Helmut Kohl búcsúztatása

Egy nagy jelentőségű politikus halálával is ébreszthet politikai gondolatokat, búcsúztatása megtelhet szimbolikus tartalommal. Helmut Kohl egykori német kancellár és európai jelentőségű államférfi július elsejei végső búcsúján azonban mintha eltolódtak volna az arányok. A kegyeletkifejezés nem maradt mentes a politikai kommunikációtól.

Helmut Kohl megérdemelte, hogy Európa és a világ vezetői összegyűljenek a tiszteletére. A pátoszos német Himnusz és az európai himnuszként szolgáló Örömóda derűsebb dallamai is méltán zendültek fel emlékére. A strasbourgi Európai Parlamentben tartott ceremónia ugyanakkor többekben furcsa érzést kelthetett, hiszen a nagy kancellár fájdalmas búcsúztatása Unió-népszerűsítő rendezvény is volt egyben.

Különleges körülmények

A ceremónia és annak megszervezési körülményei is furcsák, és arra utalnak, hogy a politikai érdekek kulcsszerepet játszottak a parlamenti búcsúban. A szervezés diszkréten zajlott, az interneten előzetesen alig lehetett információt találni a strasbourgi megemlékezésről. Az általában könnyen körbesétálható strasbourgi európai negyedet ezúttal hermetikusan lezárták hatalmas francia-német rendőri készültség mellett, távol tartva a nagyközönséget az esemény környékétől.

Az egyik francia televíziós csatorna élőben közvetítette az egész rendezvényt, ugyanakkor csak Jean-Claude Juncker, Bill Clinton, Emmanuel Macron és Angela Merkel beszédeit mutatták. Az európai Parlament jobboldali elnöke, Antonio Tajani beszédéből csak egy apró részletet hallhattunk. Az Európai Tanácsot elnöklő lengyel Donald Tusk és az orosz miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev szónoklatai helyett a stúdióban ülő kommentátorokat kellett hallgatni, akik magyarázták, hogy éppen miről szólhatnak a beszédek. A legszemélyesebb beszédet pont a tengerentúlról érkező egykori amerikai elnök, Bill Clinton mondta, visszaemlékezésében egy pillanatig sem feledkezett meg a plenáris ülésteremben berendezett pulpitus mellett fekvő koporsóról.

Megszűrt politikai üzenetek, torz tanulságok

Az eseményen egyértelműen kiemelték a német-francia együttműködés jelentőségét, de a szónoklatokban sok szó esett Közép-Európáról is, bár egyetlen jelenlegi közép-európai állami vezető sem kapott helyet a felszólalók sorában. A televíziós elemzők megerősítették, hogy „Angela Merkel Helmut Kohl igazi spirituális örököse, mert az egymillió menekült befogadásával is bizonyította, hogy megkérdőjelezhetetlenül ízig-vérig elhívatott európai politikus”. Az egyik francia kommentátor azt is megjegyezte, hogy ezúttal az „Orbán Viktorhoz hasonló politikusok” egyértelmű üzeneteket kaptak, hogy az „egyes országok önmagukban nem boldogulhatnak” és hogy „a nemzeti egoizmus valójában a politikai vízió hiányát jelenti.”

Ez a hozzáállás is jól rávilágít a rendezvény torz médiavisszhangjára. Hiszen éppen Helmut Kohl az a politikus, aki élete végéig barátjának tekintette Orbán Viktort, és még tavaly is fogadta házában a magyar miniszterelnököt egy baráti látogatás keretében. Helmut Kohl „Aggodalom Európáért” című könyvének magyar kiadásához is Orbán Viktor írta az előszót. A történelmi jelentőségű német politikus a bevándorlás kérdésében szintén a magyar miniszterelnök vízióját osztotta.

Harc az emlékért

Nem hiába állították ki a történelemben most először egy nagy államférfi európai zászlóval letakart koporsóját az Európai Parlamentben. A Brexittől és a szélsőséges mozgalmaktól egy pillanatra megtorpanni látszó, további európai integrációt sürgető erőknek minden eszközre szükségük van az önigazoláshoz, amelyből a szimbólumok sem maradhatnak ki. Sajnos úgy néz ki, Helmut Kohl emlékéért is elkezdődött a küzdelem.

A nagy kancellár emlékének annyival azonban tartozunk, hogy tetteit és politikai vízióját a jövőben is saját korának kontextusában értelmezzük. Más volt Európát egyesíteni a hidegháború után a német egységet keresve, és más habozás nélkül Európa-ellenesnek megbélyegezni mindenkit, aki szeretné elkerülni a nemzeti identitások teljes felszámolását és az összes tagország beolvasztását egy brüsszelközpontú Európai Egyesült Államokba.