Van-e reális esély a „no deal Brexitre”?

366
A brit kormány 2017. március 29-én kezdeményezte az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépését, amelynek céldátuma 2019. március 29. A feleknek eddig az időpontig a kilépési megállapodásról és az ehhez kapcsolódó átmeneti időszakról kell megállapodniuk. Csak ezt követően térhetnek rá egy későbbi, a jövőbeli kapcsolatrendszer alapjául szolgáló kétoldalú egyezmény megkötésére irányuló tárgyalássorozatra.

A megállapodás nélküli kilépés hamarosan bekövetkezhet

Szerző
2018. 09. 26. - 16:00
Az utóbbi időszakban mindkét oldal részéről merültek fel kételyek arra vonatkozóan, hogy a felek be tudják-e tartani a már fennálló időkeretet, vagyis meghiúsul-e egy mindkét oldal számára megfelelő kilépési megállapodásról időben való megegyezés (vagyis az ún. „no deal Brexit” esete következik-e be). Egy ilyen kimenetel következményeit nem lehet előre megjósolni, de az elemzők többsége szerint akár katasztrofálisak is lehetnek a brit gazdaság számára. Áttekintve a Brexittel kapcsolatos eddigi történéseket, erre van is esély.

A „no deal Brexit” tekintetében két tényezőt érdemes biztosan felhozni, amit a tárgyalások jelenlegi állása alapján figyelembe kell venni: egyrészről a brit belpolitikai folyamatok alakulását, másrészről az intézményi folyamatok sebességének problémáját. Ez a két tényező jelentős befolyással van a kilépés folyamatára. A két hangsúlyos tényező mellett azonban felvethető a „gyáva nyúl” esete bekövetkezésének lehetősége is.

Brit belpolitika

A kilépés folyamata során a jelenlegi brit belpolitikát folyamatosan bizonytalan erőviszonyok jellemezték. David Cameron lemondását követően az új miniszterelnök a korábbi kormánytag, a konzervatív Theresa May lett. Ahogy Cameron, úgy May sem akarta a brit kilépést. Megválasztásával ugyanakkor több olyan minisztert beemelt a kormányba, akik inkább a keményvonalas kilépéspárti szárnyat képviselték a Konzervatív Párton belül. A fennmaradó belpolitikai bizonytalanságok miatt azonban May 2017. április 18-án előrehozott parlamenti választásokat szorgalmazott a nagyobb társadalmi támogatottság érdekében. Az akkori közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a Konzervatív Párt jelentős támogatottságot élvez a társadalmon belül, ugyanakkor a kampányidőszakban ez jelentősen csökkent. A június 8-án megtartott választások következtében a toryk több parlamenti helyet veszítettek, amelynek következtében nem érték el a biztos kormányalakítást biztosító parlamenti többséget. Így végül az északír Demokratikus Unionista Párttal kényszerültek koalíciót kötni.
Ezen túl megfigyelhető, hogy a kilépéspárti konzervatív képviselők is megosztottak a Brexit ügyével kapcsolatban. A helyzetet csak tetézte többek között David Davis, Brexit-ügyi miniszter és Boris Johnson külügyminiszter lemondása, miután elvileg egy, a kormánytagok közötti közös megegyezésen alapuló Brexit-tervet fogadtak el. Ebből következően nem meglepő, hogy Theresa May-t nem kevés tory képviselő a „jelenleg nincs jobb” miniszterelnökként tartja számon. Belátható, hogy May csupán azért tudott ingatag pozíciója ellenére helyén maradni, mivel ellenfelei szerint is beláthatatlan következményei lennének, ha a kilépési folyamat közepén új miniszterelnök után kellene nézni. A veszély természetesen továbbra is fennáll, hogy a párton belüli ellenfelei lemondásra kényszerítik a miniszterelnököt, amely viszont növelné a megegyezés nélküli kilépés valószínűségét.

Intézményi folyamatok

Kiemelendő, hogy habár 2019. március 29. a kijelölt határidő, valójában azonban sokkal hamarabb kell megegyezésre jutnia a feleknek. Ennek oka, hogy mind az EU, mind az Egyesült Királyság el kell, hogy fogadja a maga belső eljárásain keresztül a kilépési megállapodás szövegét, amely időigényes folyamat. Ehhez optimális esetben körülbelül novemberre véglegesíteni kellene annak szövegét. Problémát jelent azonban az, hogy Írország és Észak-Írország kérdését továbbra sem sikerült rendezni.
Emellett fennáll a lehetősége annak is, hogy a felek valamelyike nem fogadja el a kialkudott szöveget. Ez különösen igaz lehet a brit parlament alsóházára, amely dönthet arról, hogy nem adja meg hozzájárulását. Amennyiben ez megtörténik, már nem jut idő a tárgyalások újrakezdésére, amely azonban egy megegyezés nélküli Brexitet hozhat magával.

Ki a gyáva nyúl?

A gyáva nyúl játékelméleti alaphelyzet lényege egy olyan autóverseny, amikor a két játékos egymás felé száguld autóval. Aki kitér, az a gyáva nyúl, a másik győz. Ha mindketten kitérnek, akkor életben maradnak, de egyikük sem lesz győztes. Abban az esetben, ha nem tér ki egyikük sem, belehalnak. A Brexit történetében nem ez lenne az első olyan eset, amikor egy ilyen helyzet felmerül. Cameron még a 2015-ös brit parlamenti választások előtt ígérte meg a választóinak, hogy ha ismét ő lesz a kormányfő, népszavazást tart majd az uniós tagságról. Valójában Cameron politikai nyomásgyakorlásként kívánta felhasználni a népszavazás kérdését az EU-val szemben, miközben uniós kedvezményeket próbált elérni állama számára, többek között a gazdasági kormányzás és a bevándorlás területén, a maradásért cserébe. Nem véletlen, hogy Cameron a maradás mellett kampányolt később, azonban többségbe kerültek a kilépéspártiak. Jelenleg a „no deal Brexit” emlegetése egyre inkább hasonlít a gyáva nyúl helyzetre. Kérdés természetesen, hogy végül elrántja-e bárki a kormányt.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Accept the challenge!

The counter-article on this topic is yet to be written. Accept the challenge and be the first one to share Your opinion! One of our authors has already presented their take on the issue. Should you be of a different opinion, please write your counter article in a similar form and send it to us to duelamical@duelamical.eu.

Swipe to see the other side.

Hozzászólások

Új hozzászólás