Magyarország a külföld címlapjain: reális, vagy eltúlzott bírálatok?

1292
47%
53%
Az utóbbi hónapokban a vezető európai sajtóorgánumok arról adtak hírt, hogy Magyarországon veszélybe került a demokratikus politizálás, és a kormány a kétharmados támogatottság birtokában elfogadhatatlan lépéseket hajtott végre. De vajon értik-e, megérthetik-e, és meg akarják-e érteni külföldön, hogy mi zajlik itthon?

Magyarország a külföldi médiában: eltúlzott görbe tükör

2012. 03. 16. - 08:26
Kényszermunkatáborokban dolgoztatott romák, az utcákon masírozó fasiszta milíciák, ultrakonzervatív, antidemokratikus alkotmány, megszűnő szólás- és vallásszabadság, náci színházigazgatók, többszázezres, a kormány ellen tüntető tömeg. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta, ez a hamis kép él külföldön Magyarországról.

Megprobaljuk.!!!!! A görbe tükör torzít, benne még Natalie Portman és Georges Clooney is elrettentő látványt nyújtanának. Szerencsére a két sztárt nem karikatúráik, hanem filmszerepeik, valós tevékenységük alapján ítéli meg a közönség. De vajon ugyanilyen szerencséje van-e Magyarországnak? Sajnos nem. A politika – főként, ha egy idegen ország politikájáról van szó – sokkal unalmasabb, mint a filmművészet, megértése pedig jelentősen több fáradtsággal jár. Így a külföldi közönség is fogékonyabb a túlzóbb, radikálisabb, de ugyanakkor sokkal szórakoztatóbb magyar politikai karikatúrák iránt.

Alaptalan vádak: összemosott jobb-közép és szélsőjobb

A legsúlyosabb és legjobban elterjedt, a magyar kormány ellen felsorakoztatott vádak alaptalanok. Például Orbán Viktor miniszterelnököt sokszor éri az a vád, hogy egy önkényuralmú, fasiszta rendszer kiépítésén dolgozik. Ezt alátámasztandó, a nyomtatott vagy internetes külföldi sajtóban számos olyan írás, fotó jelenik meg, amely a magyar szélsőjobboldal előretöréséről számol be. Rengetegszer bukkan fel az egykor valós aggályokat kiváltó . Azt viszont már elfelejtik leszögezni, hogy a Gárda nem a miniszterelnökhöz köthető, hanem az ellenzékben ülő szélsőjobboldali . Azt sem említik meg, hogy a Magyar Gárda a szocialista kormányok alatt prosperált, s éppen a mostani jobb-közép kormány ideje alatt tűnt csak el a közéletből. Manipuláció-gyanús tehát, ha a külföldi médiában rendszeresen összemosnak egy jobboldali, konzervatív kormányt egy attól teljesen független, szélsőséges, ellenzéki, populista párttal.

Alaptalan vádak: a kisebbségi kérdés

Az az éles nyugati kritika sem igaz, miszerint a kormány lábbal tiporja a kisebbségeket. Először is, Magyarországon az első világháborút követő területelcsatolások eredményeként jelentősen kisebb a kisebbségek aránya, mint más, nyugat európai országban, ahol az egykori koloniális rendszerből is adódóan jóval nagyobb a bevándorlók száma. Az új alkotmány ennek ellenére több ponton garantálja a kisebbségek védelmét. A kisebbségeket nemcsak államalkotó tényezőnek ismerik el Magyarországon, hanem saját érdekképviseleti szerveik, fejlett önkormányzataik is vannak. Ennek tükrében érthetetlenek a kisebbségeket illető vádak, főként, ha ezek olyan nyugati nemzetektől érkeznek, amelyek közül egyesek hivatalosan nem is ismerik el, hogy országukban léteznek kisebbségek.

Magyarországon az egyetlen jelentős etnikai kisebbséget a romák alkotják. Nehézségeik sokkal inkább a mélyszegénységhez, mintsem az etnikai alapú megkülönböztetéshez köthetők. Helyzetük a rendszerváltás után romlott jelentősen. Éppen a jelenlegi kormány az, amely napirendre tűzte a roma kérdést európai uniós elnöksége során, elindítva a romák integrációját elősegítő európai stratégiát.

Egészséges európai kontrollt!

