Lesz-e kihívója a Fidesznek 2014-ben?
Győzhet az ellenzéki összefogás?
Október 23-i beszédével Bajnai Gordon több év hallgatás után visszatért a politika színterére. Célul tűzte ki, hogy megteremti az összefogást a balközép erőiből, amely ellenpólust képezhet a Fidesszel szemben a 2014-es választások során.
Annak a kérdésnek, hogy akad-e kihívója a kormánypártnak, egy egészségesen működő demokráciában nem is szabadna felmerülnie. Magyaroszágon most mégis ez az egyik legégetőbb politikai kérdés, mivel a Fidesz által megszerzett 2/3-os többség, a baloldali pártok meggyengülése, valamint az új választási törvény, mely elsősorban a nagy pártoknak kedvez (jelen esetben a Fidesznek), megkérdőjelezik egy esetleges kormányváltás lehetőségét.
Ez a helyzet vezetett odáig, hogy három civil szervezet (Milla, Szolidaritás valamint Haza és Haladás) élére állva Bajnai Gordon összefogásra szólította fel a baloldali pártokat, és a politika mindazon szereplőit, akik le akarják váltani a jelenlegi Fidesz-kormányt. Ez a kezdeményezés azonban egyelőre gyerekcipőben jár, és még számos akadályt kell leküzdeni, hogy valóban elérje célját.
A szervezeti kérdések tisztázásának fontossága
Ne feledjük, hogy az Együtt 2014 három egyesült összefogása, a választási törvény szerint azonban egyesületek nem állíthatnak jelöltet (erről Papcsák Ferenc 227 pontos módosítója gondoskodott). Bajnainak és szövetségeseinek tehát előbb-utóbb párttá kell alakulniuk (ha nem akarnak egy, már meglévő párt, mögé felsorakozni). Problémát jelenthet az a tény, hogy egy egyesület épp civil jellege miatt lehet szimpatikus a pártokból kiábrándult emberek számára, mely vonzerejüket így elvesztenék.
Egyelőre tisztázatlan az is, hogy pontosan mi az összefogás célja. Valamiért vagy valami (esetleg valaki) ellen fogunk össze? Eddig az egyetlen konkrét célkitűzés az Orbán-kormány mihamarabbi leváltása és az ország visszaterelése a „jó útra”, azt azonban még senki sem tudja, mi ez az út, és hogyan jutunk el oda. Habár a Fidesz 2010-ben bebizonyította, hogy program nélkül is lehet választást nyerni, mégis hasznos lenne, ha a baloldal más célokat is megnevezne, mint egy közös ellenséget, mert ez utóbbi pusztán ideiglenes összefogásra ad alkalmat. Távlati célok híján előbb-utóbb belső széthúzás következik be a párton/egyesületen belül, mely bukáshoz vezethet.
Minél szélesebb szavazótábor megszólítása
Egy világos program megfogalmazása nem csak a szervezeten belüli egység szempontjából fontos: lehetővé tenné azt is, hogy bizalmat ébresszen a szavazókban. A közvéleménykutatások mind arról árulkodnak, hogy jelenleg a legszélesebb választói réteg a „nem szavazók” köre. Ezek az emberek kiábrándultak a politikából, és demagóg beszédek helyett konkrét megoldásokat várnak. Az Együtt 2014-nek nagyjából 2,5 millió szavazatra lenne szüksége a győzelemhez. Bajnai Gordon első lépésként a bizonytalanokat szeretné megszólítani, nem pusztán jelentős számuk miatt (45-50%), hanem mert egyelőre nem akar sem az MSZP-hez, sem az LMP-hez „erőszakosan közeledni”. Tény, hogy ez utóbbi két párt táborának elszívása konfliktusokhoz vezethet, ugyanakkor a többség megszerzéséhez az ő szavazatuk is szükséges. Bajnai Gordon október 23-i beszédében ügyelt arra, hogy a jobboldal mérsékeltebb szavazóihoz is szóljon. Az általa megfogalmazott jelszavak (haza, haladás, szolidaritás, Európa) vonzóak azon jobboldaliak számára is, akik kiábrándultak Orbán Viktor öncélú, túlzott és sokszor agresszív hazafiasságából, és akik szemében a nemzeti érzülethez európai identitástudat társul.
