A Jobbik jövője

422
45%
55%
A Jobbik Magyarországért Mozgalom éles stratégiaváltáson ment keresztül az elmúlt években. Erősítette vagy gyengítette ez a fordulat a pártot?

Kaméleon arcú Jobbik

Szerző
2018. 04. 05. - 00:00
Az egykor magát nemzeti radikálisként aposztrofáló tömörülés tagságát és szimpatizánsait joggal foglalkoztatja a kérdés: melyik a párt jobbik arca? A negyedik éve folyamatosan „cukisodó” és néppártosodni kívánó pártvezetés nehéz kihívás elé állítja a választ keresőket. Mennyire lazíthatja fel az új tömörülés a megszilárdult centrális erőteret, illetve mennyiben hasonlítható a Jobbik helyzete az 1994-1998 közötti Fideszéhez? A jelenlegi állás szerint egy ilyen manőver az értékesítői tapasztalatokkal bőségesen rendelkező Vona Gábor képességeit jócskán meghaladja, a „termék” ugyanis igen nehezen tűnik eladhatónak.

Mai szemmel már rettentően nehéz megállapítani, hol kezdődött el a folyamat? A pártelnök szerint már 2013-ban, de mindez még nem mutatkozott meg a következő év választási eredményeiben. Mindazonáltal Rig Lajos egyéni parlamenti választókerületben nyert 2015-ben Tapolcán. A kormányrúd látványos elfordítása a 2016-os évre tehető, amely elsősorban a pártbéli ellenzékkel való leszámolásban (Novák Előd eltávolítása), valamint a népszavazás utáni alkotmánymódosítás elutasításában öltött testet.

De mit okozott mindez a pártszervezetben és a szimpatizánsok körében? A kárfelmérés igencsak időszerű, és a vezetés elé tartott tükör riasztó képet mutat.

Felvizezett ideológia

A részletesebb tárgyalás előtt fontos megemlíteni, hogy a Jobbik igyekszik felszámolni és kiszorítani struktúrájából a szélsőségesen fajgyűlölő kijelentésektől sem visszariadó egyéneket, csoportosulásokat.
Vizsgálódásunk szempontjából egyáltalán nem mindegy, kikkel és hogyan teszi ezt? A közéletben még frissnek számító arcokkal sokkal hitelesebben lehetett volna képviselni a meghirdetett új irányvonalat. Ennek elmaradása folyamatosan hitelességi problémákat szül. Sorra kerülnek elő, illetve találhatóak meg online formátumban olyan videók és hangfelvételek, melyeken a párt prominensei rasszista és antiszemita kijelentésekre ragadtatják magukat.
A parlamenti frakció fokozódó, a későbbiekben már szinte állandósult együttműködése a baloldali ellenzék pártjaival a párthierarchia alsóbb szintjein sokaknál jelentette az utolsó cseppet a pohárban. Helyi alapszervezetek sora mondta ki önfeloszlatását a tavalyi év első felében, a Dunakanyarban például néhány kisebb szigetet leszámítva gyakorlatilag megszűnt a párt lefedettsége.

 

Vona Gábor és „amit elnyert a réven, azt…..”

A kétségtelenül ambiciózus pártelnök karrierje során a politikai paletta lassan teljes színskáláját végigjárta. Közéleti ingája polgári köri tagsága után a szélsőjobb kilengést követően immáron a baloldal felé tart. Erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető irányváltásai ellenére a pártvezetés látszólag egyetért, vagy passzívan tűr, az áprilisi választásokig legalábbis mindenképp. A kilátásban lévő erőteljes visszaesés - a négy évvel ezelőtti megmérettetéshez képest - azonban már Damoklész kardjaként lebeg Vona Gábor feje felett.
Tavaly ősszel világossá vált, hogy a pártközpont stratégái súlyosan eltaktikázták magukat. Szélkakas-politikájuknak köszönhetően a párt támogatottsága a 2014-esnek nagyjából felére apadt, ma már 10-13% között mérik. Míg kiábrándult szavazóik egy része bizonyos ügyek miatt éppen az általuk megbuktatni kívánt kormánypártok táborába vándorolt, addig alig, vagy egyáltalán nem voltak képesek új szavazók elcsábítására sem a Fidesz, sem pedig a felmorzsolódni látszó baloldal irányából. Hitelességük erősen megtépázott voltára ékes példaként szolgál a nyolc tagország által elindított, Magyarországon a Jobbik által felkarolt béruniós kezdeményezés itthoni kifulladása is.

Összeölelkezés Gyurcsánnyal is?