Sajnos ebben a cikkben nincs mód kitérni a kormányt érintő összes vádra. Azonban a fent ábrázolt esetek példaértékűek, és óvatosságra intik az olvasót. Ha valaki úgy érzi, hogy a fenti kérdésekben félrevezették, ezentúl jobb, ha kellő távolságtartással kezeli a többi tudósítást is. Senki sem állítja, hogy Orbán Viktornak és kormányának, valamint a Fidesz-KDNP pártszövetségnek döntései makulátlanok. Az is biztos, hogy a kétharmados többséggel rendelkező kormány hatalma rendkívüli, amelyet egy, a , útját nem találó ellenzék nem tud kellő mértékben kompenzálni. Ezért Magyarországnak szüksége van Európa egészséges kontrolljára. Az otthon jelenleg igen népszerűtlen ellenzék azért is döntött úgy, hogy európai színtérre tereli a magyar belpolitikai vitát, mert tudta, hogy a magyar embereknek mindig is fontos volt Nyugat-Európa véleménye.

Felelősségteljes bírálatot!

Az már az Európai Unió és a külföldi média felelőssége, hogy megalapozott kritikát fogalmazzanak meg. Remélhetőleg mind az európai diplomaták, mind a sajtó képviselői képesek lesznek előbb- utóbb ellenállni annak a rendkívüli nyomásnak, amelyet azok a nemzetközi gazdasági szereplők gyakorolnak rájuk, akiket a magyar kormány intézkedéseivel (multinacionális cégek, nemzetközi bankszféra stb.). Ha viszont egyéni sérelmeik miatt nem sikerül a realitás keretein belül maradniuk, és a magyarok továbbra is eszeveszett vádakkal találják szembe magukat, könnyen lehet, hogy radikálisan fordulnak el az Uniótól. Ne feledjük, hogy januárban soha nem látott (kb. 400 000 emberből álló) tömeg vonult Budapest utcáira, hogy biztosítsa a kormányt támogatásáról, szemben egy év eleji 30 000 főt számláló kormányellenes tüntetéssel. Ezt valamiért nem verte nagydobra a külföldi sajtó. Ideje lenne visszatérni a kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz, és a tiszteletteljes, színvonalas, célravezető politikai vitához.

 

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Hallgatni kellett volna a nemzetközi lapok figyelmeztető hangjára?

Szerző
2012. 03. 16. - 08:26
„Magyarország a diktatúra felé halad”. „Az országot a félelem uralja”. „Veszélyben a demokratikus intézmények”. – Ezek a leggyakrabban visszatérő gondolatok azokból a cikkekből, mely a Fidesz-KDNP hatalomra kerülése óta megjelent a nemzetközi sajtóban hazánkról. Ez nem lehet félreértés.

"Magyarország a diktatúra felé halad”. „Az országot a félelem uralja”. „Veszélyben a demokratikus intézmények”. – ez csupán néhány gondolat abból a számtalan cikkből, mely a Fidesz-KDNP hatalomra kerülése óta megjelent a nemzetközi sajtóban hazánkról. Az Orbán-kormány talán első olyan intézkedése, amely Európa szerte nagy port kavart, a médiatörvény volt. Ezt követte a visszaható hatályú jogszabályok megalkotása, a magánnyugdíj-pénztárak államosítása és végül az új alkotmány, melyet a kormánypárt kétharmadának köszönhetően könnyen megszavazott, annak ellenére, hogy az ellenzék hevesen tiltakozott az alaptörvény módosítása ellen.

Magyarország a címlapokon

Ezeket a demokratikusnak éppen nem nevezhető lépéseket természetesen a külföldi sajtó sem hagyta szó nélkül, így Magyarország – rá nem jellemző módon – sorozatosan a legnevesebb nemzetközi lapok címoldalaira került. Csakhogy ezeknek a publikációknak nagy része éles hangú, negatív kritika, melyek gyakran meglepő pontossággal és precizitással számolnak be a hazánkban történő politikai és társadalmi eseményekről. Csak néhány példát említve, a New York Times egyik cikkében Magyarországot hozza fel példaként, mikor arról ír, hogy (még Európa közepén is) milyen törékennyé válik a demokrácia, mikor a kormány visszaél parlamenti többségével. A Le Monde című francia napilap számos cikkében arról ír, hogy Magyarországon egy autoriter rendszer kezd el kiépülni, és hogy az Európai Unió szégyenfoltjává váltunk. Függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali, gyakorlatilag az összes európai és amerikai lap hangot adott aggodalmának a magyar demokráciát illetően.

