Az MSZP jövője

8137

47%

53%

Forrás

Az MSZP 2002 és 2010 közötti kormányzása „Európa egyik leginkompetensebb” besorolását kapta a The Washington Post egyik cikke szerint. A hatodik demokratikus országgyűlési választáson a Fidesz- KDNP abszolút többsége marginalizálta a korábbi kormánypártot a Parlamentben.

Múlt, jelen, s jövő : összeegyeztethető?

Szerző

Tóth Szilvia

2012. 04. 29. - 05:29

A közelmúlt viharos párton belüli átalakulása után az MSZP a hazai baloldal meghatározó pártja tudott maradni. Ennek ellenére jövőbeli perspektívái nem túl kecsegtetőek. Feltételezhető, hogy hosszú távon eltűnik a magyar politikai színtérről.

Múlt: A Magyar Szocialista Párt (MSZP) múltjában egészen 1956-ig kell visszamennünk. Ekkor alakult ugyanis az MSZP elődje, a szélsőbaloldali MSZMP szovjet támogatással. A párt akkori vezetője Kádár János volt, aki a pártjával – a többi erősen szocialista országokhoz hasonlóan – egyeduralmat gyakorolt az ország fölött. A rendszerváltás felé haladva viszont egyre jobban kicsúsztak az események az irányítása alól. 1989-ben megindult a párt a belső megosztottság felé. 1989 október 7-én, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusán új párt létrehozásáról döntöttek, ez lett az MSZP, a magát szociáldemokrata ideológiával rendelkező pártként aposztrofáló balközép szervezet. Az MSZMP-ben maradt a marxista-leninista ideológia, az MSZP vitte a párt vagyonát.

A párt előtt álló kihívások

A rendszerváltás után a balközép MSZP a választások eredményeképpen ellenzékbe szorult, de a következő választásokon, 1994-ben hatalomra jutott Horn Gyula vezetésével és a Szabad Demokraták Szövetségével (SZDSZ) koalícióban. Majd ezt megismételték 2002-ben, 2006-ban is. A párt kormányzása során két olyan miniszterelnök is volt, akit leváltottak. 2004-ben Medgyessy Péter (volt MSZMP-s) miniszterelnököt váltotta le pártja, egyetértésben az SZDSZ-szel. Az ő nevéhez köthető a D-209-es ügynökbotrány, ami nem tekinthető bukása közvetlen okának, annak kirobbanását követően 2 év múlva mondatja le a párt belső ellentétekre hivatkozva, és választja meg – addigra nagy riválisává vált – párttársát, Gyurcsány Ferencet miniszterelnöknek. Ekkor már a „nagy kormányválságtól” hangos a sajtó, a következő választásokat mégis újra az MSZP nyeri 2006-ban Gyurcsány Ferenc vezetésével. Ez az új kabinet sem úszta meg a kormányválságot, köszönhetően Gyurcsány Ferenc elhíresült „Balatonőszödi beszédének”, melyben nyíltan vallott a politikai hazugságaikról, eltitkolt tényekről. A beszéd után a rendszerváltást követő időszak legnépszerűtlenebb kormányfőjévé vált. 2009-ben bejelentette távozását az ország éléről, amit pártja támogatása mellett Bajnai Gordon vett át tőle, aki nem győzte hangsúlyozni, hogy egy évet kíván csak maradni az ország élén. A 2010-es választásoknak az MSZP Mesterházy Attilával vágott neki és bukta el.

