Kizárhatja-e az Európai Unió az antidemokratikus tagállamokat?
9882
Forrás
Az EU minden tagállama köteles a szervezet demokratikus elveit követni. Mi történik akkor, ha nem így tesznek? Kizárással kell-e büntetni a szabályszegő államokat?
Kizárás: szükséges lépés az unió hitelességének megóvásáért
Translator
2018. 06. 02. - 00:00
A szélsőségek felemelkedése Európában aggasztó méreteket öltött, ez alól a politikai élet sem kivétel. A görög SYRIZA vagy a francia Nemzeti Front (Front Nationale) csak példák az olyan szélsőséges pártok közül, melyek mindenkit meglepve a politikai élet élvonalába kerültek. Egyes országok konzervativizmus felé tolódása (például Lengyelországé és Magyarországé) igen aggasztó és több esetben a média feletti ellenőrzés megerősödésével, az emberjogok és a hatalommegosztás elvének figyelmen kívül hagyásával párosultak. Helyük egy olyan konszenzust és demokratikus értékeket hirdető szervezetben, mint az Európai Unió, erősen megkérdőjelezhető.
A demokrácia bizonyos szintű hiányát fel lehet róni az Unió működési hibájaként. Egy dolog azonban biztos: a lisszaboni szerződés világosan kimondja, hogy a demokrácia és az emberjogok védelme az EU alapkövei, melyeket minden tagállam köteles követni és egyként elfogadni. Ezáltal meg lehet tiltani, hogy az ezzel ellenkező beállítottságú ország az EU tagállamaivá válljanak. Azonban mennyire hiteles egy olyan unió, amely hagyja, hogy önkényuralmi rendszerek alakuljanak ki a saját közösségén belül?
Ebből kifolyólag a demokratikus elveket tagadó tagállamok kizárása nemcsak lehetséges, hanem akár szükségszerű lépés is lehet. Milyen következménnyekkel járna egy ilyen döntés az EU számára? Elképzelhető-e egyáltalán?
Gazdasági szempontok
A gyakran emlegetett tagállamok (Magyarország és Lengyelország) elméleti kizárása felveti a kérdést: vajon egy ilyen döntés milyen hatással volna az Unió gazdaságára? Pragmatikus és cinikus nézőpontból a két ország kizárása az EU-ra nézve sem pénzügyileg, sem gazdasági szempontból nem volna káros. 2014-ben sem Magyarország, sem Lengyelország nem szerepelt a hozzájáruló tagállamok között, sőt, sokkal nagyobb támogatásban részesültek, mint amit ők az EU-ba fektettek: Lengyelország 13,481 milliárd euróhoz, míg Magyarország 5,624 milliárd euróhoz jutott hozzá. A támogatás és a hozzajárulás mértéke az adott tagállam gazdaságától függ: minél gyengébb a gazdaság, az Unió annál nagyobb támogatásban részesíti az országot, melynek így kevesebb összeggel kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez.
Gazdasági szempontból, legyen az bármennyire is rideg vagy embertelen, az EU nagyobb gazdasági veszteség nélkül kizárhatja Lengyelországot és Magyarországot. Azért rideg és embertelen ez a szemlélet, mert ezek a támogatások nem találomra kerülnek kiosztásra: céljuk az adott ország gazdaságának fellendítése. Az azonban tény, hogy gazdasági szempontból a kizárás lehetősége valós.
Az Európai Unió szavahihetősége
Ha azonban a magyar és lengyel gazdaság az EU legerősebbjei közé tartozna, kivitelezhető volna-e a kizárásuk? Milyen következményekkel járna mindez az EU befolyására nézve? A lépésnek egyértelmű káros aspektusai is volnának: csorba esne az EU tagállamokra kiterjedő hatalmán, hiszen Magyarország és Lengyelország mind önszántukból csatlakoztak.
Egy ilyen határozat meghozatalával az EU demokratikus pozíciója is nagy mértékben csökkenne, hiszen milyen szervezet az, amely a saját területén belül képes volt hagyni az antidemokratikus, emberjogokat sértő önkényuralmi rendszerek kialakuását, és ugyanakkor képes volt szemet hunyni a tagállamok demokráciától való eltávolodása felett?