A kormány elutasító válasza

Bár a nemzetközi nyomás egyre nagyobb mértékben nehezedett Magyarországra, az Orbán-kormány részéről mégis olyan nyilatkozatokat hangzottak el, hogy a külföldi sajtóban megjelent cikkek alaptalan rágalmak, melyek nem valós tényeken alapulnak, és amelyek súlyos tárgyi tévedéseket tartalmaznak. Tény, hogy még a legnagyobb lapokban is előfordulnak olyan írások, amelyek nem minden ponton egyeznek a valósággal, hangnemük esetleg túlzó és szenzációhajhász. Akad biztosan olyan publicisztika is, amely kifejezetten elferdítik a tényeket. Ezek alapján azonban nem általánosíthatunk, mondván, hogy minden cikk kacsa, aljas rágalom. Számos olyan írás látott napvilágot, amelyet gondos kutatómunka előzött meg, és amelyet nagy szakértelem jellemez. Ilyen például Kim Lane Scheppele elemzése, amely Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász blogján jelent meg. Ebben a cikkben Scheppel – tételesen felsorolva a magyar demokráciát veszélyeztető törvényeket és intézkedéseket – arra világít rá, hogy mindezen folyamatok egy egészet alkotnak, a sok kis elem rendszerré áll össze, és ez a rendszer nincs összhangban az Európai Unió és a demokrácia értékrendjével.

A sajtó szerepe: tájékoztatás vagy a politikai hatalmak féken tartása?

Fontos tudni, hogy a sajtónak nem pusztán tájékoztató szerepe van egy demokráciában: a média gyakorlatilag negyedik hatalmi ágként működik, beépülve a fékek és ellensúlyok rendszerébe. Célja tehát az, hogy a szólásszabadság erejével némileg kordában tartsa a politikai erőket, megakadályozva, hogy azok önkényesen gyakorolják hatalmukat. A közvélemény és a tájékozott állampolgár az antidemokratikus hatalmak legnagyobb ellensége, így talán nem olyan meglepő, hogy a Klubrádió, az egyetlen magyar ellenzéki rádió elvesztette frekvenciáját. Egy olyan országban tehát, ahol az ellenzék a kormány kétharmados többsége miatt voltaképpen harcképtelen, és ahol az ellenzéki hangoknak egyre kevesebb tér jut, ott a külföldi sajtónak még nagyobb a szerepe és a felelőssége. Ott, ahol a belső hangoknak el kell hallgatniuk, a külső hangok annál erősebben szólnak.

Múló médiabotrány vagy tartós presztízsvesztés?

A magyar kormány valószínűleg abban bízott, hogy ezek a „médiabotrányok” amilyen gyorsan felröppentek, olyan gyorsan le is csengenek majd. Noha így volt ez az inkább szimbolikus, mint konkrét tartalmi vitát kiváltó médiatörvénnyel, az új alkotmány antidemokratikus pontjain valamint a jegybank függetlenedésének kérdésén már nem lép túl ilyen könnyen az EU, melynek mind gazdasági, mind ideológiai érdeke, hogy Magyarországon stabil legyen a demokrácia. Nemrégiben Olli Reihn, a gazdasági és pénzügyi biztos azt javasolta, hogy vonják meg Magyarországtól az uniós támogatások egy részét, így büntetve az országot azért, mert a kormány a 3%-os hiánycélt csak egyszeri bevételekkel (magánnyugdíjak államosítása, banki különadók) tudta biztosítani, strukturális reformok azonban nem következtek be.

Az, hogy Magyarország ilyen helyzetbe került, nem derült égből villámcsapás. Számos kritika és baljós figyelmeztetés jelent meg a külföldi sajtóban, és talán elkerülhető lett volna a szégyenpad, ha az Orbán-kormány hallgat mások tanácsaira, és komolyan veszi az újságokban megjelenő cikkeket, még akkor is (vagy pont azért), ha azok külföldi újságírók tollából születnek. Bár Orbán Viktor egyre gyakrabban tetszeleg a hazai érdekek és a nemzeti szuverenitás védelmezőjének szerepében, ne feledjük azonban, hogy szuverénnek lenni nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a külföld figyelmeztető hangját, és az árral szembe úszva, minden áron érvényesítjük az akaratunkat, csak mert a kétharmados többség ezt lehetővé teszi.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

47%
53%

Magyarország a külföldi médiában: eltúlzott görbe tükör

Hallgatni kellett volna a nemzetközi lapok figyelmeztető hangjára?
Szerző

Hozzászólások

Új hozzászólás