Erősödő szélsőjobb

„2011: a Jobbik éve?” „A szélsőjobb európai térhódítása?” llyen, és ehhez hasonló hangzatos címek tarkították az olvasók hétköznapjait az elmúlt közel 2 évben. Közvéleménykutatók tucatjai állítják, hogy hazánkban és határainkon túl is egyre jobban nő a szélsőjobboldal befolyása. Magyarországon egyes mérések szerint a második leginkább támogatott párt lett a Jobbik, elsősorban a fiatalok körében. Mihai-Razvan Ungureanu, román ex-miniszterelnök, már az Európai Tanács elnökéhez fordult a szerinte egyre növekvő Európa ellenes szélsőjobboldali megmozdulások és a nemzetiségi mozgalmak egyre erősödő követelései miatt. De mitől tart Európa?

A magyarországi szélsőjobboldali párt, a Jobbik egy módszereiben radikális, de értékelvű, és a nemzet egészét képviselni kívánó fiatal párt. Nyíltan vállalják, hogy az emberi élet alapvető értékének tartják a nemzeti identitást, valamint azt, hogy egy nemzetet, így a magyar nemzetet is a közös területi egység, a közös nyelv, kultúra, a közösen átélt történelem és a közös értékrend jellemez. A párt egyik legnépszerűbb felvetése, hogy a multinacionális cégek túlzott támogatását vissza kell szorítani, elképzelésük szerint ugyanis a magyar mezőgazdaság a magyar gazdák kemény munkájától virágozzon, különösen, ha Orbán Viktor miniszterelnök az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás megnyitóján Magyarországot még mindig agrárországnak címezte 2011-ben is. Vajon ez a felfogás, a belső értékeink védelme ad okot az aggodalomra az Unió vezetőinek?

Egység mindenáron?

Martin Schulz, az Európai Unió frissen megválasztott Európa Parlamenti szocialista elnöke szerint reális forgatókönyvnek tűnik, hogy az Európai Unió zátonyra fut. Daniel Cohn-Bendit 2011-ben magából kikelve ordított a magyar államfővel Magyarország új törvényei miatt, Lengyelország viszont már hangot adott támogatásának és egyetértésének abban a tekintetben, hogy merjünk fellépni a ránk erőltetett konvenciók ellen, és ne hagyjuk, hogy a tagországok belügyeibe indokolatlanul beleavatkozzanak az Unió vezetői.

Az Unió irányítói szigorú felügyelő államként tekintenek magukra, ami tökéletes alkalmazkodást diktál a polgárok között, hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel. Magyarországnak ez a magatartás nem újdonság, hiszen szinte folyamatos elnyomás alatt él már az 1500-as évek közepe óta, először a törököktől, majd a Habsburgoktól elnyomva. A Jobbik sokszor kiemeli ezt a történelmi tényt diskurzusában. Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia része volt 50 évig, amit felbontott az első világháború. A trianoni békeszerződések értelmében az ország elvesztette területének kétharmadát. A Második Világháború után Magyarországra kényszerített sztálinista diktatúrát megpróbálta a nép leküzdeni 1956-ban, és az 1848-as szabadságharchoz méltó forradalmat kirobbantani, de a fennálló hatalom minkét forradalmat leverte.

Talán azóta is ez az elnyomott forradalom villan fel szemünk előtt valahányszor tüntetésekről, zavargásokról, a negatív kritikát kinyilvánító mozgalmakról hallunk. Eleve kudarcra ítélünk minden fellépést, ami a közös rossz ellen irányul. Feladjuk, mielőtt igazán nekilátnánk, mert mi magyarok úgyis alkalmatlanok vagyunk az önállóságra, saját vélemény kialakítására. Közben aktívan támogatunk más bajba jutott országokat, beléptünk az ENSZ-be, NATO-ba, részt veszünk az afgán háborúban. 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unió népes táborához. Ezek szerint mi magyarok képtelenek vagyunk az önálló életre?

Félünk a rólunk véleményt formáló európai képviselőktől: Daniel Cohn-Bendit hangjától, a hollandok rosszalló tekintetétől, de még a saját hazánkban élő kisebbségi csoportoktól is, olyannyira, hogy az egyetlen hazánkban élő etnikai kisebbségnek a kisebbségi törvényben meghatározott nevét sem merjük használni. Az Unióban rasszistának, szándékos ellenszegülőknek titulálnak nemzeteket azért, mert mernek mást gondolni, egyáltalán mernek gondolkodni. Ismét aktuálissá vált George Orwell 1984 című disztópikus regényének világképe: a Nagy Testvér mindig rajtunk tartja az egyik szemét, mindent lát és mindent hall. Valahogy a Gondolatrendőrség létezése sem tűnik már irreálisnak. A Nagy Testvér most 2012-ben az Európai Unió képében manifesztálódik.

Ezek után teljes joggal nyer teret magának Magyarországon az annyira rettegett euroszkepticizmus és a Jobbik.

Megfélemlítő szankciók

A 2012. január 17-i Magyarország ellen indított kötelezettségszegési eljárás kirobbanását követően a Jobbik Magyarországért Mozgalom kifejtette álláspontját, miszerint az ellenünk indított „hadjárat” a gyarmatosítás egyik nyilvánvalóan látható formája. Egyenesen arra szólították fel a magyar miniszterelnököt, hogy tegyen lépéseket az Európai Unióból való kilépés felé. Azt, hogy vajon ez lenne-e az egyetlen és legjobb megoldás az újabb teljes bekebelezés és önkényuralom ellen, nem tisztem megállapítani. Az biztos, hogy az egyre gyakoribbá váló szélsőséges fellépések, és ezek egyre növekvő támogatottsága Európa-szerte egyértelműen intő jelei egy forradalom lehetséges kialakulásának, amit mind politikai, mind gazdasági és szociális aspektusból vizsgálva ajánlatosabb megelőzni, mint leverni.