V4: Valós európai erő, vagy magyar politikai délibáb?
3540
Valódi erőt képviselnek-e a Visegrádi Négyek Európában? Milyen lehetőség rejlik a közép-európai államok együttműködésében? Kellőképpen kihasznált-e a V4-es potenciál? Fodor Csaba politikai elemző és Feledy Botond külpolitikai szakértő vitacikkei.
Kiaknázatlan V4-es potenciál
2018. 02. 12. - 08:30
A visegrádi együttműködésnek közel harminc év állt rendelkezésére a rendszerváltás óta, hogy intézményesüljön. Ennek elmulasztása súlyos árral járt az uniós bővítési tárgyalásokon, ahogy azóta is a brüsszeli és berlini érdekérvényesítés csupán ad hoc platformja maradt. Budapesten sem 2010 óta ívelt fel Visegrád ázsiója, sokkal inkább 2015 után, amely egyelőre több kommunikációs mint stratégiai megfontolást tükröz.
Az uniós huszonnyolcak közt teljesen természetes dolog a szövetségépítés. Attól, hogy kevés szó esik más működő történelmi együttműködésekről, ezek egyébként virágoznak és aratnak Európában.
Hiányzó intézményi háttér
A Benelux államok számos intézményt működtetnek közösen, 2010 óta egyébként ők magukat is Benelux Uniónak hívják, létezik egy önálló, közös parlamenti gyűlés, bíróság, miniszterek tanácsa, főtitkárság. Az Északi Tanács (Nordic Council) szintén rendelkezik a terület országainak parlamenti képviselőiből álló önálló gyűléssel, illetve minisztertanáccsal. Ott a Balti államok külön közgyűlése és sorolhatnánk, éppen az északi kereskedőállamok Hansa-szövetsége is feltámadt bő egy éve, egymást érve tartják miniszteri szintű érdemi, uniós ügyeket befolyásoló zárt, informális találkozóikat. Évente többször, hatékonyan ülésezve, az államigazgatás működésébe beépítve és policy területenként önállóan van értelme ezeknek az együttműködéseknek.
Van-e ennek nyoma a visegrádi együttműködésben? Hány magyar országgyűlési képviselő találkozik úgy rendszeresen visegrádi kollegáival, hogy abból a négy ország közigazgatásának közös ügye születhessen? Egyáltalán, a saját nyelvükön kívül hány képviselő hajlandó a régiónkban megszólalni? Mennyi időbe telik a diplomáciai kultúrát negyven év szünet után kiépíteni, miközben a nyelveket beszélő képzett fiatalok éppen kiáramlanak a régióból?
Bár a politikai kommunikációban erős lépéseket tettek a V4-ek fővárosaiban, mégis a hétköznapi politikacsinálás az, amelyben a Visegrádiaknak mind házon belül, mind közösen van még mit tanulniuk. A sok színes deklaráción túl konszenzusépítést, bizalomépítést és implementációt.
Az együttműködés akadályai
Amíg Magyarországon a belpolitikai kommunikációs környezet ugyan éppen kedvez annak, hogy Visegrádról – helyesen – több szó essék, az előrelépéshez négy ország kell. Márpedig Lengyelországnak is át kell mennie azon a tanulási folyamaton, hogy fel tudja mérni: szüksége lehet a visegrádi hátsó kertre ahhoz, hogy a nagyokkal szemben – Berlin, Párizs – érdemben pályára léphessen. Ez esetben viszont jóval kevesebb opportunizmus és kisebb bilaterális mozgástér maradna a másik három tag számára, amely mostanában nem divatos politikai út.
Az orosz-ügy menthetetlenül megosztja a visegrádi tengelyt. Amíg Lengyelország kénytelen e téren a baltiakra és Finnországra számítani, ezzel együtt kénytelen megosztani energiáit. Nem tudja ezt a visegrádi szövetségen belül kezelni, így fennáll a lehetősége, hogy a kiberbiztonságban, katonai ügyekben, esetleg titkosszolgálati együttműködésekben is éppen északra tekintget. Ezek pedig nagyon jó bizalomépítő területek, amelyek hiányát Visegrád meg fogja érezni, ahogy eddig is megérezte.
Túlzott függés a nyugattól
Gazdaságilag a visegrádiak mutatói között akadnak bőven szép számok. Emögött azonban nem kis részben a német multik vállalaton belüli kereskedelme áll, amely ugyan mutatja a térség beágyazottságát a német gazdasági folyamatokba, de szomorúan alacsony hozzáadott értéket termel. Így aztán ez sem az önállóságot erősíti hosszútávon. A közép-európai régió legtöbb CEO-ja még a PWC idei felmérése szerint is az agyelszívást tartja a legnagyobb kockázatnak. Ez súlyos és intő jel. Bár éppen a visegrádi összefogást sürgetné, hogy közös erővel képesek lehetnének olyan vállalatok megteremtésére, amelyek már európai szinten láthatóak és ezért megtartóerejük lehet, mégse sok ilyet látunk. Főleg ritka, amikor emögött kormányokon átívelő politikai akarat áll, mindenesetre a MOL típusú cégekből nincs elég.
