Francia elnökválasztási portrék 2. - François Fillon

1444
Az elnökválasztási küzdelem favoritja volt, de január végén óriásit esett a népszerűsége. Minden, amit tudni kell François Fillonról, a francia jobboldal elnökjelöltjéről.

François Fillon, a jobboldal sakkban tartott vezére

2017. 04. 18. - 18:00
Tavaly évvégén még mindenki biztosra vette, hogy François Fillon lesz Franciaország következő köztársasági elnöke. A higgadt, jobboldali-konzervatív váltás reménye napok alatt foszlott szerte, amikor a jelölt januárban fiktív foglalkoztatási botrányba keveredett. Fillon azóta sakkban, a jobboldal pánikban, de a győzelmi esély még mindig megvan.

François Fillon meglepetésszerűen ugrott fel a lóra, és azzal a lendülettel le is esett róla. A francia jobboldal történetében először tartott előválasztást 2016 novemberében, amelynek célja, hogy amerikai módra, ne a párt, hanem maguk a jobboldali választópolgárok döntsenek elnökjelöltjükről. Akkoriban a teljes elemzői és médiafigyelem a középről balra kacsintgató Alain Juppé és a jobboldal jobb széle felé forduló Nicolas Sarkozy párharcára koncentrált. Amikor Fillon az első és a második fordulót egyaránt magabiztosan nyerte, egyértelművé vált, hogy a közvéleménykutatók óriásit tévedtek. Egy hónappal az előválasztás előtt is csupán 13 százalékon mérték népszerűségét, amely hatalmas melléfogás a 44,1 százalékos első fordulós és 66,5 százalékos második fordulós győzelem tekintetében. A két fordulóban több, mint 8 millió embert mozgósító jobboldal és a toronymagas győzelmet arató François Fillon akkora lendületet kapott, hogy úgy tűnt, az öt évnyi rendkívül népszerűtlen szocialista kormányzás után egy nyugodt, rutinszerű kampánnyal garantált a tavaszi jobboldali elnökválasztási győzelem.

Sarkozy kiütése és a visszasújtó fegyver

2007 és 2012 között Nicolas Sarkozy köztársasági elnöksége alatt Fillon a második legfontosabb politikai pozíciót töltötte be miniszterelnökként. A sokszor hiperaktívnak tartott, azóta több büntetőeljárás alá vont, vád alá is helyezett Sarkozy mellett Fillon nyugodtabb természetével, karakán, pragmatikus politikai modorával és egyenes, becsületes imázsával nyerte el az állampolgárok szimpátiáját.

 

François Fillon miniszterelnökként a Nemzetgyűlésben 2007-ben

Ezt a kártyát a 2016-os előválasztási kampányban fel is használta, és erős – egyesek szerint övön aluli – ütést mért Sarkozyre, amikor Charles de Gaulle elnök példamutató becsületére utalva érzékeltette, régen elképzelhetetlen lett volna, hogy egy vád alá helyezett ember aspiráljon az elnöki pozícióra. Fillon, aki egyébként Sarkozyhez igen hasonló programmal, de nála nyugodtabb, békésebb retorikával kampányolt, ki is ütötte az egykori elnököt a nyeregből. A jobboldali választók egyértelművé tették: éles, jobboldali konzervatív változást akarnak, de az is fontos, hogy a változás megtestesítője makulátlan legyen.

Koncepciós per francia módra?

Ugyanaz a fegyver, amely Sarkozyt megfékezte, pár hónappal később Fillont már az elnökválasztási küzdelem fő esélyeseként sebesítette meg többszörös erővel. 2017. január 25-én a Canard Enchaîné szatirikus folyóirat azzal vádolta meg François Fillont, hogy feleségét éveken keresztül, gyermekeit pedig több alkalommal foglalkoztatta saját parlamenti asszisztenseként anélkül, hogy családtagjai valós munkát végeztek volna. Beindult a médiaössztűz, a botrányt életben tartandó, Fillon kampányát teljesen ellehetetlenítendő, időzítetten jelentek meg mindig újabb és újabb, a nyomozásról kiszivárogtatott részletek.


Penelope Fillon, a francia elnökjelölt angol felesége
Bár a szóban forgó pénzösszegek elmaradnak azoktól a csillagászati összegektől, amelyek az elmúlt évek nagy korrupciós ügyeit jellemzik, a kétes havi bruttó fizetéseket több évtizedre visszamenőleg összeadva már sikerült az emberek ingerküszöbét elérő számokat produkálni. Fillon ügyetlenül védekezett, és alábecsülte az ügy társadalomra gyakorolt hatását. Egy rádióinterjúban pedig megerősítette, hogy ha vád alá helyezik, lemond a jelöltségről. Minden bizonnyal nem sejtette, hogy a nyomozóhatóság és a bíróság szokatlan gyorsasággal kezelik majd ügyét, és a hatóságok Franciaországban soha nem látott módon a kampány finisében vád alá helyezik az egyik elnökjelöltet, vállalva, hogy erős kétségeket ébresszenek saját politikai függetlenségükkel kapcsolatban.