Mesterházy már kampánynyitó beszédében hangsúlyozta, hogy változtatni akar és fog a pártja akkori politikáján, fiatalítani kíván, új lendülettel nekivágni a jövőnek. Hogy a választásokat a FIDESZ nyerte meg, vagy az MSZP veszítette el, nem tisztem megállapítani. Mindenesetre innentől a párt újabb válságba került. Kilépett a pártból Szili Katalin, és Szociális Unió néven új pártot alakított 2010-ben. Ezt követően az ex-miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc hangoztatta egyre nagyobb közönség előtt, hogy mennyire nem ért egyet a megújulásra kész pártjával. Többen osztoztak a véleményén (4000 fő), olyannyira, hogy 2011-ben új pártot alapítva kiszálltak az MSZP-ből, megalakították a Demokratikus Koalíciót, aminek elnöke Gyurcsány Ferenc lett. AZ MSZP 2012-es elnökválasztásán meglepő (?) módon Mesterházynak ellenfele akadt Szanyi Tibor személyében, aki az MSZP-n belüli változásokat sürgette, így a szerinte sok kárt okozó vezérelvűség megszüntetését várta. Bár a választás után továbbra is Mesterházy Attila maradt a párt elnöke, Szanyi begyűjtötte a szavazatok 30%-át, ami egy épp regnáló elnökkel szemben értékelendő teljesítmény.

A jövő

Ha az előző tendenciákat követjük, akkor a következő választásokig (2014) a Szanyi-tábor „kibékíthetetlen ellentétekre” hivatkozva elválik az MSZP-től, új baloldali pártot létrehozva, tehát 2014-re a baloldal megosztottsága akkora lesz, ami esélytelenné teszi az MSZP-t a hatalom visszaszerzésére. Az újabb elveszített harc után egyértelműen Mesterházy Attila lesz a bűnbak, akit 2016-ban először leváltanak a pártelnökségről, majd ő is elhagyja a pártját, és fiatal, lelkes társaival újat alakít. Ekkorra az MSZP tagok száma olyannyira megcsappan, hogy kénytelenek megpróbálni folyamatosan koalícióra lépni bármelyik baloldali párttal, de folyamatosan falakba ütköznek, hiszen a nagymértékű ellentétek, heves csatározások nyomai nem tűntek el nyomtalanul az új pártok elnökeiből.

A 2018-as választásokon a nagy baloldali megosztottság miatt az MSZP már be sem jut a parlamentbe, és mivel támogatói közül a fiatalabb generáció már távozott Mesterházyval, az idősebb generáció öregedésével, és kihalásával együtt 2022-re az MSZP megszűnik létezni.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

This article convinced me.

Nyílik még a vörös szegfű?

Szerző

Tóth Zoltán

2012. 04. 29. - 05:29

Súlyos veszteségei után, az MSZP a Jobbikkal folytat erős küzdelmet a pártlistán a Fidesz-KDNP-ét követő második helyért. Bár a harc nehéz, az MSZP továbbra is a baloldal legjelentősebb pártja.

Az MSZP támogatottsága a 2006-os 43%-ról 2010-re mindössze 19%-ra zsugorodott. A Tárki kutatóintézet kimutatása szerint 2011. harmadik negyedévében lassú emelkedésnek indult a szimpatizánsok köre, azonban az év végére a szavazótáborában dinamikusan növekvő Jobbik utolérte. Míg ez utóbbi a fiatalok körében a második legnépszerűbb párttá vált, addig az MSZP stagnált.

A Demokratikus Koalíció kiválása után hat platform maradt működésképes, ezeknek vezetői korábbi politikusok vagy a pártban meghatározó személyiségek. A további fragmentáltságot jelzi, hogy a 2012-es tisztújításon akadt először a hivatalban lévő pártelnöknek kihívója - Szanyi Tibor személyében.

Miután Mesterházy Attilát újraválasztották az MSZP élén, kijelentette, hogy szembe kell nézni az elhibázott nyolc év politikájával. Abban látja a jövőbeni sikert, hogy az embereknek bevallják, hol és mit rontottak el.

