A menekültválság kezelésének következményei az EU-ra nézve

Politikai zsákutcák szerte az EU-ban

Nem feltétlenül csak Magyarországra kell korlátoznunk ezt a témát. Több közép-kelet-európai ország, köztük Lengyelország, Csehország és Szlovákia, többször nemet mondott már az Európai Unió, főként Németország által erőltetett „Willkommen-politikájára”. Nagy-Britanniában és Ausztriában is elutasították azt, hogy nemzetközi szervezetek döntsenek a választott nemzeti kormányok helyett. A globális politika ész nélküli, a nemzeti kultúrákra figyelmet nem szánó alkalmazása súlyos károkat okozott a nyugat-európai országokban, de még a globalizmus szülőhazájában, Németországban is. Nagy-Britanniában olyan szintű ellenkezést váltott ki, hogy kilépett az Európai Unióból, amivel az unió borzalmas veszteséget szenvedett. A felelőtlen uniós politika évtizedekkel vetette vissza az integrációs törekvéseket mind európai, mind világviszonylatban.

Ausztriában az euroszkeptikus és szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) eddig csak 1999-ben szerzett annyi mandátumot, mint a 2017-es választásokon. Ennek oka a meggondolatlan német bevándorláspolitika, ami testvérnépüket is olyan mértékben felháborította, hogy még az egyébként szinte mindig baloldali érzületű osztrákok nagy százalékát is a nacionalizmus felé fordította. És még egy bizonyíték az erőltetett globalista politika káros hatásaira. A német szövetségi választásokon 2013-ban még mandátumszerzésre sem képes Alternatíva Németországért szélsőjobboldali populista párt mára 94 helyet szerzett a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének alsóházában, a Bundestagban.

A felelősség kérdése

Az Európai Unió vezetésének erőszakos, a tagállamok lakosságának véleményére fittyet hányó politikája már számtalanszor vezetett az elérendő cél ellenkezőjéhez. Fentebb már említettem, ezzel nem hogy felgyorsítják – a szerintem is nemes cél, a világszintű integráció elérését –, hanem elidegenítik az embereket az együttműködésnek még a gondolatától is. Mert mi is az együttműködés? Az biztosan nem, hogy egy kormányközi együttműködésben – melynek alaptermészetéből adódóan csak egyhangú szavazattal történhetne döntéshozatal – némelyik tag, még ha gazdaságilag talán a legerősebb is, elkezdi gazdaságilag és politikailag ráerőltetni bevándorláspolitikáját az unió többi tagjára. A Willkommen-politika természetesen, mint bármilyen más szakpolitikai döntés, kivitelezhető lehetne, de csak a szövetség összes államának beleegyezésével. Angela Merkel német kancellárasszony és politikai támogatói hiába erőltetik, a politika jelen formájában nem fog megvalósulni.

Németország történelmi múltja, és annak traumái nem kielégítő okok az Európai Unió többi országa számára, hogy nemzetállami politikájukat feladják. Ezzel nem csak a többi államot idegenítik el az unió alapjául szolgáló európai integrációtól, hanem saját lakosságuk bizonyos százalékát is, ahogyan azt az AFD esetében is láthattuk.
Félreértés ne essék, nem vagyok euroszkeptikus, de a Merkel-féle politikában kételkedem.

Kvóta, avagy az egész probléma megtestesülése

Ugyanez a véleményem a kötelező menekültbefogadási kvóták bevezetéséről. Ennek erőltetése, nemhogy bizalomromboló az unió valamennyi országának lakosságát illetően, de egyenesen ellentétes az EU szellemével és demokratikus eszmerendszerével. Úgy gondolom, az elmúlt időszak számtalan alkalommal bebizonyította, hogy az európai népesség nagy százaléka nem kívánja, vagy legalábbis nem olyan módon szeretné a bevándorlókérdés és a migránsválság megoldását, mint azt Németország, Franciaország, és a Benelux államok felsővezetői elképzelték. Arról nem is beszélve, hogy ezen erőszakos politikájukkal hányféle módon teszik ki az unió állampolgárait szélsőséges, gyűlöletkeltő és populista politikusok kénye kedvének. Ezek a politikai erők – ahogyan Magyarországon is – az elmúlt időszakban ijesztő mértékben megerősödtek az európai elitek felelőtlen politizálásának köszönhetően.

Az Európai Unió vezető politikusai továbbra sem a korrekciók és az európaiak nagyobb mértékű bevonása felé fordultak el. Maradtak az erőltetés mezején, kiegészülve az emberek hibáztatásával, amiért azok nem hajlandók kérdés nélkül elfogadni hibás szakpolitikai döntéseiket. Ezzel komoly károkat okoztak mind az EU szellemének, az integráció vérrel és verítékkel kivívott eredményeinek, valamint az európai emberek életkörülményeinek, és komfortérzetének.

Már régen volt ilyen elképesztően feszült az EU-n belül a közhangulat, és hogy ez mikor fog megváltozni, arra senki sem tudhatja a választ. Véleményem szerint csak annyit tehetünk, hogy továbbra is fenntartjuk a kényszerítő politika bojkottját. De nem adjuk meg magunkat a gyűlöletbeszéddel a népet hergelő erőknek sem. Európa jövője a szorosabb összefogásban van, de nem a jelenlegi vezetők által elképzelt módokon.