Tömeges árulás

Franciaországban februárban és márciusban nem lehetett úgy bekapcsolni a Tv-t, hogy ne a botrány jobboldalnak kellemetlen részleteit halljuk, a médiaszereplők nagy többsége egyértelműen Fillon ellen játszott. Bár az eljárás mögött kilógott a lóláb, a jobboldalon meglepően hamar jelentek meg azok a hangok, amelyek saját jelöltjük lemondását követelték. Március elejére a centrista UDI párt nagy része és a jobboldal meghatározó politikusai tömegesen hátráltak ki az előválasztáson győztes Fillon mögül és sürgették a jóval lemaradó második helyen végzett, centrista Alain Juppé visszatérését. Bár a puccskísérlet igen erőteljes volt, – az egykori miniszterelnököt még saját kampányfőnöke is elhagyta –, Fillonnak végül sikerült talpon maradnia. Egyrészt minden politikai és médianyomás ellenére emlékeztetett arra, hogy ő a jobboldal demokratikus előválasztáson kiválasztott, egyetlen legitim jelöltje. Másrészt a mindössze pár nap szervezés után nagy tömeget megmozgató, a párizsi Trocadéro téren március 5-én megrendezett sikeres szimpátiatüntetés ráébresztette párttársait, hogy ha eltávolítják, a jobboldali szavazótábor egy jelentős része is távozhat vele együtt.

Fillon és a jobboldal esélye

Ez az eltökélt, kitartó fillonista szavazóbázis a közvélemény-kutatásokban is tükröződik. Bár Fillont 18-19% körüli eredménnyel már csak a kieső harmadik, illetve negyedik helyen mérik az elnökválasztások első fordulójában, a rivális Emmanuel Macron szavazótáborában sokkal magasabb azoknak az aránya, akik úgy nyilatkoznak, hogy még az utolsó pillanatban változhat a döntésük. Fillon számára az is pozitív irányba alakíthatja az eredményeket, hogy az idősebb, nyugdíjas korosztályra, amely körében ő a legnépszerűbb, nagyobb választási részvétel jellemző, mint a legfiatalabbakra, akik Marine le Pent, vagy Emmanuel Macront támogatják.


François Hollande, a távozó szocialista elnök
A francia jobboldal azonban leginkább nem a fenti mérőszámokban, hanem a választópolgárok valódi változás iránti vágyakozásában bízhat. A jelenlegi elnök, François Hollande és a szocialista kormány teljesítményét az elmúlt öt évben a közvélemény rendkívül negatívan ítélte meg. A baloldal nem tudott egyértelmű víziót kínálni az országnak, gazdaságpolitikája sikertelen volt, és az elmúlt évek terrorista merényletsorozatai is rámutattak az egyre elmélyülő társadalmi feszültségekre. François Hollande maga állította ki bizonyítványát azzal, hogy az ötödik köztársaság történetében egyedülálló módon nem indult újra egy második mandátumért. A migráció visszafogását, a túlburjánzó államigazgatás karcsúsítását, a munka alapú társadalmat célul kitűző jobboldal abban az esetben még bejuthat a második fordulóba, ha sikerül meggyőznie a választókat, hogy a François Fillon fő riválisának számító Emmanuel Macron valójában a népszerűtlen François Hollande politikáját folytatná. A kérdés csak az, hogy az első fordulóig hátralévő pár napban sikerül-e ezt megtennie, vagy átengedi a feladatot a jelenlegi mérések szerint biztosan a második fordulóba jutó, szélsőjobboldali Marine le Pennek.

Képek forrása sorrendben:

François Fillon, Penelope FillonFrançois Hollande

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Accept the challenge!

The counter-article on this topic is yet to be written. Accept the challenge and be the first one to share Your opinion! One of our authors has already presented their take on the issue. Should you be of a different opinion, please write your counter article in a similar form and send it to us to duelamical@duelamical.eu.

Swipe to see the other side.

Hozzászólások

Permalink

A cikk meglepően keveset (vagyis egyáltalán nem) foglalkozik Fillon eredeti programjával, amivel megnyerte az előválasztást. Igaz, a Penelope-botrány óta tényleg nem erről szól a kampány. De a beígért drasztikus jobboldali gazdaságpolitikai fordulat sokakat megijesztett: félmillió közalkalmazotti munkahely megszüntetése, egészségbiztosítás privatizációja, amivel egyes betegségek kezelésének megszűnt volna a finanszírozása (ebből pl el is kezdett visszatáncolni)... Ez már a botrány előtt is Macron felé terelhette a szavazókat, aki nagyjából hasonló de mérsékeltebb gazdaságpolitikai fordulatot hirdet.

Permalink

A másik dolog, amit érdemes lett volna megemlíteni, hogy mekkora trauma volt a franciáknak ez a Penelope-gate. Fillon korábban még a vele nem szimpatizálók, a baloldali szavazók körében is komoly, puritán, becsületes politikusnak tűnt. Azóta ezt a nézetet a saját szavazói sem osztják. A védekezése a botrány óta csak arra épül, hogy média-támadás zajlik ellene, ezt az álláspontot a cikk is magáévá teszi. Lehet igaz, de a vádakat ez nem cáfolja. Ugyanakkor korábbi interjúban maga a felesége állította, hogy nem volt a férje asszisztense. "Az eljárás mögött kilógott a lóláb" - ezt alá kéne támasztani, szerintem nem igaz, hogy az ügy eltörpülne a közelmúlt más korrupciós botrányai mellett. Hasonló esetek, ha kiderülnek, ott lemondással vagy bukással szoktak járni. Jelenleg az ugyanilyen cipőben járó Le Pen és Fillon is kitart, a cikk végkicsengésével egyébként egyetértek, ettől még akár nyerhet is valamelyik.

Új hozzászólás