Tömegesen mondtak fel a szlovák orvosok

Az orvosi szakszervezetek 2011 óta általános sztrájkkal fenyegettek. A növekvő feszültség és indulatok nemzeti krízissé fajultak, amikor az orvosok közel negyede jelentette be felmondását. Az elszalasztott esély, amivel még békés úton megoldható lett volna a kiélezett helyzet, sajnos az egész kormány kudarcát jelenti, nem beszélve a folyamatos belső viszályokat szító ellentétekről. Az ország vezetése súlyosan alulértékelte a szakszervezetek elszántságát. A helyzetet súlyosbítja, hogy október óta csak korlátozott hatáskörű, ideiglenes kormánya van Szlovákiának. A szakszervezetek túlzó követelései és agresszív fellépésük a közvéleményt az orvostársadalom ellen hangolta, hiszen mindenki tudja, a pénzügyi válság kezelésére megszorító intézkedésekre van szükség. Dacára annak, hogy a kormány meghátrált, az ágazat csupán pyrrhusi győzelmet aratott.

Túlzó követelések, veszélyben a betegek

A szlovák orvosokat nagyban ösztönözte cseh kollégáik győzelme, akik „hagyományos” sztrájk helyett a tömeges felmondás eszközét választották. Szlovákiában a 12 000 főt számláló orvosi közösségből 2400-an mondtak fel, előidézve az ország egészségügyi rendszerének teljes megingását. A szakszervezetek bérezésre vonatkozó követelései irreálisak voltak: a 4,9%-os GDP-hiány és a jövőre 1,1%-ra prognosztizált növekedési mutatók inkább megszorításokért kiáltanak. Az orvosok átlagkeresete (1600 €), mintegy duplája a szlovák átlagkeresetnek (760 €), amely megegyezik a nyugat-európai fizetések arányával. Ezért volt vitatható a sztrájk legitimitása főleg az után, hogy a kormány engedett, s felfüggesztette a kórházak privatizációját. Figyelembe véve, hogy a szlovák lakosság kétharmada az átlagbérnél alacsonyabb fizetést kap(!), a követelésekben megfogalmazott – az orvosok fizetésének az átlagbér háromszorosára történő emelését célzó – javaslat felháborító. Annál is inkább, hogy M. Kollár indítványozta, a fizetésemelést az új orvosi műszerek beszerzésére szánt összegből fedezzék.

„Az orvosok zsarolása a szlovák közvélemény ellenszenvét váltotta ki”

A kormány megegyezési javaslatait figyelembe nem vevő orvosok önfejűsége és az ország általános helyzete, amely csak súlyosbodott a kormány bukása után, a szükségállapot bejelentéséhez vezettek. Ezt az elnök az orvosok által benyújtott ultimátumok lejárata előtt egy nappal hirdette ki azt követően, hogy a kormány igyekezett maradásra és munkájuk folytatására bírni az orvosokat. A szükségállapot kihirdetése ragyogóan illusztrálja a kiélezett helyzetet, ahogyan a cseh katonai orvosok behívása is. Ez utóbbira azért került sor, hogy a szlovák lakosságot minél kisebb kár érje. Mindezek ellenére a sztrájkolók nagy része nem félt semmibe venni a szükségállapotra vonatkozó előírásokat: sokan betegszabadságot vettek ki és nem végeztek orvosi ellátást. Ha a közvélemény korábban támogatta is az orvosok törekvéseit, ezek után a közérdeket sértő szakszervezetek ellen fordult. Az „egészség” és, közvetett módon, a lakosság sarokbaszorítása felháborodást váltott ki elsősorban azért, mert az orvosok követeléseiket a szakmájukra jellemző sajátosságokkal indokolták. Vajon a tény, hogy szakmájukból adódóan nélkülözhetetlenek a társadalomnak, valóban felmenti őket? Nem teszi-e még felháborítóbbá a helyzetet, hogy a szlovák orvosok a lakosság egészségre és szakorvosi ellátásra való igényét kihasználva akarták keresztülvinni követeléseiket?

Első a közbiztonság

Az ügy végül az orvosok valódi pyrrhusi győzelmét hozta. A szakma képviselőit eleinte támogató közvélemény száznyolcvan fokos fordulatot vett, és ma már a kormány határozott fellépésével ért egyet hasonló krízisek esetén. Sokakban felmerül a kérdés, hogy a szakszervezetek erőszakos demonstrációja milyen mélységekbe taszítja majd az országot. Nem is kell messzire mennünk a válaszért: a Thatcher előtti Nagy-Britanniát állandóan megbénították a sztrájkok, és a szakszervezetek mindenhatóak voltak. Nem ez a sors várna Szlovákiára is, ha minden szakma hasonlóan cselekedne? Hiszen az egészségügy nem az egyetlen alufinanszírozott szektor: az oktatás 3,69%-át teszi ki a GDP-nek az európai 4,98%-os átlaggal szemben, a kutatások finanszírozására a GDP 0,46%-át fordítják, az európai 1,83%-hoz képest.

A fent lefestett szituációt elkerülendő, a törvénysértés egy új lehetőségével számolhat az, aki szükségállapot idején megtagadja kötelességeit. Ez az új eljárás összhangban van az Alaptörvénnyel, amely a közbiztonság megőrzése érdekében (jelen esetben a szlovákok egészségének érdekében) korlátozza egyes csoportok sztrájkhoz való jogát. A közérdek előbbre való egyes nyomást gyakorló csoportok érdekeinél. Amennyiben egy megmozdulás veszélyezteti a polgárok egészségét, az új reformnak köszönhetően a kormánynak meg lesznek az eszközei annak beszüntetésére.

Végezetül annak ellenére, hogy a kormány meghajolt a béremelési követelések előtt, a szakszervezetek ellenállása azt is eredményezte, hogy a kórházak egyre több ukrán orvossal kívánnak szerződést kötni a szlovák orvosok rovására. Évek óta megfigyelhető, hogy a szlovák értelmiség Csehországba való kivándorlása az ukrán értelmiség bevándorlását eredményezi. Az ukrán orvosok örömmel dolgoznak a szlovák álombérekért, megfosztva szlovák kollégáikat munkájuktól, vagy legalább is attól a lehetőségtől, hogy nyomást gyakorolhassanak.