Fordulópoton a Fidesz-kormány?

A harmadik Orbán-kormány népszerűsége az őszi önkormányzati választás után folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, amelyet nem csak a közvélemény-kutatók mutattak ki elemzéseikben. Míg a miniszterelnök az októberi voks után a Fidesz-KDNP szövetség harmadik választási győzelmével büszkélkedett a 2014-es évben, addig az azóta eltelt időben a kormány két országgyűlési mandátumot vesztett el időközi választásokon. A két képviselő elvesztése pedig a kétharmados többség elvesztését is jelentette. Az elemzők azt vizionálják, hogy, ugyan még távol van 2018, az Orbán kormány nem szerzi meg a parlamenti többséget a következő országgyűlési választáson. Túlzónak tűnhet ez az állítás, de ha megvizsgáljuk a népszerűségvesztés okait és azok jellegét, akkor nem feltétlenül tűnik megalapozatlannak az ellenzék optimizmusa.

Magyar szavazó: az örök ellenzéki?

A kormány a 2014-es év végén és ez év elején sorra hozta népszerűtlen, vagy legalábbis komoly vitákat kiváltó intézkedéseit. Az új útdíj-rendszer többeknek nyúlt bele a zsebébe, de a vasárnapi zárva tartás és a (végül ugyan visszavont) internetadó előtt is sokan álltak értetlenül.
Nem tett jót a kormánynak a külpolitikai helyzet, hiszen Oroszország egyre kevésbé tűnik vállalható partnernek az ukrán válság fényében. Tovább bonyolítja a magyar külpolitikát, hogy a Jobbik és más, feltehetően Oroszország által támogatott, orgánumok útján az orosz propaganda sok választóhoz eljut, miközben az Orbán-kormány mindent megtesz, hogy normalizálja kapcsolatait az Egyesült Államokkal.
Talán ezek a kisebb szakpolitikai viták voltak azok, amelyek hatására visszatért a magyar választók „örök ellenzékisége”. Erre Tölgyessy Péter, politikai elemző is utalt egy interjúban a tapolcai választás után. Ha visszagondolunk, a második Gyurcsány-kormány idején is ekkoriban indult meg a szocialisták népszerűségvesztése. Őszödi-beszéd ide, megszorítások oda, a kormánynak négy éve lett volna javítani imázsán, azonban ez nem sikerült neki.
Akkoriban azonban más is közrejátszott a kormány megingásában. És ezzel elérkeztünk talán a legfontosabb okhoz, amely hosszú távon a Fidesz-KDNP koalíció vereségéhez vezethet: a kormány holdudvarán belüli konfliktus, amiről, ha jobban belegondolunk, semmi biztosat nem tudunk.

Belső törés?

Megszoktuk, hogy általában az MSZP-hez társíthatjuk a médiában, mindenki szeme előtt zajló belső konfliktusokat. A Fidesz monolitikus berendezkedése viszont nem tette lehetővé azt, hogy bele lássunk a párt belső vitáiba. Azonban egy akkora méretű és holdudvarral rendelkező néppárt, mint a Fidesz, mindig fog konfliktusokkal rendelkezni.
A felszínen a kormányban és környékén megjelenő konfliktusok, inkább kommunikációs konfliktusoknak tűnnek, mint például az „urizálás”, amely Magyarországon talán az egyik legvisszatetszőbb magatartásforma a választók számára. A reprezentatív kiegészítők vásárlása, vagy a luxusutak akkor is komoly vihart kavartak, ha azok nem közpénzből, hanem magánpénzből valósultak meg. A közvélemény a politikusok esetében hajlamos a kettőt összemosni. Az ebből kialakult, párton belüli adok-kapokot viszont nem lehet csak kommunikációs konfliktusként beállítani.
A gazdasági holdudvar konfliktusa már zajosabb és hatása is közvetlenebb az emberekre nézve. A Simicska-birodalommal való konfliktusnak csak sejthető a háttere. A Fidesz-holdudvarhoz csak közvetetten kapcsolódó Quaestor-csoport ügye több ezer munkavállaló megélhetését érintheti. A kormány szerepe ez utóbbi ügyben nem tisztázott, viszont az ellenzék és a közvélemény könnyen összekötheti a szálakat.
Mire utalnak ezek az ügyek? Emlékezhetünk, hogy Orbán Viktor többször cserélte közvetlen helyetteseit. Aki ma Lázár János, vagy Kósa Lajos, az nemrég még Navracsics Tibor volt. Előttük pedig Áder János, Pokorni Zoltán, vagy éppen Kövér László töltötték be ezt a szerepet (nem ilyen sorrendben). Talán ezúttal is egy belső elitcseréről lenne szó? És vajon sikeres lesz-e ez az elitcsere?
Egyes elemzők a tapolcai vereséget összekötötték a ténnyel, hogy a kormány csökkentette a kistelepülési polgármesterek fizetését. Ezek, a sokszor független polgármesterek, többször is kulcsszerepet játszottak a Fidesz melletti mozgósításban, ez alkalommal, azonban nem volt meg a motivációjuk, hogy a kormányt támogassák.
Az elmúlt években többször szóba került, hogy a Fidesz kultúrpolitikájával és valamilyen szinten az oktatási reformokkal, illetve a keleti nyitással elidegenítette értelmiségi holdudvarának egy részét.
A túl nagyra nőtt a Fidesz és nem képes maradéktalanul kielégíteni szavazói igényeit. Amennyiben a kormány elveszíti a többségét, valószínűleg ez a túlterjeszkedés lesz az oka. A párton belüli vitákat sikeresen is lehetne kezelni, jobban kinyílni, viszont a Fidesz berendezkedése erre nem nyújt lehetőséget.

Elkerülhető-e a vereség?

A Fidesz malmára hajtja a vizet a megosztott ellenzék. A Jobbik erősödése ugyan számottevő, azonban a választók szimpátiájának komoly átalakulása kellene ahhoz, hogy esélye legyen egyedül megverni a Fideszt. Ugyanez igaz a baloldali pártokra is, akik még a kormánnyal szembeni stratégiájukban és retorikájukban sem egységesek (és akkor az LMP-ről nem is tettünk említést). A két ellenzéki blokk erőfeszítéseit könnyen koncentrálta egy-egy választókörzetre (míg a Fidesz látszólag keveset fektetett bele ezekbe a választásokba), azonban egy „általános” országgyűlési választás esetén az egyéni győzelem elérése sokkal nehezebb lesz.
Igen, elkerülhető a vereség. Azonban a Fidesznek meg kell újulnia, hiszen kormányzásának ötödik évében már látjuk az elhasználtság jeleit. Az üzenetek, a személyek egyre inkább vesztenek hitelességükből. Ez alól még talán Orbán Viktor sem kivétel: Tapolcán a kampányban való személyes jelenlétével sem sikerült kiharcolni a győzelmet.