A világpolitikában a visegrádiak továbbra is csak az unió prizmáján keresztül látszanak. Visegrád célja reálisan az unión belüli érdemi érdekérvényesítés lehet. Ehhez azonban az egyes tagállamainak is hosszútávú, kiszámítható policy stratégiákkal kéne rendelkeznie, amely a mostani populista hullámok közepette eleve lehetetlen elvárás, nem szólva a prágai és pozsonyi időnkénti kormányzási nehézségekről. Ha az unión belül – Brüsszelben – intézményesül a négyek folyamatos együttműködése, az fog feltűnni Berlinnek. Nem fogják szeretni, nem fogják támogatni, széllel szemben következetesen, éveken át kell dolgozni rajta a visegrádiaknak, ha tartós eredményeket akarnak.
Sok teendő lenne még
A folyamatnak viszont az elején vagyunk, a közös fotózkodások után ideje lenne munkához látni, a szomszédos országok nyelveit tanítani a közigazgatásban dolgozók között, tartós és nagyobb létszámú, funkcionáriusoknak szóló csereprogramokat indítani, liaisont létesíteni a legfontosabb policy területeken állandó jelenléttel, közös képzést tartani kiemelt területeken, idegen nyelven. És ez csak a kezdet. Aztán be lehet majd költözni egy közös épületbe Brüsszelben a négy Állandó Képviseletnek. Vagy Washingtonban. Vagy Moszkvában?!
Jelenleg azonban Kínával 16+1 formátumban tartják a térségben a kapcsolatot, az uniós pénzügyekben (MFF) a kohézió barátai csoport erősebb, amelyeknek csupán tagjai a visegrádiak. Tematizálnak, de ez szinte kizárólag az uniós kritika hangját jelenti, nem a konstruktív javaslatokat: a PiS-féle lengyel kormánnyal szembeni jogállamisági eljárás és az ezzel kapcsolatosan hangsúlyozott magyar szolidaritás nem éppen az a visegrádi egység, amelyről fent írtunk.
Egyszóval nem látni, hogy azokat a kompromisszumokat, amelyeket Brüsszellel vagy Berlinnel szemben nem hajlandóak meghozni a visegrádi államok kormányzó erői, hajlandóak lennének meghozni Pozsonnyal, Varsóval vagy Prágával szemben. A politikai kultúra e gyengesége pedig minden szinten következményekkel jár.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
A visegrádi országoké a jövő
2018. 02. 12. - 08:30
A V4-ek régiója politikai értelemben a világ egyik legstabilabb térségévé vált, gazdasági szempontból pedig tiszteletre méltó, vonzó erőt képvisel. A siker titka a józan ész.
Nehéz lenne tagadni, hogy az elmúlt években felértékelődött a közép-európai régió és különösen a V4-ek (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország) világpolitikai jelentősége. Elég csak arra gondolni, hogy 2017-ben Donald Trump Varsóban mondta el első „európai” beszédét, a Kína - Kelet-Közép-Európa csúcstalálkozó Budapesten került lebonyolításra, de az izraeli miniszterelnök vagy épp az egyiptomi elnök is „régiós fogadtatást” kapott.
Felértékelődött a regionális partnerség
A V4-ek régiója politikai értelemben a világ egyik legstabilabb térségévé vált, gazdasági szempontból pedig tiszteletre méltó, vonzó erőt képvisel. Ezeket az országokat épp a közös érdekek és értékek felismerése, valamint az ezekért való együttes fellépés hozta közelebb. A V4-ek együttműködése nem egyszerűen diplomáciai, hanem történelmi lépétékkel is sikernek tekinthető. A mögöttünk hagyott időszak eredményei ugyanis – melyek más közép-európai országok számára is példaértékűek – jó eséllyel magukban hordozzák, hogy a múltbeli sérelmeket meghaladva valódi regionális partnerséget építhetünk, nem pedig megosztottságot szítunk.
Számunkra a közép-európai bajtársiasság és friss dinamizmus a következő években is kulcsfontosságú igazodási pont lesz, különösen azért, mert Nyugat-Európa irányából állandósulnak a megosztási kísérletek. A nyugati elit köreiben frusztrációt váltott ki, hogy különösen a migrációs kvóta kérdésében nem lehetett megtörni a régió egységét. Mindez többszörösen figyelemre méltó annak tükrében, hogy például a V4-országok kormányai 2017-ben is eltérő pártcsaládokból álltak össze, de a Nyugathoz való integráció szintje is államonként eltér.
