Jól kezelik Kínát a nyugati államok?
2237
A XX. század Kína gazdasági növekedését hozta, így mára a kelet-ázsiai óriás az Amerikai Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdasága. Helyes-e a nyugati államok politikája a potenciális partner és veszélyes rivális tekintetében?
Helyes a nyugati politika: csak az óvatos együttműködés lehet eredményes
2016. 06. 16. - 12:04
Sokan tartanak Kína túlzott megerősödésétől, amely veszélyt jelenthet a nyugati civilizációra. A nyugati bezárkózás azonban nem vezetne eredményre, a megfontolt együttműködés mindenki érdeke.
Kína gyors és megállíthatatlannak tűnő növekedése megkérdőjelezhetetlenül a XXI. század egyik legnagyobb kihívása a nyugati civilizációk számára. Senki sem tudja biztosan, hogy hova vezet a hatalmas gazdasági növekedés és a világ országaival folytatott egyre aktívabb diplomáciai tevékenység. Vajon Kína teljesen fel fogja borítani a kapitalizmust, vagy szépen lassan integrálódik a fennálló rendszerbe? A bizonytalanság félelmet kelthet, ez azonban nem szabad, hogy elterelje a figyelmet az együttműködésben rejlő lehetőségekről.
A megfontolt együttműködés pozitívumai
Kína megerősödésének nem csak árny, hanem pozitív oldalai is vannak, amelyet a nyugati államok helyesen igyekeznek is kiaknázni. Sorra születnek a különböző szabadkereskedelmi megállapodások, illetve hatalmas mértékű beruházások. Egyre több nyugati ország nyilvánítja Kínát stratégiai fontosságú kereskedelmi partnerévé, illetve erősíti meg politikai együttműködését a keleti állammal. Az Európai Unió jelenleg Kína egyik legfontosabb kereskedelmi partnere. A kommunista ország az unióval is minél előbb kölcsönös szabadkereskedelmi megállapodást kíván nyélbe ütni, amit egyesek, mint például David Cameron brit miniszterelnök, támogatnak, míg mások óvatosságra intenek. Ha a gazdasági kapcsolatokat tovább erősítenék, akkor fennállna annak a veszélye, hogy az olcsó kínai munkaerő miatt az európai piacokat elözönlenék az alulárazott termékek, amelyek az uniós államok versenyképességének romlásához vezetnének. Franciaország, Spanyolország és Olaszország ezért inkább csak az információs és technológiai együttműködés szorosabbra fűzését, illetve az ezzel kapcsolatos beruházásokat, valamint az online kereskedelem területén történő közös fejlesztéseket támogatják.
Kína és az Egyesült Államok, az egyensúly nyomában
A Kína és az Amerikai Egyesült Államok közötti egyensúlyozás meglehetősen nehéz feladat elé állítja a különböző nyugati államok vezető politikusait és diplomatáit. A kínai totalitárius állammodell a legtöbb demokratikus alapelveket valló állam számára riasztó. Bár szinte mindegyik nyugati ország igyekszik jó kapcsolatokat kialakítani Kínával, ugyanakkor kínosan ügyel arra is, hogy csak olyan gazdasági megállapodások kötessenek, amelyek nem erősítik meg túlzottan a Kínától való egyoldalú függést.
Kína tisztában van azzal, hogy sok európai ország az USA, Oroszország és a Kelet között lavírozik, ezért igyekszik magát minél jobb fényben feltüntetni, hogy egyre többen válasszák beruházóként a másik két szuperhatalommal szemben. Ez egyrészt előidézheti a világrend fokozatos átalakulását, ugyanakkor Kína liberalizálódását is elősegíti. Az ország még mindig kommunista hatalomgyakorlás alatt áll, de a rendszerben fokozatos enyhülést is megfigyelhetünk, amely idővel talán a nyugathoz való kulturális és társadalmi közeledéshez is vezet. Ha Kína be akar kapcsolódni a világgazdaságba, és élvezni kívánja annak minden előnyét, akkor csatlakoznia kell a különböző nemzetközi egyezményekhez és intézményrendszerekhez. Ilyen például a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), amelynek Kína 2001-ben lett tagja. A hasonló együttműködések nem csak jogokat biztosítanak Kínának, hanem kötelességeket is rónak rá, elősegítve a nyugati rendszerbe való integrálódás folyamatát. A WTO tagság például garantálja, hogy Kína beépíti a nemzetközi kereskedelem szabályait saját belső jogrendszerébe.
Fontos, hogy a nyugati országok megadják a kellő tiszteletet Kínának és egyben lehetőséget biztosítsanak arra is, hogy az ország a hosszú elszigetelődés után egyre aktívabb szerepet vállalhasson a nemzetközi színtéren, nem csak politikai és gazdasági, de kulturális és szociális téren is. Üdvözlendő, hogy egyre több nemzetközi rendezvénynek ad otthont Kína valamelyik metropolisza. 2008-ban Pekingben rendezték meg az olimpiai játékokat, 2016 őszén pedig Hangzhouban lesz a G20-ak csúcstalálkozója.