Túllépni az egyéni érdekeken
A Bajnai-projekt egyik legnagyobb buktatója lehet, ha a baloldali pártok nem lesznek képesek összefogni és egyesült erővel fellépni a Fidesz ellen. Az mindenki számára világos, hogy az új választási rendszerben csak egy széles baloldali koalíciónak van esélye, a pártok széthúzása a jobboldal malmára hajtja a vizet. Mégsem evidens, hogy az MSZP vagy akár az LMP automatikusan felsorakoznának Bajnai mögött. A felmérések azt mutatják, hogy a legnagyobb szavazótáborral jelenleg az MSZP rendelkezik (1-1,3 millió). Mesterházy Attila, habár elviekben támogatja Bajnait, nem szívesen mondana le ennyi szavazatról egy még meg sem alakult párt javára. Egy esetleges szövetség más következményekkel is jár: Bajnai ugyan hangsúlyozta, hogy a csatlakozó felek megtartják integritásukat, a pártok mégis egyfajta arculatvesztésen esnének át, és nem biztos, hogy továbbra is megfelelnének szavazóik elvárásainak. Az LMP hasonló dilemmával küzd: megalakulásuk idején ők tűzték ki célul azt, amit most Bajnai, hogy alternatívát kínálnak a hatalmon lévő politikai erő ellen. Ez akkoriban az MSZP volt, és most épp ezzel a párttal – a volt ellenséggel – kéne szövetségre lépni, ami nem feltétlenül lenne jó lépés a szavazóik szemében.
Arra a kérdésre tehát, hogy lesz-e kihívója a Fidesznek 2014-ben, egyelőre nehéz válaszolni, mivel ez rengeteg tényezőtől függ. Ha azonban az Együtt 2014 egyesületnek sikerül oly módon meghatároznia távlati céljait, hogy ez által képes legyen egy széles szavazói kört megszólítani, valamint egységet kovácsolni a baloldalon, akkor van esélye arra, hogy meghatározó tényező legyen a választásokon. Ezt a Fidesz sem a regisztráció bevezetésével, sem az új választási rendszerrel nem könnyíti meg, de talán Bajnai Gordon személye és az elmúlt 2 és fél év kormányzási kudarcai arra fogják sarkallni mind a pártokat, mind a szavazókat, hogy lépéseket tegyenek a változás érdekében.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Hiteles alternatíva helyett Orbán-ellenes szemfényvesztés
Számos megalapozott vagy megalapozatlan vádat fel lehet hozni a Fidesz-KDNP pártszövetség és Orbán Viktor kormánya ellen. Azonban az ellenzék szétesettségét nem lehet a mérsékelt jobboldal kontójára írni. Az ellenzéki pártok maguk felelősek erőtlenségükért: a 2010-es, tiszta és demokratikus választásokon a baloldal erői, 8 év után először, totális vereséget szenvedtek. Az Országgyűlés által elfogadott új választási törvény gyakorlati hatása még nem világos. Egyes ellenzéki politikusok szerint, még előnyükre is válhat az új rendszer. Választási taktika ide vagy oda, az ellenzéknek elsősorban magában kellene keresnie a problémát.
A múlt terhe
A rendszerváltás után a baloldali kormányokat két párt, az MSZP és az SZDSZ szövetsége biztosította. E szövetség kétség kívül eredményes volt a hatalombirtoklás szempontjából. A két párt együttműködése 20 éven belül összesen 12 évnyi baloldali kormányzást tett lehetővé. Viszont 2006 után ez az összefogás meggyengült és a belső hatalmi harcok következtében az SZDSZ egyszerűen eltűnt a magyar politika színteréről. Mára az MSZP, mint egy meggyengült, összetöpörödött óriás, egyedül cipeli hátán a korrupciós botrányok, kormányválságok, lakosságmegszorító csomagok és az állam nagymértékű eladósításának terhét, amelyet a lakosság nagy része nehezen felejt. A bukott ex-miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc-féle szárny (ma Demokratikus Koalíció) kiválásától megcsonkult MSZP-ét ezen kívül generációs különbségeken is alapuló viták gyengítik. A párt nem képes megújulni, vissza-visszatér a „szegény, kisember védelmének” ethosza, amely mára nem csak hiteltelenül, hanem nevetségesen is hangzik egy, a nagytőkével szorosan összenőtt, adóemelő és megszorító programokat bevezető, luxusbaloldali kormányokat adó párttól.
