Magyarország új médiatörvénye

Magyarország rendkívül sokat köszönhet az új médiatörvényünknek. Ha a sikeres EU-elnökségünkről nem is olvashattunk sok cikket, az új jogszabály által mégis bekerültünk a világsajtóba: Európa és Amerika szinte összes nagy heti- és napilapja címlapon foglalkozott a témával, éles kritikával illetve a kétharmados parlamenti többséget birtokló kormánypárt (Fidesz-KDNP) által megalkotott és megszavazott új médiatörvényt, ami nemcsak az ellenzék felháborodását váltotta ki.

Mindenki egy ellen, egy mindenki ellen!

A több irányból érkező kritikák – melyek főként arra irányultak, hogy a törvény számos demokratikus alapelvet (sajtószabadság, pluralizmus) sért – többségében süket fülekre találtak a kormányon belül. A Fidesz, kitartva a törvény mellett, több ízben azt a választ fogalmazta meg, hogy a vádak alaptalanok, mivel a külföldi sajtó olyan gyorsan reagált a törvényre, hogy a bírálóknak még arra sem volt idejük, hogy elolvassák a törvény szövegét. Ezzel a kormány olyan lapok szakmaiságát vonta kétségbe, mint a Le Monde, a New York Times vagy az The Economist. A Fidesz második ellenvetése az volt, hogy a törvény még alig lépett hatályba, így annak gyakorlati hatását egyelőre még senki sem tudja megítélni. Ez utóbbi érv hallatán még a törvény szövegének ismerete nélkül is kételyek merülhetnek fel bennünk, hiszen a jogállam éppen arról szól, hogy egy törvényt oly módon kell megalkotni, hogy már annak hatálybalépése előtt tudni lehessen, milyen hatása lesz az érintett területre. Azt pedig, hogy a jogszabály ne ütközzön semmiféle alkotmányos vagy európai normába, előre biztosítani kell fékek és ellenfékek beépítésével, hogy ne a gyakorlat, illetve egyes személyek döntései mutassanak rá utólag, tévedett a jogalkotó.

Tág értelmezés és gumiparagrafusok

De miről is szól az új médiatörvény és miért kavart akkora vihart külföldön és belföldön egyaránt? Médiatörvény már 2010 előtt is létezett Magyarországon, ami arra volt hivatott, hogy a különböző közmédiumokat ellenőrizze és bizonyos szinten tartalmilag korlátozza, megőrizve ugyanakkor a sajtószabadságot és a pluralizmust. Az új médiatörvény bírálói szerint pont ez utóbbi kettő került veszélybe a jogszabály hatálybalépésével. Az új törvény jóval nagyobb mértékben korlátozza a médiát, mint elődje. Emellett a törvényszöveg tágan értelmezhető megfogalmazása politikai visszaélésekre adhat lehetőséget. Nem tiszta például, hogy mi számít „közerkölcsöt” és „emberi méltóságot” sértő elemnek a médiában.

Kiegyensúlyozatlan médiahatóság a kiegyensúlyozott tájékoztatásért

A médiatörvénnyel egy időben megszületett a médiahatóság is, amely a törvény gyakorlati végrehajtó szerve. Nem véletlen, hogy a médiahatóság jogkörét illetően sok félreértés támadt. A törvény nem szab pontos határokat és korlátokat, a pontos értelmezést ugyanis a joggyakorlatra bízta a jogalkotó. A legtöbb kritika azonban nem a médiatanács hatásköréből, hanem annak összetételéből ered. Az 5 tagú médiatanácsot ugyanis a Fidesz csak és kizárólag kormánypárti személyekből állította össze. Jóllehet, a médiaszabályozás lényege a kiegyensúlyozott tájékoztatás lenne, éppen a médiatanács az, ahol semmi nyoma a kiegyensúlyozottságnak.

Bírálatok az EU-tól

A magyar médiatörvényről szóló kérdés az Európai Bizottsághoz is eljutott. A médiáért felelős biztos, Neelie Kroes három ponton kifogásolta a törvényt inkább technikai, mint elvi szempontok alapján. Ezeket a pontokat azóta módosították a törvényben. Igaz, Neelie Kroes biztos asszony levelében nem említi, hogy a médiatanács összetétele demokratikus alapelveket sértene. Ez azonban azzal magyarázható, hogy erre vonatkozóan nem találunk hivatkozást az európai uniós jogszabályokban, mivel annak idején senki sem gondolta arra, hogy külön jogszabályba kéne foglalni azt, hogy a média szabályozását ne pusztán pártpolitika határozza meg.

Az Európai Bizottság helyett így az Európa Parlament számos képviselője fogalmazta meg ezt a kritikát Orbán Viktor miniszterelnök brüsszeli látogatása során. A legszenvedélyesebb beszédet talán Daniel Cohn-Bedit zöldpárti képviselő fogalmazta meg, amelyben felhívta Orbán Viktor figyelmét arra, hogy egy demokráciában a médiának kell ellenőriznie a politikát és nem fordítva.

Sokan úgy tartják, a médiatörvény körüli botrány túlzás. Azt mondják, hogy a kérdés csak azért kapott ekkora visszhangot, mert a törvény életbelépése egybeesett a magyar soros EU-elnökséggel. Lehet, hogy ha Magyarország nem éppen akkor tölti be az elnöki szerepet, akkor a külföldi sajtó és az EU is átsiklik a kérdés fölött. Mivel jelenleg Magyarországon rendkívül gyenge az ellenzék, nem lett volna senki, aki hevesen tiltakozzon. Így azonban a törvény számos hiányossága felszínre került, amiből néhányat korrigált is az Országgyűlés.

Tény, hogy egyes bírálatok alaptalannak bizonyultak, többségük azonban építő szándékú volt. Lehetséges, hogy az éppen akkor esedékes EU elnökség befolyásolta a botrány méretét. De az is lehet, hogy az Orbán-kormány által visszamenőleges hatállyal kiszabott banki különadó vagy éppen az Alkotmány Bíróság jogkörének csorbítása után a médiatörvény már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Várható volt, hogy a külföld előbb-utóbb rendre inti Magyarországot.

Ha a sikeres EU-elnökségünkről nem is olvashattunk sok cikket, a új médiatörvény miatt mégis bekerültünk a világsajtóba: Európa és Amerika szinte összes nagy heti- és napilapja címlapon foglalkozott a témával, éles kritikával illetve az elfogadott jogszabályt.