Az EU központjában végbemenő változások a szervezet nemzetközi elismerését és erejét fenyegetik: a demokratikus elvek gyengülését és az emberjogok megsértését tétlenül nézve az EU elhatárolhatja magát a nemzetközi közösségtől. Ugyan nem járna következmények nélkül, de az antidemokratikus változások ellen muszáj volna fellépni: amennyiben a figyelmeztetések és szankciók nem járnak sikerrel, a kizárás nemcsak lehetőségként, de szükségszerűségként kell hogy szerepeljen.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Kizárás: a szolidaritás alapelvének ellentmondó döntés
Translator
2018. 06. 02. - 00:00
Igen nagy a kísértés, hogy kizárjuk az alapvető demokratikus elveket már nem tisztelő kelet-európai tagállamokat az Európai Unióból, főleg amiatt, hogy ezen országok távoliak, nemrég léptek be az európai projektbe és a nyugat-európai polgárok és vezetők is szkeptikusan állnak ezen országok unióban betöltött jelentőségéhez. A kizárás maga jelenleg jogilag kivitelezhetetlen, továbbá egy ilyen döntéssel az Európai Unió elismerné gyengeségét és saját magát lőné lábon.
A szolidaritás nemcsak egy elv, hanem az EU alapja, a szervezet lételeme és a fejlődés záloga, melyre különösképp válság idején van szükségünk. Az EU aggasztó gyengeséget mutatott az adósságválság, a migrációs válság idején és most a demokrácia válságának ideje egy jó lehetőség arra, hogy bebizonyítsa, hogy a szolidaritás elve még létezik. A tagállamok azért álltak össze, hogy jóban-rosszban kitartsanak, ezáltal öngyilkosság lenne kizárási folyamatot kezdeményezni az egyikük ellen, hogy büntessék a kormány túlkapásait. Vajon amikor egy ország válságot él meg – jelen esetben politikait és intézményeset, segítenünk kell neki, vagy inkább megválni tőle?
Az érintett lakosság számára a kizárás kettős büntetés volna, mivel amellett, hogy átélnék a demokrácia romba dőlését országukban, még az unióban maradás előnyeit is elveszítenék. A lengyel elnökválasztás során a lakosság majdnem 50%-a tartózkodott a szavazástól, csupán a kisebbség támogatta az önkényuralmi rendszert és választotta a Jog és Igazságosság párt demagógiáját. Lengyelország kizárásával a lakosság azon részétől is megválnánk, akik részt vettek a demokrácia védelmére hirdetett tüntetéseken. Egy már jelenleg is törékeny Európában a szolidaritás figyelmen kívül hagyása az európai fejlődés megállításával fenyegetne.
Inkább a gyengeség beismerése, mint valódi megoldás
Az EU számára hatalmas kudarc volna kizárni egy olyan tagállamot, amely nem tiszteli a demokráciát. Alapelvei közé tartozik a demokrácia védelme, legalább is az EU határain belül. Az EU-nak olyan igazságszolgáltatási és diplomáciai „fegyverekre” van szüksége, amellyel érvényesíteni tudja a demokratikus elvek követését a tagállamokon belül. Azonban ha mindez csak az alapelveket nem tisztelő tagok kizárására korlátozódik, az csak a rendszer sikertelenségét hangsúlyozná. Egy ilyen döntést nemhogy megoldásként, de fenyegetésként sem szabad használni.
A nacionalizmussal beszennyezett nem demokratikus országok ellenségesen viselkednek Európával szemben, kizárással fenyegetni őket valójában hiábavaló. Sőt mi több, az EU-ból való kizárás nem oldaná meg a problémát, éppen ellenkezőleg, mentesítené ezen országokat bárminemű kötelezettség és megszorítás alól ami a demokrácia megkérdőjelezését illeti. A kizárás nem oldaná meg a kelet-európai demokrácia válságát, inkább tovább növelné a már amúgy is jelentős euroszkepticizmus érzetét, mivel úgy tüntetné fel az Európai Uniót, mint egy a lakosság akaratát helyettesítő tekintélyuralmi hatalmat.
A megoldás párbeszédeken, szankciókon, és esetleg az egyezmények módosításán keresztül vezet, hogy még több eszközzel küzdhessünk a demokráciáért, ahelyett, hogy a könnyű, radikális és veszélyes utat választanánk.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Új hozzászólás