A végső tőrdöfés az eddig kitartók számára valószínűleg még várat magára. Bár március 15-én Gyurcsány Ferenc a baloldali pártok megemlékezésén egyértelműen felajánlotta a Jobbiknak a választási koordináció lehetőségét, ami eddig merev elutasításra talált. Más kérdés az is, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke, hogy tudja ezt megmagyarázni saját párttagságának, miért kínálta fel a tárgyalás lehetőségét az eddig „náci pártnak” tartott szerveződésnek.
A kétszereplős játszmába hirtelen belépett Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje, aki közvetítői szerepre jelentkezett. Szél Bernadett március 18-i egyeztetései a baloldali pártokkal, illetve a következő napi megbeszélései a Jobbikkal még sokak által egyáltalán nem várt fordulatot is hozhatnak. Mindez a Jobbik teljes erodálódásának veszélyét is könnyedén magában hordozhatja. A párt saját identitását ugyanis a 2006-2010 közötti Gyurcsány-Bajnai korszakkal szemben határozta meg, melynek sikerei döntő részét is köszönhette. A szövetségkötés éppen ezért életveszélyesnek bizonyulhat a múltbéli ádáz ellenféllel, mivel az nem pusztán csak erkölcsi, de fizikai megsemmisüléssel is fenyegeti a pártstruktúrát.

A Jobbik szándéka a képzeletbeli „üvegplafon” áttörésére 2014 után összességében érthető kezdeményezésnek tűnt, a gyakorlati megvalósítás útját ennek ellenére súlyos pofonok és kudarcok szegélyezték. A radikális, nemritkán szélsőséges vadhajtások lenyesegetése többé-kevésbé sikerrel járt. Új, a kormánypártokból kiábrándult szavazók nagy tömegben való megszólítása mégsem sikerült. Ennek okai: a múlt égető erkölcsi problémáival való szembenézés hiánya, a kiüresedett mondanivaló, és ezen választópolgárok erkölcsi-elvi fenntartásai. Mindezek ellenére a Jobbik valószínűleg idén tavasszal újra parlamenti bejutást ünnepelhet. Azonban befolyása és súlya várhatóan jócskán csökkenni fog a következő négy év törvényhozásában.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Jó ötlet, rossz hely, rossz idő

Szerző
2018. 07. 07. - 09:25
A Jobbik Magyarországért Mozgalom a 2014-es országgyűlési választásokat követően komoly stratégiai irányvonal-váltásba kezdett. Felhagyott korábbi radikális, helyenként már-már rasszista-antiszemita irányú megnyilvánulásaival és a mérséklődés útjára lépett. Vona Gáborék felismerték, hogy a huszonegyedik században – a modern európai demokráciák között – már nincs helye a radikális, alapvetően kirekesztő nézeteket valló és konfliktusgeneráló módszerekkel operáló pártoknak – sem jobb, sem bal oldalán a politikai-ideológiai palettának.

Az új arculat

A párt a 2018-as magyarországi országgyűlési választásoknak is ezen új irányelvek mentén vágott neki. Azonban a politikai közhangulat és a társadalmat belülről elemésztő szociális feszültség következtében képtelen volt átütő sikereket elérni. Mindezek ellenére a jobboldali párt kis mértékben képes volt növelni parlamenti mandátumainak számát, és – a 2014-es választásokkal ellentétben – egy egyéni választókerületi mandátumra is szert tett Fejér megye 4. számú választókerületében, Dunaújvárosban. Bár valamilyen szemszögből nézve ez önmagában is egyfajta politikai sikerként lehetne elkönyvelhető, véleményem szerint az az erkölcsi üzenet, amelyet a Jobbik mérséklődésével kívánt átadni mind a szavazópolgárok, mind a világ összes többi szélsőséges pártja és politikai csoportosulása számára, sokkal fontosabb érdemként emelhető ki a párt pozitív aspektusainak hosszú listájából.

A helyes úton

Sok mindent lehet mondani a Jobbikról, többen úgy gondolják, hogy sokféle negatív jelzővel is lehet illetni ezt a pártot. Én is úgy gondolom, hogy bár számtalan erényt és eredményt tudhat magáénak, története során sajnos volt pár olyan lépése is, melyekre helytelen volna nem hibaként visszatekintenie. De arculat és elvbéli változásai után, ha valaminek, rasszistának és antiszemitának semmiképpen sem lehet már nevezni a Jobbikot.

Véleményem szerint a Jobbik Magyarországért Mozgalom már nem az a párt, amely egykoron, létezésének korai szakaszában volt. Tagjai – de tapasztalatom szerint szavazói nagy hányada sem – skandálja már pártrendezvényein az antiszemita szlogeneket, a nemzetiségieknek pedig már nem kell attól félniük, hogy mi lenne, ha a Jobbik kormányra kerülne, mert a válasz az, hogy semmiféle megkülönböztetés nem érné őket. A Jobbik mára már nem az a párt, a történelem szélsőjobboldali erőivel való összehasonlítása pedig teljességgel értelmét veszítette. A Jobbik nem náci párt, politikusai nem szövögetnek titokban népirtási terveket, és nem kívánnak senkit sem fizikailag, sem lelkileg vagy anyagilag megsemmisíteni.

