NPD-tiltóindítvány: politikai lehetőségek és jogi kockázatok
14119
Forrás
A Német Nemzeti Demokrata Pártot (NPD) 1964-ben főként két szélsőjobboldali pártból - a Német Párt (DP) és a Német Birodalom Párt (DRP) - jött létre. A párt a kezdetektől fogva nyugtalanságot szított- kevéssé a választásokon elért eredményeik, mint inkább a velük kapcsolatba hozott szélsőjobboldali szervezetek miatt. Így hát felmerül a kérdés, hogy a párt betiltása szükséges, illetve jogilag lehetséges-e.
Az NPD betiltását szorgalmazó indítvány akadályai
Translator
2018. 06. 16. - 15:00
Karlsruhe alkotmánybírái egy párt betiltásának legfőbb feltételeként annak „a szabad demokratikus Alaptörvény elleni agresszív-harcias magatartását” határozták meg. Ugyanakkor kérdéses, hogy ez a csekély befolyással bíró NPD-re egyáltalán igaz-e. Nem kapna-e aránytalanul nagy figyelmet a párt, ha a Szövetségi Alkotmánybíróság elé vinnék az ügyét?
A Szövetségi Kormány, a Szövetségi Tanács és a Bundestag (a Parlament alsóháza) már a 2000-es évek elején kérvényt nyújtott be az NPD alkotmányellenességének megállapítása és felszámolása céljából. A betiltási eljárás 2003 márciusában az Alkotmánybíróság előtt meghiúsult, melynek oka az volt, hogy a párt állami és tartományi szövetségeseinek informátorai beszivárogtak az alkotmányvédelem köreibe. Ezáltal a bírók már nem tudták szavatolni az eljárás átláthatóságát és megbízhatóságát, mivel nem volt egyértelmű, mely kijelentések származnak a párt tagjaitól és melyek az úgynevezett bizalmasaiktól. Még ha az Alkotmánybíróság nem is volt meggyőződve a párt alkotmányosságáról, az egész eljárás hatalmas szégyenfolt a német demokrácia történetében. Amennyiben az Alkotmánybíróság ismét elutasítaná az újonnan kezdeményezett eljárást, az jelentős károkat okozna; így tehát az NPD létezése talán mégsem olyan kívánatos.
Kétséges az NPD betiltásának jogi érvényesíthetősége
Éppen a németek nemzetiszocializmussal (volt náci párttal) kapcsolatos tapasztalati háttere miatt az Alkotmány nagyon magas követelményeket állít egy párt betiltásával szemben annak érdekében, hogy a korábbi események ne ismétlődjenek meg. Éppen ezért 1945 óta csupán két párt működését tiltották be: 1952-ben a szélsőjobboldali Szocialista Birodalom Pártét és 1956-ban a Németország Kommunista Pártjáét. A bírók akkoriban a két párt alkotmányellenes beállítottságára hivatkoztak. Ugyanakkor elvárható, hogy egy ilyesfajta tiltás kezdeményezéséhez ma lényegesen több kelljen, mint az 50-es években és így az NPD lehetséges betiltását is szigorúbban vizsgálnák. Kiegészítve azzal a ténnyel, mely szerint egy párt betiltásához kétharmados többség szükséges, vagyis a nyolc alkotmánybíró közül legalább hat egyöntetűen kell, hogy szavazzon.
Az NPD „nagy showja”
Egy betiltási indítvány tehát meglehetősen nagy jogi kihívást jelent. Ugyanakkor éppen ez a tény vezethetett volna ahhoz, amennyiben a politikai orgánumok Karlsruhe-ba merészkedtek, hogy az NPD a 2013-as választási évben új lendületet nyerhetett volna. Ezek után már nagyon valószínű, hogy az eljárás hónapokig, de akár évekig is elhúzódhat. Az akkoriban magányos szélsőjobboldali párt keresve sem találhatott volna alkalmasabb színpadot és profitálhatott volna jobban a rivaldafényből, hiszen negyvenéves történelme során csupán egyetlen alkalommal ért el 1% fölötti eredményt a választásokon: a 2003-ban meghiúsult eljárást követően! Felvetődik tehát a kérdés az ilyen betiltás hatékonyságát illetően: nem kellene egy sikeres alkotmánybírósági eljárást követően mégis számolnunk azzal, hogy viszonylag gyorsan alapítanának egy új szélsőjobboldali pártot? Mennyiben okozna egyáltalán kárt a szélsőjobboldalnak? Másfelől pedig, más országokban, így éppen Franciaországban is, a szélsőjobboldali szárny jóval jelentősebb eredményeket ért el, mint Németországban.