Ellenzéki érdekkavalkád
Az Országgyűlés a 2010-es választások után két új párttal bővült: a liberális, magát zöldnek definiáló LMP-vel, illetve a nyíltan radikális jobboldali Jobbikkal. Ezeken a pártokon kívül még az új Gyurcsány-platform (DK) és a különböző, hiteles vezető nélküli, „civil” (tehát nem pártalapú) szerveződések adják az ellenzéket. Miből lesz a megállapodás? A hatalom megszerzésére ismét összeáll egy már csődöt mondott szocialista-liberális koalíció? Vagy a jobboldaltól a demokráciát már így is rendkívül féltő LMP vagy MSZP a szélsőjobboldallal állapodik meg? Az MSZP-ből kivált DK visszatér a hátsó ajtón a szocialisták soraiba? Vagy a DK-ások a vezetőjüket, Gyurcsány Ferencet, élesen bíráló LMP-vel kötnek majd szövetséget? A magán kívül mindenkit hazaárulónak tekintő Jobbik beszáll majd a kormányváltó egyezménybe? Ha mindez meg is valósul, hiteles és kormányképes lesz-e egy ilyen, akár extrém jobbos kormány-alternatíva?
Bajnai : ismét apolitikus a politikus?
Hiteles baloldali pártformáció, program, illetve egy összetartó vezéregyéniség hiányában az ellenzéket egyetlen eszme kovácsolja össze időről időre: az Orbán-kormány leváltása. Az ellenzéki összefogást egyesek Bajnai Gordontól várják. Főként Bajnai Gordon. Ez utóbbi mindent megtesz, hogy magát „semleges politikusként” feltűntetve, összekovácsolja a közös hangot egyelőre meg nem lelő ellenzéket. Azonban Bajnai koránt sem számít új figurának a magyar politikában. Már a szocialista Gyurcsány Ferenc kormányában is miniszteri posztot töltött be. Sőt, Gyurcsány lemondása után ő lett a miniszterelnök 2009-2010-ben! Amikor a szavazók elsöprő többsége a Fidesz-KDNP jobboldali konzervatív pártszövetségre szavazott a legutóbbi, 2010-es választásokon, Bajnai politikájáról és személyéről is véleményt mondott… Ennek ellenére Bajnai szívesen tetszeleg a „semleges szakértő” vezetőjének képében. Már miniszterelnökként kijelentette a Parlamentben, „nincsenek politikai ambíciói”. Akkor miért lépdelt egészen a miniszterelnöki székig a politikai ranglétrán? És miért megint ő akar, ezúttal nemcsak az MSZP, hanem az egész ellenzék élére állni? Persze ő nem akar. Őt mindig csak „felkérik”. Hol itt az őszinteség? Valóban jó lenne Magyarországnak, ha a (túlságosan is) nyílt lapokkal játszó Orbán Viktor jobb-közép kormányát egy dollárokból összerakott politikai messiás vezette, széthúzó politikai erő váltaná fel? Választást nyerni nem minden. Utána kormányozni is kell. Ezt pedig nem tenné lehetővé egy csupán a kormányváltás céljából összekovácsolódott, egyébként túlzottan heterogén koalíció.
A magyarországi ellenzék beteg, ingatag lábakon áll. Betegségét azonban javarészt magának köszönheti. Nem várható el egy demokratikusan hatalomra jutott kormánypárttól, hogy ő is levágja egyik lábát az erőegyensúly érdekében. Ugyanígy járókeretet sem kell biztosítania az ellenzéknek. A kormánynak egy dologra kell csak ügyelnie. Arra, hogy még véletlenül se érhesse az a vád, hogy ő rúgja ki a mankót a rokkant ellenzék alól.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Új hozzászólás