Inkább remény, mint gyűlölet

A Jobbik őszinte mérséklődésének talán egyik legerősebb bizonyítéka a párt 2018-as kampánytevékenysége, az ez időszakban kiadott kampányvideói és egyéb politikai tartalmú hirdetményei voltak. Csak nézzük meg a nyugdíjasokról szóló vagy a fiataloknak szóló kampányvideóit – megtekintésük alatt a gyűlölet a legutolsó szó, amely az eszünkbe fog jutni. Ezen videókból saját véleményem szerint nem árad semmi más csak a remény egy jobb jövő iránt. Egy jobb jövő iránt, ahol a magyarországi politikai elit végre felhagy kleptokrata, a társadalmat totális mértékben kizsákmányoló politikai magatartásával. Ahol az idősebb generációknak nem kell nap mint nap attól rettegniük, hogy mikor fognak korai halált halni a nem megfelelő egészségügy miatt, és ahol a fiataloknak nem kell elmenekülniük hazájukból egy élhetőbb jövő reményében, hanem itthon is támogatják őket, ahelyett, hogy másodlagos állampolgárnak kellene érezniük magukat, pusztán életkoruk miatt.

De persze nem kell szemet hunynunk a Jobbik által kibocsátott negatív töltetű kampánytermékek felett sem, ám azok véleményem szerint még csak össze sem hasonlíthatók a jelenleg regnáló kormánypárt gyűlöletpolitikájából áradó tömeges médiamanipulációval és ellenségkép-szítással.

A Jobbik negatív kampánya nem absztrakt ellenségképeken alapul, hanem az egyszerű emberek józan esze által is észlelhető mindennapi igazságtalanságokon és kormánypárti korrupciós eseteken. Legyen szó az Orbán Viktor vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető Elios-botrányról, a kormány migrációs politikájával szöges ellentétben álló letelepedési kötvények ügyéről, vagy Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester pénzügyi mesterkedéseiről, és még sorolhatnám. Melyik tisztességes magyar polgár vagy tisztességes ellenzéki párt lenne képes szó nélkül elmenni ezen ügyek és korrupciós botrányok mellett? A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem is hunyt szemet ezen problémák felett. Igenis szót emelt ezekben az ügyekben és minden jogi és pénzügyi áskálódás ellenére – képességeihez mérten, amennyire csak ez lehetséges volt – a Fidesz által uralt médiatenger felszínén tartotta a fent említett botrányos ügyeket, egészen az országgyűlési választások napjáig.

Elvhűség és kitartás

A 2018-as országgyűlési választások már lezajlottak. A Jobbik Magyarországért Mozgalom, ahogyan a teljes ellenzék is, totális vereséget szenvedett a Fidesz kétharmados többségével szemben – így a szerepük a magyar politikai közéletben gyakorlatilag teljességgel értelmét veszítette. Legyünk őszinték és realisták: kimondhatjuk, hogy az ellenzéki pártok politikai befolyása a nullára redukálódott. Úgy érzem, ennek ellenére – valamint annak ellenére, hogy Vona Gábor pártelnök lemondott – a párt képes volt, legalábbis elveiben, megőrizni integritását, és megkockáztatom, méltóságát is. Sokan azt gondolták, hogy egy ilyen súlyos parlamenti vereség esetén a párt vissza fog térni radikális múltjához, és újra a Toroczkai László féle politikusok fogják uralmuk alá hajtani a mérséklődött jobboldali ellenzéket, ám ez – legalábbis a cikk megírásának időpontjában – még nem történt meg. A párt új elnöke Sneider Tamás, teljességgel „létjogosultság nélkülinek” nevezte a Toroczkai László által kiötlött „Mi magunk!” névvel megcímzett, párton belüli platformalkotási kísérletet. Ezzel gyakorlatilag kijelentette, hogy ő sem, és pártja többi tagja sem kíván visszatérni egykori politikai imázsukhoz, és továbbra is a mérsékelt politikájuk folytatása mellett kötelezik el magukat – legyen ennek bármilyen következménye is. Ha más nem, ez önmagában is elég bizonyítékul szolgál számomra amellett, hogy a Jobbik egy erkölcsileg helyes, még ha politikailag nem is túlzottan sikeres útvonalon jár. Számomra ez a fontosabb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

45%
55%

Hozzászólások

Permalink

Szerintem a Jobbik teljesen mindegy, hogy mit lép, mert nincs jövőjük.

Magyarországon effektíve kétpártrendszer van: az Orbán-párt, és az Anti-Orbán párt.

A Jobbiknak a népszerűséget a kisebbségi probléma tabujának a ledöntése hozta, amivel megerősödött a kiábrándult vidéki szavazók körében. Számos ősjobbikost ismerek, a kisebbségi kérdésen túl, mindegyik keményvonalas nacionalista, revizionista, stb. Ezek az emberek célnak tekintették a külhoni magyarság támogatását, és dühösek voltak a balliberális kormányra, amiért nem adták meg 2005-ben nekik a szavazati jogot.

A Jobbikkal két dolog történt: 1.: a cukisodással megtagadták a régi önmagukat, és elfordultak a legrégebbi támogatóiktól azért, hogy a Fideszben és a ballib pártokban csalódott szavazókat megszerezzék. 2.: A Fidesz gyakorlatilag megvalósította a határon túliakkal kapcsolatos programjukat, és teljesen kiszorította őket jobbról.

Emiatt látom úgy, hogy nem áll nagy jövő előttük.

Új hozzászólás