Az utolsó lépcsőfok
Az eljárás legfőbb akadálya azonban másutt van. Méghozzá Strasbourgban, egészen pontosan az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ez a szervezet az, amely alaposan megvizsgálja, hogy a párt veszélyt jelent-e a német demokráciára, illetve, hogy a tilalom arányban áll-e ezzel a fenyegetéssel. Tekintettel az NPD elmúlt években elért nagyon gyenge választási eredményeire, egy ilyen ellenük irányuló per akár sikerrel is végződhet, főképp, ha az európai bírók még annál is szigorúbb követelményeket határoznak meg egy párt működésének betiltására, mint azt Karlsruhe-ban teszik. Ők teljes meggyőződéssel vallják: ami jelentéktelen, nem tekinthető fenyegetésnek.
Egy össznemzeti vita szükségessége
Miért próbálunk mégis jelentőséget tulajdonítani ennek a pártnak? A tilalom nem a könnyebb utat jelentené? A kérdés a következő: az NPD betiltása valóban előre vinné Németországot? Nem lenne sokkal ésszerűbb a bizonyíthatóan alkotmányellenességre törekvő illetve nyíltan antidemokratikus pártokat egyszerűen kizárni az állami támogatásból? Vagy tovább gondolva dolgot: nem kellene az országnak inkább politikai skon foglalkozni a párttal? Nem ez lenne a leghatásosabb módja a szélsőjobboldali érvek gyengítésének? Minthogy nagy valószínűséggel a nemzetiszocialista gondolkodásmódot sem lehet máról holnapra kiűzni követői fejéből. Sajnos.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Itt az idő, hogy véget vessünk az NPD-nek
Translator
2018. 06. 16. - 15:00
A populista mozgalmak ismét megjelennek – megerősödve – a politikai viták színterén. Minden lehetséges törvényes eszközt meg kell ragadni, hogy a pártot betiltsák.
Az aktuális napi események azt mutatják, a gazdasági és társadalmi krízis időszakában még inkább, hogy a populizmus általi fenyegetéseknek továbbra sincs gátja. Európában az elmúlt évtizedekben több, teljes egészében reakciós és rasszista ideológiáknak szentelt szélsőjobboldali párt állandó és növekvő népszerűségnek örvend a társadalom egyre szélesebb rétegeiben: így például a francia Nemzeti Front (Front National), az olasz Északi Liga (Lega Nord), a görög Arany Hajnal (Chrysi Avgi), a brit Függetlenség Pártja (Independence Party) vagy a Svájci Néppárt (Schweizerische Volkspartei).
A statisztikai adatokat tekintve az NPD annak ellenére, hogy évtizedeken át veszélyes sikerszériák és mélyrepülések között ingadozott, már hosszú ideje semmilyen jelentősebb választási eredményt nem tud felmutatni. Ugyanakkor kívánatos, hanem is rendkívül sürgős, hogy a pártot száműzzék Németország politikai térképéről.
Elfogadhatatlan kettős játék
Néhányan kérdezhetik, miért ez a nyugtalanság, ha az NPD-nek ennyire kevés választója van? A válasz egyértelmű: a párt hivatalos nyilatkozatai mögött, mely szerint „mi nem külföldiellenes, hanem bevándorlóellenes párt vagyunk” és „elutasítjuk az erőszakot, mint a politikai konfliktus megoldásának eszközét” jól elrejtve, de- a brutális mesterkedésekben és terrorista, szélsőjobboldali és neonáci csoportosulásokban, mégis felismerhető a párt igazi arca: a zwickaui gyilkosságsorozat és az NPD-nek az NSU nevű neonáci egyesülettel való összetűzései túl frissen élnek az emlékezetekben.
