor elmélete, csak az a kár, hogy a civil tüntetések Magyarországon nem azt a benyomást keltik, hogy ez egy olyan ország, ahol felhőtlen a boldogság. A felmérések szerint, ha megnézzük az elmúlt négy év adatait, a bűnelkövetések száma nemhogy csökkent, hanem inkább emelkedett. Mi több, egyre nagyobb az elégedetlenség az országban. Különösképpen igaz ez a tanárokra, akik az ellen a nemzeti oktatáspolitika ellen tiltakoznak, melynek célja, hogy alattvalókat neveljen. Orbán Viktor a saját elképzelései szerint átírta az alkotmányt, most pedig éppen Oroszországgal készül kapcsolatot kialakítani a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodással.

John Lukács, magyar származású amerikai történész szerint végzetes hiba lenne Moszkvával szövetkezni. Szerinte mindenképpen vissza kellene vonni az atomenergia felhasználásában való együttműködésről szóló magyar-orosz egyezményt. „Egy ország lényegét azt teszi, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Mi nem az oroszokhoz tartozunk” – írta John Lukács. A legutóbbi demonstráció, amelyre az LMP pártgyűlését megelőzően került sor, arról árulkodik, hogy sok magyar ember gondolkozik hasonlóan. A tüntetők transzparensein számos, az atomerőmű bővítése elleni véleményt láthattunk, mint például „nem leszünk orosz atomgyarmat”, „Magyarország eladva és eladósítva”, „még az unokáink is ezt a hitelt fogják törleszteni”.

Mathias Köchl, az osztrák zöldek képviselője szintén kritizálta a magyar-orosz együttműködést, nem csak politikai szempontból, hanem az ez által a térségben megnövekedő atomkatasztrófa-kockázat miatt is. Köchl szerint ez a projekt valójában csak az orosz gazdaságot támogatná, a magyart pedig maga alá temetné.

Bizonytalan fény az alagút végén

2014. január 14-én „Összefogás” néven négy magyar baloldali párt koalíciót alakított. A kormány kvázi teljhatalma mellett nagyon erősnek kell lennie az ellenzéknek, hogy véget vethessen az „Orbán-diktatúrának”’. A választók nagy része el sem megy szavazni: a politikai programok és erőviszonyok is napról napra változnak, az állampolgároknak nehéz döntést hozniuk ilyen ingatag politikai körülmények között.

Tagadhatatlan, hogy a koalíció kulcsszemélyeivel probléma van. A volt szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc már 2006-ban elvesztette a választók bizalmát, az őszödi beszéd kiszivárgása után, amelyben elismerte, hogy a választási kampány alatt végig hazudott. 2009-es lemondását követően egy éven át Bajnai Gordon irányította az országot. Míg előbbi egyáltalán nem örvendhet nagy népszerűségnek, utóbbi az elbukott Gyurcsány-kormány és a gazdasági világválság begyűrűzésének áldozata. Az Összefogásnak vannak viszonylag ártatlan tagja is. Szabó Tímeát és Fodor Gábort például kevésbé ismeri a közvélemény.

Ha az Összefogás megnyeri az április 6-i választásokat, Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, lesz a miniszterelnök. A koalíció közös miniszterelnök-jelöltjének az a szándéka, hogy egy „új köztársaságot” építsen fel, és megoldást találjon a Magyarországot sújtó társadalmi, gazdasági és demokratikus válságra. Gyurcsány Ferenc, aki most a Demokratikus Koalíció elnöke, hangsúlyozta, hogy az Összefogás a demokratikus ellenzék multilaterális egyezményének gyümölcse. A négy párt egyikének sem kell feladnia politikai identitását, csak meg kell egyezniük egy olyan demokratikus programban, amely lehetővé teszi, hogy csökkentsék a Fidesz hatalmát az Országgyűlésben.

Az immár egységesült baloldal kimondott célja, hogy magához csábítsa az Orbán-féle jobboldali politikában csalódottakat. Bajnai Gordon hangsúlyozta, annak ellenére, hogy ilyen sok párt vesz részt a koalícióban, koherens politikai programot kell létrehozni. Bajnai szerint az Összefogásnak nem a múltról, hanem a jövőről kell szólnia. Közben Gyurcsány Ferenc leszögezte, nem szándékozik visszatérni a hatalomba. „Ha mi győzünk, egy sok feszültséggel teli országot öröklünk. Lesz egy viszonylag erős ellenzék a hátunk mögött, érezni fogjuk a jeges leheletüket. A Fidesz öröksége tartósan elkísér bennünket”.

Rögös választási célegyenes

Az életszínvonal 2010 és 2013 között drasztikusan lecsökkent Magyarországon. Orbán Viktor látványpolitikája nem mindenkit tévesztett meg. Egyesek elégedettek a politikájával, mások szerint a magánkézben lévő közszolgáltatások államosítása és a háztartások rezsicsökkentése nem fogja kihúzni az országot a gödörből.

Még ha a baloldali koalíció jelent is némi fényt az alagút végén, ez a fény nem biztos, hogy képes túlragyogni Orbán Viktor reflektorfényét. A Századvég egyik közvélemény-kutatása szerint a magyar népesség kb. 30 százaléka még bizonytalan, 32 százalék a Fideszre szavazna, és csak 20 százalék a pár hete létező koalícióra. Az április 6-i választások már itt vannak a nyakunkon, a koalíció győzelméhez nagyon meggyőző kampányra lenne szükség. Persze egy Orbán Viktor által kevésbé befolyásolt politikai környezet is jól jönne: a választási plakátok számát korlátozó új törvény veszélyeztetheti a magyar ellenzék politikai érvényesülését. Orbán Viktor „láthatatlan keze” mindenhol ott van, már csak az a kérdés, mikor viszi be vele az utolsó ütést a magyar politikának.