Új legfelsőbb bírósági törvény Lengyelországban

Az elején meg kell jegyezni, hogy a rendelkezéscsomag révén az elnök hatáskörébe kerül a legfelsőbb bírák számának és nyugdíjkorhatárának meghatározása. Ez a tény és az időközben hozott szabályozások a jelenlegi legfelsőbb bírák többségének leváltása felé mutatnak. Az elején meg kell jegyezni, hogy a rendelkezéscsomag révén az elnök hatáskörébe kerül a legfelsőbb bírák számának és nyugdíjkorhatárának meghatározása. Ez a tény és az időközben hozott szabályozások a jelenlegi legfelsőbb bírák többségének leváltása felé mutatnak.  

Nyugdíjkorhatár

Eddig a legfelsőbb bíróság bíráinak nyugdíjkorhatára 70 év volt, azonban a korhatár elérésekor egy orvosi igazolás bemutatását követően a bíró továbbra is betölthette a tisztségét, ehhez csupán ki kellett jelentenie, hogy szeretné folytatni tevékenységét. Most a nyugdíjkorhatár 65 évre csökkent és az elnök dönt a bíra ezen kéréséről. Ez a mechanizmus sérti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét és a bírói függetlenséget, mivel növeli a végrehajtó hatalom (elnök) befolyását a bíró munkájára. Könnyen az lehet a benyomásunk, hogy a nyugdíjkorhatár lecsökkentésének az a célja, hogy lerövidítse a legfelsőbb bíróság elnökének Alkotmány által garantált hat éves szolgálati időtartamát; ezáltal nyugdíjazva Małgorzata Gersdorfot, aki éppen két hónapja töltötte be a 65-öt. A nyugdíjkorhatár csökkentése azt jelenti, hogy a jelenlegi 81 bíra körülbelül 30-40%-a kötelezően nyugdíjazható, és a korábbi testületből csak 50 bíra marad majd a legfelsőbb bíróságon. Ezenkívül a törvény a legfelsőbb bíróság bíráinak számát a jelenlegi 81-ről legalább 120-ra emeli az elnök döntése alapján, aki szabadon meghatározhatja a legfelsőbb bíróság bíráinak számát. Továbbá az igazságügyi miniszter-legfőbb ügyész (sic!) jogosult lesz arra, hogy az első fokon eljáró bíróságok bíráit felkérje legfelsőbb bírósági tevékenység folytatására. A küldöttek a legfelsőbb bíróság bíráinak akár 30% -át is kitehetik, vagyis 120 legfelsőbb bíra esetén a miniszter további 36 bírát nevezhet ki. Ez azzal a visszatérő kockázattal jár, hogy a bírák esetjogát azon vágyuk fogja meghatározni, hogy a végrehajtói hatalom képviselői legfelsőbb bírává jelöljék ki őket.

Az elnök új hatásköröket kap

A törvény alapján az elnök új hatásköröket kapott: meghatározhatja a legfelsőbb bíróság szabályzatát (melyet eddig a legfelsőbb bíróság bíráinak közgyűlése fogadott el), elutasíthatja egy legitim és döntő pozícióban lévő legfelsőbb bíra foglalkoztatását, kinevezhet egy rendkívüli fegyelmi szóvívőt, egy legfelsőbb bírákat érintő konkrét eset lefolytatására. Mindezek újabb példái annak, hogy sérül a hatalmi ágak szétválasztásának elve, a bíróságok függetlensége és a bírák pártatlansága, ami olyan borzalmas helyzetet eredményezhet, amelyben az igazságszolgáltatás zsugorított demokráciával nem működik tovább, a szabadságjogok és az emberi jogok pedig nem védettek eléggé.

A törvény visszavonta a legfelsőbb bíróságban az ügyek véletlenszerű bírákhoz rendelését. Ehelyett "kézi vezérlést" vezettek be, amely az ügyek elosztását a legfelsőbb bíróság adott kamarája elnökének döntésére bízza. Ezenkívül bevezették, hogy egy bírót a beleegyezése nélkül akár hat hónapig tartó időszakra egy másik kamarában való ítélkezésre nevezhessenek ki, amit a jövőben fegyelmi eszközként is használhatnak. Két új kamarát hoztak létre a legfelsőbb bíróságon: a fegyelmi kamarát és a rendkívüli ellenőrzés és nyilvános ügyek kamaráját. Az első foglalkozik a fegyelmi ügyekkel és a bírák felelősségével, míg a második az általános választások felügyeletét és az érvényességük ellenőrzését fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy ezen kamarák összes bíráját új feltételekkel nevezi ki az elnök az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kérésére, amelynek szintén a közelmúltban csökkentette le az alkotmányos szolgálati idejét a törvény, ezáltal a kamarák majdnem teljes összetételét a kormányzó párt fogja meghatározni.

Fel kell mérnünk az esküdtek bevezetését a legfelsőbb bíróságon és az ítéletek elleni rendkívüli panasz intézményét is, mely egy 1997 után életbelépett újabb rendkívüli fellebbezési forma, amely valójában a negyedfokú fellebbezési eljárás bevezetését jelenti. Mindkét intézmény veszélyezteti a lengyel jogrend stabilitását.