Veszélyben a magyar jogállam?

Ez lenne a jogállam?

Thomas Paine az 1776-ban kiadott „Józan ész” (Common Sense) című politikai röpiratban azt mondta, hogy míg „az abszolút államokban a Király a törvény, addig a szabad országokban a törvénynek kell Királynak lennie”. Ez mára Magyarországon teljeséggel megszűnt valóságnak lenni. A rendszerváltás után felcsillanó, a jog uralmáról szóló reménykép mára teljeséggel legyőzetett, helyét a korrupció és az egyéni hatalmi érdekeken alapuló érdekpolitizálás vette át. A Fidesz és Orbán Viktor érdekpolitikája. A demokrácia ma már nem elvi alapokon működő politikai rendszerként létezik Magyarországon, hanem pusztán a hatalmi érdekek megvalósításának eszközeként a hatalmat birtoklók számára. Ezek az emberek, akik ily gátlástalanul hagyják figyelmen kívül a demokrácia szellemiségét, nem félnek a jogállamiság ugyanilyen módon történő kiüresítésétől sem.

Ugyan azt tagadni is felesleges, hogy más, fejlettebb demokratikus kultúrával rendelkező országokban ne történnének olyan esetek, melyekben bizonyos politikusok ugyanilyen gátlástalansággal kihasználják a jog és a törvény kiskapuit, ez Magyarországon mára egy teljesen új szintre lépett. Itt már nem kiskapukról beszélhetünk, hanem a kormány által egyre szélesebbre tágított, a jog szövetén tátongó óriási szakadásokról, melyek a hatalmon lévők kénye kedve szerint jönnek létre és változnak meg, teljes mértékben nem tekintetbe véve ezen szakadások káros és társadalmilag, valamint gazdaságilag destruktív következményeit. Magyarországon már nem a jog uralma valósul meg a hatalmasok felett, hanem a hatalmasok egyre inkább korlátlan hatalma a jog és a joggyakorlás felett.

Csak néhány példa!

Tekintsünk vissza akár csak az utóbbi pár év jogéleti eseményeire! Hol máshol történhetne meg az, hogy egy elméletileg a kormányzattól független intézmény, minden következmény nélkül csak a jelentős ellenzéki pártokra szab ki pénzbeli büntetést, de a kormánypártra, miközben az fényévekkel jobban megérdemelné, nem? Igen, ezzel az Állami Számvevőszékre és az ellenzéki pártokra kiszabott plakátokkal kapcsolatos pénzbírság ügyére utaltam. Már azt is kimondhatatlanul erkölcstelennek tartom, hogy egy korábbi pártpolitikus akárcsak a közelébe kerülhetett a Számvevőszék elnöki pozíciójának, hát még, hogy meg is szerezhette azt. Más politikai rendszerekben legalább jó machiavellista módjára a látszat fenntartását fontosnak tartják az ottani politikusok, még a korrupt politikusok is. Ám a Fidesz mára akkora politikai magabiztosságra tett szert, hogy már ennek sem érzi szükségét, ahogyan azt az ÁSZ esetében is láthatjuk. És még csak nem is ez az egyetlen ügy, amit itt megemlíthetnék…

Megemlíthetnénk a folyamatos közbeszerzési elcsalásokat is, és ebből a szempontból jelentéktelen, hogy Orbán Viktor közeli barátjáról, Mészáros Lőrincről, vagy a miniszterelnök vejéről Tiborcz Istvánról és az ő Elios Innovatív Zrt-jéről beszélünk-e, a lényeg ugyanaz, ahogy a már említett ügyekből leszűrendő tanulság is. Magyarországon a jogsértések miatt kirótt büntetés már nem a jogsértés mértékétől függ, hanem az elkövető személyétől. Az már nem nevezhető jogállami működésnek, amikor a jogot nem a Büntető- és Polgári törvénykönyvek szilárdsága, hanem a felső vezetők lobbiérdekei és érdekpolitizálása irányítja. Azt még a legjobb indulattal sem nevezheti senki jogállamnak, ahol bizonyos egyének gyakorlatilag érinthetetlenek a jog hatalma számára. Azt nem hívhatjuk jogállamnak, ahol senki sem vizsgálja ki, hogy tud egy egykori gázszerelő – ismét csak Mészáros Lőrinc – gyakorlatilag gyorsabban gazdagodni egy nap folyamán, mint Mark Zuckerberg, a Facebook informatikai cégóriás alapítója. Valamint ne gondoljuk azt sem, hogy a demokrácia léte, és az, hogy kiskirályainkat mi választjuk, garanciákat biztosítana a jogállamiságunk megőrzésére.

Azt már a weimari köztársaság bukása is bebizonyította, hogy pusztán a demokrácia nem biztosítja a jog érvényesülését, hiszen a demokrácia egy a kisebbségeket elnyomó többség kialakulásához, valamint egy, az önmagát a jog fölé emelő egyén vagy csoport felemelkedéséhez is vezethet. Az esetleges történelmi párhuzamok fennállásáról mindenki döntsön maga.

Tényleg az utolsó lehetőség lett volna?

Tovább is fokozhatnám a dolgot, említhetnék még kismillió egyéb korrupciós ügyet és botrányt a Fidesz létezésének és kormányzásának történetében, melyeknek gyakorlatilag semmilyen jogi következménye nem lett, ám úgy érzem, felesleges lenne. A lényeget úgy érzem már kiemeltem. A magyar jogállam jelenleg haláltusáját vívja és egyelőre vesztésre áll. Küzdelmének végkimenetele 2018. április 8-án még nem dőlt el, Magyarország sorsát a jövőben is a magyar emberek szavazatai fogják meghatározni. Az idei országgyűlési választások eredménye mindössze négy évre szól. Az ország és a demokrácia jövője végső soron mindig is az emberek kezében volt, van, és mindörökké lesz is.