Minden adott a további együttműködéshez
Rendre visszatérő dilemma, hogy milyen perspektíva áll a V4-ek előtt. Először is elmondható, hogy az egyes országok polgárai támogatják a partnerséget. A Nézőpont Intézet 2017-ben a V4-es országok felnőtt lakossága körében készített reprezentatív kutatást. Az eredmények alapján a régióban tízből több mint nyolcan (84%) hallottak már a V4-ek együttműködéséről és hasonló arányban vélték azt fontosnak. Lényeges megállapítása volt a kutatásnak, hogy minden esetben többségben voltak, akik pozitívan nyilatkoztak az együttműködésben részt vevő országokról.
Tízből közel heten (68%) továbbá úgy vélték, a V4-országok közösen hatékonyabban tudják érdekeiket érvényesíteni Brüsszelben, mint önállóan. Az együttműködés perspektívái kapcsán elmondható, hogy leginkább a külső határok védelme, az iparpolitika összehangolása, valamint a közös infrastrukturális projektek (autópályaépítés) kapcsán szeretnék még szorosabbra fűzni az emberek a V4-ek partnerségét.
A gazdasági perspektíva életszerűségét mutatja, hogy a régió országai hasonló gazdaságpolitikai tervet igyekeznek végrehajtani, melynek fókuszában a versenyképesség javítása áll. Így lényegében adja magát, hogy ennek kapcsán is erősebbé váljon a „visegrádi dimenzió”. Mindennek stabil alapot biztosít, hogy ma a közép-európai gazdasági tér – melynek motorja a V4-ek együttműködése – rendkívül pozitív kilátásokkal bír.
Ezt a potenciált a régió országainak most kell kihasználni, hiszen a világban komoly verseny folyik a minőségi munkahelyteremtő beruházások és infrastrukturális projektek finanszírozásáért, mellyel párhuzamosan fénysebességgel zajlik a digitalizáció. A kérdés nem az, hogy az együttműködés jól kipróbált területei mellett lesznek-e újabb V4-es témák, hiszen a 2017-es év említett fejleményei már mutatják is az új lendületet.
A V4-ek új Európa-képet formálnak
Végül fontos kiemelni, hogy a V4-ek az EU jövőjét is befolyásolják. Rendkívül érdekes jelenség, hogy Nyugat-Európában épp akkor vált lényegében általánossá a politikai bizonytalanság, amikor egyre szélesebb körben szeretették volna az integrációt föderalista úton tovább léptetni. Ehhez képest a 2017-es szuper választási év után több nyugati országban nehézséget jelent a kormányalakítás, ráadásul korábban „lehetetlennek tartott” válságok (Brexit, regionalizmus és szeparatizmus) is heves fejtörést okoznak.
Ezzel szemben ebben a nem konvencionális időszakban a V4-ek felismerték, hogy az új helyzetben a régi megoldások nem működnek. Az ideológia-vezérelt megközelítés helyett így nyert teret a pragmatizmus, a nemzeti keretek és a valódi európai értékek melletti kiállás, a bürokratikus tétovázás helyett a józan ész által vezérelt politizálás.
Könnyen meglehet tehát, hogy nem a föderalista vágyálmok, hanem az egyre erősebbé váló Visegrádi Együttműködés és szélesebb értelemben a közép-európaiak összefogása erősítheti meg Európát, formálhat egy új Európa-képet. Ebből a szempontból különösen fontos fejlemény Andrej Babiš győzelme Csehországban, vagy az új osztrák vezetés, mely képmutatás helyett több kérdésben azonos állásponton van a V4-ekkel. Mindent egybevetve így nem túlzás azt állítani, hogy valóban a visegrádi országoké a jövő.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Egyértelmű, hogy a V4…
Egyértelmű, hogy a V4 jelenleg csak retorikai és maximum taktikai platform. Ahhoz, hogy stratégiaivá váljon, ahhoz Feledy Botond felvetéseire kellene a választ megadni, nem csak a magyar, de a cseh, szlovák és lengyel külpolitikának is.
Sokkoló a színvonalbeli…
Sokkoló a színvonalbeli különbség a két szöveg között. Szinte biztos vagyok benne, hogy lett volna olyan szakember, aki képes lett volna a kormányzati propaganda szólamain és saját munkaadója kutatási eredményeinek publikálásán túl is láttatni a V4-es együttműködés valódi perspektíváit, sajnálom, hogy végül nem egy ilyen eszmefuttatást olvashattunk, hanem Fodor úrét. Feledy érvelése többek között azért is kiváló, mert nem elvitatja a V4-es együttműködés létjogosultságát, hanem épp ellenkezőleg: felvillantja a benne lévő potenciált, miközben nagyon is konkrét gyakorlati elemek mentén mutatja be ennek miképp és miért nem képes jelenleg megfelelni a platform. Nem is kérdés, hova megy a szavazat, ez most sajnos nem volt egy kiegyenlített meccs, közel sem.
Új hozzászólás