Teljesítmény

Nagyvonalakban négy dolog határozza meg az MSZP szereplését a 2014-es választásokon. Az első és legfontosabb mindenféleképpen a jelenlegi kormánypártok teljesítménye. Általában az európai parlamenti választásokon mutatkozik meg élesen a a kormány politikájáról véleményt mondó „protesztszavazás” jelensége. A Jobbik képviselői 2009-ben úgy jutottak be az unió intézményrendszerébe, hogy Magyarországon nem is rendelkeztek parlamenti helyekkel. A 2010-es országgyűlési választáson is hasonló folyamat zajlott le, igaz, hogy a Fidesz- KDNP pártok javára. Idén áprilisban az Ipsos közvélemény-kutató cég mind a kormánypártok, mind az MSZP 2-2%-os támogatottsági visszaeséséről számolt be, és hasonlóan a 2009-es esethez, a Jobbik 3%-os növekedést tudhatott be magának. A Századvég Intézet megállapítása szerint a Fidesz- KDNP ennek ellenére tartja a stabil támogatottságát, a bizonytalanok bővülő köre inkább az ellenzéki pártok táborát csökkenti.

Az MSZP jelenleg nem képes olyan alternatívát felmutatni, amivel az állampolgárokat meg tudná győzni kompetenciájáról. Nyolcévnyi korrupciós, és egyéb botrányokkal terhelt kormányzása után a jelenlegi kormánypártok magatartása gyökeresen eltér. Elsőként gátat szabnak a honatyák túlköltekezéseinek, vagyonszerzésének- például a korábbi presztízsmárkájú kormányzati autóparkot Skoda Superb-ekre cserélték, valamint a havi fizetést 750.000 forintban maximalizálták. Utóbbival vonalat húztak a pozícióhalmozásnak, mivel ennél az összeghatáránál akkor se kereshetnek többet a képviselők, ha számos bejelentett munkahellyel rendelkeznek. Gyakran azért fogadnak el vállaltoknál bizottsági állásokat, hogy be tudják külföldi vállalatok érdekeit csatlakoztatni az Országgyűlésbe.

Másrészről határt húznak a korrupciógyanús ügyleteknek. 2012-ben megdőlt a „következmények nélküli ország” tévképzete is. Erre példa Fellegi Tamás jogtalanul felvett szabadságpénzének önkéntes visszafizetése, a múlt tisztázását célzó ügynöklista nyilvánosságra hozatala, valamint Schmitt Pál plágiumbotrány utáni lemondása.

Harmadrészről a nemzeti, de nem radikális retorika használata- gyakran szembemenve az Európai Unióval és IMF-el-, valamint protekcionista gazdaságpolitika- Erzsébet- utalvány, földvásárlási moratórium- biztosítja a kormánypártok stabil előnyét.

Média

Az információs társadalmak attitűdjeit legkönnyebben a nyomtatott és elektronikus médiumokon keresztül lehet befolyásolni. Nagy Bíró András és Róna Dániel tanulmányukban kimutatták, hogy az MSZP szereplése 2006-tól 2010-ig bezárólag jelentősen csökkent a médiumokban. Mivel a Nemzeti Média,- és Hírközlései Hatóság Médiatanácsának szavazati arányai a parlamenti frakciók létszámaival vannak szoros összefüggésben, nagy eséllyel nem lesz „hírértéke” bizonyos baloldali eseményeknek. A kereskedelmi adások alapelve az apolitikusság, kizárólag létfontosságú politikai hírek bemondására szorítkoznak. A közszolgálati adások a néphiedelem szerint mindig a kormánypártoknak kedveznek, jóllehet statisztikailag a pártok a méreteinek megfelelő sugárzási időben részesülnek. Mivel az MSZP semmi feltűnőt nem tesz, nem jelentkezik népszerűségre szert tevő akciótervekkel, önmagát szorítja ki a médiumokból.