Ugyanakkor a szélsőjobboldal egy ilyesfajta büntetőjogi színvonal elérése nélkül is- főleg Németország bizonyos területein- meglehetősen aktív. Különösen az egykori keletnémet tartományokban, ahol a munkanélküliségi ráta és a külföldiek aránya az ország nyugati felével összehasonlítva meglehetősen magas, sebezhetőek szélsőjobboldali csoportosulásokkel szemben. Egy ilyesfajta környezet gondoskodik arról, hogy fiatal férfiak csatlakoznak az idegengyűlölő, erőszakos csoportokhoz. Ennélfogva a neonácik és az Antifa brutális összetűzései sem számítanak már ritkaságnak.
Gyakran magánszemélyek, akiknek látszólag semmiféle valódi politikai meggyőződésük sincsen, hagyják magukat ilyen populista megnyilvánulások által befolyásolni. Főként a határesetnek számító, ha nem egyenesen rasszista kinyilatkoztatások találtak maguknak utat sokkal mérsékeltebb körökbe, lásd Thilo Sharazzin „Deutschland schafft sich ab” [azaz Németország eltörli önmagát”]című könyvét, melyben a Szövetségi Bank egykori elnöke a Németországba való bevándorlás negatív következményeire világít rá.
Eredeti és hatékony mechanizmusok
Ugyanakkor éppen Németország van abban a helyzetben, hogy az ilyen radikális megmozdulásoknak, legyenek azok nyilvánosak vagy nemzetiszocialista illegalitásba burkoltak, megálljt parancsoljon. Egyrészről az ország alkotmányvédelme kifejezetten hatékony, másrészről az Alkotmánybíróságnak lehetősége van egy pártot betiltani, ami a Szövetségi Köztársaság megalapítása óta kétszer is előfordult.
Azokba a pártokba, melyeket alkotmányellenességgel gyanúsítanak, gyakran bizalmi embereket küldenek, akik hűséges pártszimpatizánsoknak álcázva magukat titkos információkat szolgáltatnak az Alkotmánybíróság szerveinek. Sok más országban egy párt megfigyelésének lehetőségei lényegesen szűkösebbek, éppen ezért Németországnak profitálnia kellene ebből, ahogy azt Jörg Geibert, Türingia belügyminisztere hangsúlyozta.
Az Alaptörvény 21.-ik, a pártok jogaira vonatkozó cikkelye meglehetősen világos; határozottsága alkotói előrelátását, lehetséges interpretációi pedig gyakorlatiasságukat mutatja: „[… a pártok] belső rendje meg kell, hogy feleljen a demokratikus alapelveknek. […] Azon pártok, melyek céljaik vagy követőik viselkedése alapján a szabad demokratikus alapjogok akadályozására vagy megszűntetésére törekszenek vagy a Német Szövetségi Köztársaság létét veszélyeztetik, alkotmányellenesek. Az alkotmányellenesség kérdéséről a Szövetségi Alkotmánybíróság dönt.”
Ha csak a kivonat különböző érveit nézzük, egyetlen lehetséges következtetés marad, mégpedig, hogy az NPD először is fenyegetést jelent a szabad demokratikus alapjogokra, másodszor pedig, hogy az Alkotmány megváltoztatására tett javaslatai nem kevéssé emlékeztetnek az Adolf Hitler által 1933-ban hatalomra kerülése után tett javaslatokra.
Bátorság kérdése
Az NPD betiltására 2001-ben az akkori Szövetségi kormány, a Bundestag és a Szövetségi Tanács által tett első kísérlet végül az Alkotmánybíróság előtt hiúsult meg. Ugyanakkor egyértelmű, hogy egy újabb eljárásnak ma lényegesen több esélye lenne, ezáltal jogos és szükséges még akkor is, ha a kormány tagjai nem jutnak közös megegyezésre. Ami kifejezetten sajnálatos.
Ahogy azt az ARD valamint a ZDF „Választási Kutatócsoport” 2013-ban készült felmérése mutatja, a megkérdezettek több, mint háromnegyede támogatná az NPD betiltását, mely 2011. január 1-jén összeolvadt a Német Népi Unió (Deutsche Volksunion, DVU) párttal. Egyértelműbb alig lehetne: azokból, akik minta volt oktatási miniszter, Anette Schavan, amellett érvelnek, hogy egy tiltóindítvány az NPD-t csak erősítené, egyértelműen hiányzik a nép bátorságának és akaratának tisztelete.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Új hozzászólás