Bár a Kínai gazdaság néhány éven belül lehagyhatja az amerikait, ha az USA jól játssza ki diplomáciai kártyalapjait, nem kell tartania a kelettől. Még ha az USA önmagában nem is lenne képes ellensúlyozni Kínát, a nyugati civilizáció többi országával összefogva továbbra is jelentős erőfölényt tudhat magáénak.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
A nyugat hibázik, amikor móresre akarja tanítani Kínát
2016. 06. 16. - 12:03
A szakértők Kína további növekedését jósolják a XXI. századra, az USA mindenképpen elveszíti vezető pozícióját. Egyre inkább megkérdőjelezhető az a nyugat-orientált nemzetközi rendszer, amely továbbra is Kína megregulázásában keresi a megoldást.
A második világháború utáni évtizedekben és a Szovjetunió összeomlásával, az USA irányításával és igényeire formálva kialakult nemzetközi rendszer a világ keleti felének nem sok érdekérvényesítési lehetőséget kínál. Sem az ENSZ mint formális hatalom, sem az Amerikai Egyesült Államok beavatkozó politikája nem tolerálja a liberális nyugati eszméktől eltérő gyakorlatot. Azonban Kína, a keleti óriás, a huszadik század végén alkalmazott reformok eredményeként mind a nemzetközi gazdaságban, mind a nemzetközi politikában megkerülhetetlen tényező lett. Az ország egyedül a világ össznépességének 20%-át adja, kontinensekre vetítve pedig Ázsiában több mint négyszer annyian élnek, mint Európában és Észak-Amerikában összesen. Kína 5000 éves történelme, kulturális gazdagsága mellett az USA után a második legmagasabb GDP-vel rendelkező ország. Nem meglepő, hogy a vezető nyugati országok a status quo fő veszélyeztetőjeként tekintenek rá, amely politikai magatartásukban is egyértelműen megnyilvánul.
Hasznos együttműködés helyett káros bizalmatlanság
A Barack Obama által nemrég megfogalmazott „if we don’t make rules, the Chinese will” („ha nem mi írjuk a szabályokat, a kínaiak fogják”) elvre épülő bizalmatlanság az országok közötti feszültségekhez vezethet. Ameddig az USA potenciális katonai célpontként, biztonságot fenyegető renitensként tekint Kínára, a sajtónak szóló látszat-együttműködés csak felszínes lehet. Az abszolutizált nyugati jogrendszerek kínálta lehetőségek, államigazgatási eszközök és problémamegoldó mechanizmusok azonban egyértelműen képtelenek sikeresen reagálni a XXI. századot jellemző nehézségekre. A NATO az irreguláris hadviseléssel szemben tehetetlen. A terrorizmust Európa saját bőrén tapasztalja, megállításában pedig eredménytelennek tűnik. A világot sújtó gazdasági válság a globalizáció miatt a nemzetközi közösség legtöbb szereplőjén kifejti hatását. Az ilyen és ehhez hasonló problémákkal az országoknak közösen kell megküzdeniük.
Felesleges nyugati erősdemonstráció
Az unipoláris világrendhez görcsösen ragaszkodó USA Kínát ugyan elfogadja a világgazdaság integráns résztvevőjeként, de politikai szerepet – a fent említett bizalmatlanság miatt – nem szándékozik neki adni. Továbbra is kitart fölényt demonstráló politikája mellett, még ha az sokszor hatástalannak is bizonyul Kínával szemben. Igaz, eredménynek könyvelhető el az, hogy Kína több nemzetközi szerződésnek is tagja, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a vállalt kötelezettségek betarttatását a rendszer sok esetben nem tudja kikényszeríteni. A legtöbb kritika környezetkárosító magatartása miatt éri Kínát. Az elmúlt 50 évben több mint 500 nemzetközi szerződés született a környezetvédelem tárgykörében, amelyek például Svédország vagy Dánia esetében jól látható, pozitív eredményekhez vezettek. Ezzel szemben Kína, aki szintén több tucat ilyen típusú szerződés aláírója, csak vonakodva, vagy egyáltalán nem hajtja azokat végre, továbbra is világrekorder a légszennyezésben.
Egyértelmű tehát, hogy a nyugat keletet marginalizáló, abszolút vezetőként és mintaadóként csak önmagát elismerő politikája tarthatatlan. A technológia megvásárolható, és ezt a keleti fejlődő országok ki is használják. Az állandóan mozgásban lévő politika természetéből kifolyólag a szerepek változását hozza, a nyugat dominanciája nincs kőbe vésve. Érdemes tehát újragondolni a keleti civilizációkról, így a Kínáról kialakított képet is olyan racionális, előretekintő módon, hogy az az egész nemzetközi közösség érdekét szolgálhassa.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Új hozzászólás