Mozgósítás és toborzás

A baloldal feldarabolódása leginkább az MSZP-t sújtja, mivel korábbi szavazóbázisa az újabb pártokhoz vándorol. Míg a Lehet Más a Politika (LMP) inkább a fiatalabb korosztályokat, az ex-miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc által vezetett Demokratikus Koalíció a középkorúakat célozza meg. Másik probléma, hogy a szavazóbázis az MSZP-nél mutatja a legmagasabb átlagéletkort. Az idősebbeket nehezebb kampánymunkákra bevonni, mozgósítani, illetve a korosztályi sajátosságokból adódóan csökkenő támogatottsággal kell számolni. Idősebb korban az emberek nem fogékonyak a változásokra, ha valaki a jobboldal bázisában élte le az életet, pusztán a kora miatt nem fog a baloldalhoz csatlakozni. A jelenlegi középéletkorú népesség javarésze viszont a jobboldalt támogatja, így a jövő sem túl kecsegtető az MSZP számára.

Továbbá, a baloldal megítélésének általánosan nem tesznek jót az olyan történések, mint a II. kerületi időközi országgyűlési választáson felmerülő MSZP- LMP koalíció, amely Schiffer András távozásával végződött, vagy az LMP alulteljesítő országos népszavazási kezdeményezése.

Van-e esélye az MSZP-nek a következő országgyűlési választáson kormánypozícióba kerülni? 2010-ben a Medián azt mutatta ki, hogy a pártok közötti átjárás a Fidesz- KDNP, valamint a Jobbik esetében döntően az ideológiai oldalon belül történik. A radikális jobboldal térnyerése (lásd a felületen a Mit hozhat a radikalizálódás? című írást a szerzőtől), a nemzeti értékek fölerősödése, a magyarság múltjához és határon túli magyar közösségekhez való ragaszkodás betudható a szupranacionális unió ellenszenvének, valamint a tudatos pártprogramoknak. Az MSZP szociáldemokrata-harmadikutas ideológiai keverékébe ezek nem férnek bele. Az MSZP útkeresését jól mutatja, hogy amíg a 2010-es választáson az MDF és az LMP plakátjainak és szórólapjainak sémáját igyekezett átvenni, addig most a Fidesz- KDNP zászlókkal tűzdelt hátterét utánozza a nemzeti színek aktívabb használatával.

A nyolcévnyi elhibázott kormányzás nem ad az MSZP-nek közéleti- politikai kérdésekben nagy mozgásteret, mivel reagálásként valószínűleg valamelyik ballépésük lesz felhozva. Ugyan a DK és az LMP javarészt az MSZMP utódpárt táborából építkezik, önmagukban nem rendelkeznek nagy vonzerővel. Jelenleg tehát még mindig egyedül az MSZP jeleníti meg a baloldalt.

Mesterházy Attila a pártszervezeten belül jutott fel a hierarchia csúcsára, nem rendelkezik olyan mozgalmi- mobilizációs tőkével, mint az 1988-tól politikai életben szerepet kapó Orbán Viktor, vagy a magyarság érdekeit nyíltan felvállaló, a Magyar Gárda Mozgalommal (2009-től Új Magyar Gárda Mozgalommal) szolidaritást és együttműködést felvállaló Vona Gábor.

Jelenleg az Európai Unió 27 tagállama közül mindössze 5-6 alkot baloldali- liberális- szociáldemokrata kormányt. A The Economist 2011-es kimutatása szerint a baloldali politikai tőke soha nem látott méretekre zsugorodott, a 2008-as gazdasági világválság végleg szétrombolta a szociáldemokrata kezdeményezésű jóléti állam koncepcióját. Egyfelől az MSZP kénytelen megsínyleni a belpolitikai színtéren való népszerűségvesztését, másrészről ideológiai szerepvállalása nem illik bele a nemzetközi mainstream áramlatba. Kétséges tehát, hogy 2014 az ő éve lenne, a Jobbik mellett most az a legfontosabb feladata, hogy megtartsa jelenlegi bizonytalan második helyét.

This article convinced me.

Swipe to see the other side.