Megérdemli-e Magyarország a külföldi bírálatokat?

Az Európai Parlament az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikkelye alapján határozatot szavazott meg Magyarország ellen 2017 májusában. A cikkely súlyos szankciókat tartalmaz, felfüggesztheti az olyan tagállam szavazási jogát a Tanácsban, amely megsérti az európai értékeket és nem tartja tiszteletben a jogállamiságot vagy a demokráciát.

Miközben nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor körül szorult a hurok az elmúlt években - legutoljára például a Lex CEU esetén és a migránskérdés kezelésében-, a Nyugat-Európából érkező kritika erősítése helyett megfontoltabb megközelítési módra lenne szükség. A magyar intézkedéseket készségesen kifogásolja a nyugati, elsősorban a német és a francia média, de ezek a bírálatok nem visznek minket közelebb a valóság megértéséhez.

Tagadhatatlan gazdasági eredmények

Először is, az Unió vezetői számára a gazdasági siker a béke fokmérője. A magyar gazdaság helyzete aligha vészjósló, különösen néhány szomszédjához viszonyítva. Éppen ellenkezőleg, 2013 óta a magyar gazdaság ismét növekedésnek indult, kilábalt a recesszióból és évi 2-4%-os GDP növekedést produkált (2,9% 2015-ben az Eurostat adatai szerint). Összehasonlításképpen, Franciaország számára a 2008-as subprime válság óta kihívást jelent az évi 2%-os növekedés elérése. Ráadásul Magyarország nagy erőfeszítéseket tett azért is, hogy elérje a konvergencia kritériumokat.

Az államadósság jelentősen visszaesett 2010 óta, ugyanakkor továbbra is a GDP 60%-a felett maradt (75,3% 2015-ben az Eurostat adatai szerint), miközben az államháztartás 3% alatti hiánya megfelel Brüsszel elvárásainak. Orbán Viktor Magyarországának az is sikerült, amibe Franciaország és Hollandia belebukott: a munkanélküliség figyelemre méltó mértékben és folyamatosan csökkent, amely szintje mostanra 4-5% közé süllyedt. 2010-ben, a válság után Orbán Viktor úgy döntött, hogy a lakosság helyett a multinacionális cégekre és a bankokra vet ki új adókat. Ez a lépés sokkal méltányosabbnak tűnhet a nyugati szocialistáknak, mint más országok gyakorlata, ahol folyamatosan a lakosságra háruló adókat emelték a válság óta. A lépés azért is jelentős, mert Magyarországon a szegénység már a válság előtt is nőtt.

Bort inni és vizet prédikálni

Az Unió és Magyarország közötti kapcsolat romlása miatt Nyugat-Európa gyakran megleckézteti Magyarországot, anélkül, hogy először a saját háza táján sepregetne. Sok francia, német és brüsszeli vezető kritizálja a magyar hatóságok intézkedéseit a szerb határon. A gond nem az, hogy az EU humanitárius szempontból elítéli a megkérdőjelezhető eljárásokat, hanem hogy cserben hagyja az egyik tagállamát. Nem szabad elfelejteni, hogy a szerb határ egyben az EU külső határa is, és egy valódi unióban minden tagállam érdekelt ezen határ biztosításában és fenntartásában. Ehelyett Németország Franciaországhoz hasonlóan csak prédikál és hagyta, hogy a migránsok első hulláma elárassza Olaszországot, Görögországot és Magyarországot. Ezenfelül az Európai Bizottság nemrégiben felszólította a visegrádi négyeket, hogy tartsák tiszteletben az elosztási kvótákat. Bár Magyarország nem hajtotta végre a kvótamechanizmust, fontos tudni, hogy ezt Franciaország sem tette meg, mivel messze elmaradt az előírt 30 000 menekült befogadásától.

Szabad ellenzék

A szakértők folyamatosan a demokrácia hanyatlására hívják fel a figyelmet Magyarországon. De hát nem éppen itt a legélénkebb a demokrácia Európában? Nyugat-Európában, különösen Franciaországban, mintha aludna a civil társadalom. A polgárok, mihelyst nagy változást szeretnének elérni, politikai pártokhoz fordulnak ahelyett, hogy maguk köteleződnének el. Még az „En Marche” polgári mozgalom is egyre inkább politikai párt módjára szerveződik. A francia polgárok nehezen tudnak elszakadni pártokban való gondolkodástól és egyre kevésbé érdeklődnek a politika iránt. Magyarországon a civilek éberek, a Fidesz ellenzékét nem a pártok, hanem közvetlenül a magyar polgárok, elsősorban a fiatalok alkotják. A feltörekvő mozgalmak változatos skálán mozognak, a Momentumtól kezdve a Kétfarkú Kutya Pártig, és az aktív demokrácia létezését jelzik az országban. A spontán demonstrációk a Népszabadság megszüntetése, az Olimpia rendezése vagy a Lex CEU ellen a szabad és közvetlen demokrácia feléledéséről tanúskodnak.

A nyugat-európai országoknak szerényebbeknek kellene lenniük a történelem tükrében. A közép- és kelet európai országok teljes szuverenitásukat az 1990-es évek elején szerezték vissza. Két évtized pedig a történelem szempontjából nézve igencsak rövidnek számít. A történelemnek megvan a saját ritmusa, tempója, amit tiszteletben kell tartani. Franciaország és Németország halad egy bizonyos tempóban és Magyarország is a sajátjában. Nem volna igazságos a jelenlegi magyar helyzetet francia vagy német mércével megítélni. Továbbá a visegrádi négyek felemelkedése (melyeknek Magyarország is a tagja), nem hátráltatja az Európai Unió építését. Éppen ellenkezőleg, egy realisztikusabb és pragmatikusabb Európai Unió kialakulásához vezetett: vagyis egy többsebességes és több szinten együttműködő szövetséghez.

Úgyhogy vessünk véget Magyarország szisztematikus támadásának, mert a magyarok éppen a demokráciát élesztik újjá Európában; és nem minden magyar teszi ezt olyan pikáns stílusban, mint egyes választott képviselőik.