A trafik-ügy

Trafikot kapott a Gyuszi, a Gyusziné, valamint a Gyuszinak meg a Gyuszinénak a két fia, és azok mindegyik unokatestvére. A Gyuszi-család pedig kimondottan kormánypárti kötődésű, a Fidesszel ápolt kapcsolatai könnyen kimutathatóak." Az előbbi mondat szándékosan karikírozott, de sajnos nem esik annyira messzire a valóságtól, mint a párizsi Montmartre bohémjai által a mosolygós turistákról három perc alatt felskiccelt krokik. A helyzet sajnálatos és botrányos, de jelentőségét relativizálni kell.

Nehéz tagadni

Nincs könnyű helyzetben a kormány és Lázár János sem, akinek a nevéhez a trafikügy több szálon is fűződik. A trafikjogot elnyert személyek listája nyilvános, rajta pedig sok a ritka név. Így viszonylag kevés kutatómunkával és alacsony hibafaktorral írhatta meg a hazai sajtó, hogy melyik nyertes, hogyan kötődik a Fideszhez. (Itt azért hangsúlyozzuk ki, a megírhatták szót, hiszen ez újabb bizonyíték arra, hogy Magyarországon továbbra is szólásszabadság van, és alaptalanok voltak a médiatörvény körül évekkel ezelőtt kialakult túlzó híresztelések.) Az is tény, hogy nyilvánosságra került egy helyi Fidesz-vezető mondatait rögzítő hangfelvétel is, amely alapján egyértelmű, hogy - legalábbis egyes esetekben - a pártkötődést is erőteljesen vizsgálták a trafikjogok kiosztásakor. Ennek ellenére Lázár János már a gyanúpert is felháborodva utasította vissza. Hangvétele helytelen, mert úgy tűnik, hogy, a közvéleményre is erőteljesen ható vádak, erős alapokon nyugszanak. Tisztább és pontosabb magyarázatra lenne szükség. Ugyanakkor érdemes lehet megszámolni, hogy hány olyan trafik-nyertes van, aki baloldali kötődésű. (Ezt nem egymásra mutogatásnak kell felfogni, csupán egy olyan műveletnek, amely lehetővé tenné a helyzet valódi súlyának felmérését.)

Rendezés a jövőben

A botrány akkor borzolhatja igazán a kedélyeket, ha nagy igazságtalanságra világít rá. Az ellenzék egyébként tudatosan próbálja az emberek igazságérzetét manipulálni minden adandó alkalommal: ahol csak lehet, ráhúzzák a kormányra, hogy szegényellenes. A trafikügyben is előjött ez a toposz, igaz, ezúttal valamennyivel megalapozottabban. A pályázatok következtében olyan emberek veszítették el trafiküzemeltetési jogukat, akik egész életükben ezzel foglalkoztak. Fontos megjegyezni azonban, hogy ezt a problémát hamar felismerte a kormány is. Orbán Viktor egy rádióinterjújában világossá tette, megtalálják a megoldást arra, hogy senki se veszítse el megélhetését.

A korrupció még így is kisebb, mint azelőtt

Természetesen nem menthető az aktuális ügy azzal, hogy más kormányoknál is előfordultak korrupciós esetek. A Fidesznek le kellene vonnia a megfelelő morális következtetéseket és ezeknek megfelelő lépéseket kellene tennie. Ugyanakkor, a realitás talaján maradva, fel kell ismerni azokat a politikai és média-túlzásokat is, amelyek a dohány-botrányt a kormány teljes démonizálására igyekszenek felhasználni. Egyetlen esetből hiba lenne általános következtetéseket levonni. A közbeszerzések centralizálását megszervező kormánypolitikának köszönhetően a közpénzek elosztásánál keletkezett visszaélések ugyanis érezhetően csökkentek a Fidesz-kormányzás éveiben. Ez egyébként jelentős előrelépés a szocialista-liberális kormányokat elárasztó és ellehetetlenítő korrupciós időszak után.

Természetesen érthető, hogy a baloldal igyekszik minél többet kihozni a dohány-ügyből. Az eset például alkalmas arra, hogy, a jobboldali média által szintén az utóbbi időben felkapott, a szocialisták maffiakapcsolatait firtató Laborcz-Portik-ügy közvéleményre gyakorolt hatását csökkentse. (Hogy világos legyen a dolog súlya: A Portik-ügyben előkerült hangfelvételek alapján annak a gyanúja áll fenn, hogy a szocialista kormányzás alatt magas rangú titkosszolgálati-vezetők szövetkeztek Portik Tamás maffiavezérrel. Állítólag az együttműködés célja a szocialisták politikai ellenfeleinek, legfőképpen a fideszes politikusoknak a lejáratása volt.)

A trafik-botrány bár fontos, jelentősége koránt sem akkora, mint amekkorát a baloldal szeretne neki tulajdonítani. Az ügyet semmiképpen sem lenne szabad a kormányról terjesztett "diktatúra-kép" alátámasztására felhasználni. Móricz Zsigmond "Rokonok" című írása óta tudjuk, hogy Magyarországon vannak olyan politikusok, amelyek szeretnek egy s mást zsebre vágni.