Reményvesztett fiatalok?

A magyar Országgyűlés 2011. december 23-án fogadta el az új felsőoktatási törvényt, aminek megítélése megosztó mind a felsőoktatáshoz kapcsolódó intézmények, mind a társadalom körében. A bipartit tárgyalások elégtelenségéről panaszkodik több hallgatói egyesület, valamint a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete is. A jogszabály által bevezetett legfontosabb változást a teljes és részösztöndíjas finanszírozásában részt vevők kötelező hallgatói szerződéskötése, valamint az államilag támogatott helyek erőteljes lecsökkentése jelenti. Az intézkedés Rostoványi Zsolt rektor derűlátó elemzése szerint is 20%-kal veti vissza a jelentkezések számát, a társadalom nagyobb része egyetemi képesítés nélkül maradt, ami továbbmélyíti a társadalmi különbségeket.

Az Alaptörvény elfogadását, valamint az intézményi reformok sorozatát követően Magyarország demokratikus berendezkedése megújult. Ez alól nem jelent kivételt a közoktatási rendszer sem, hiszen a különböző végzettséggel rendelkező fiatal munkavállalók munkaerő-piaci esélyeitől függ az adott ország jövőbeni termelése, hiszen a strukturális és súrlódásos munkanélküliség is a szociális rendszert és az adófizetőket terhelik. A kedvezőtlen munkavállalói kínálat migrációra készteti a főként fiatalabb korosztályokat, ez pedig nemcsak Magyarország, hanem az alacsony nominális GDP-vel rendelkező kelet- európai országok sajátossága is. Romániában például december óta tartanak a tüntetések az alacsony bérek és munkahelyek hiánya miatt, és akárcsak Lengyelországból, több százezer fiatal megy a nyugati országokba idény- vagy állandó munkavállalás céljából. Az új magyar felsőoktatási törvény az elvándorlást az állami finanszírozású férőhelyeken tanuló hallgatók kötelező szerződéskötésével kívánja megakadályozni, ellenkező esetben a képzés díjának visszatérítését írja elő a leendő diákok számára. A pályakezdő fiataloknak, akiknek első feladatuk az otthonteremtés és esetleg családalapítás, ez hatalmas terhet jelentene.

„Elvették a jövőbe vetett hitüket”

Ezt skandálták a gimnazisták, a főiskolai és az egyetemi hallgatók az Educatio kiállításon, akik a Hallgatói Hálózat szervezésében szólaltak fel az Oktatási Hivatal elnökének beszéde előtt. 2011 októberében, a törvény első koncepciójának napvilágra kerülésével nagyobb létszámú megmozdulást is szerveztek: ekkor több ezren vonultak utcára. Szegeden éhségsztrájkra is sor került. A szólás- és véleménynyilvánítási szabadságukat féltő fiatalok más szervezettel karöltve idén egészen az ELTE egyik tantermének elfoglalásáig mentek, hogy a jövőjüket veszélyeztető törvény ellen protestáljanak.

Mindent azonnal

A jelentős reformokat megkísérlő kormányoknak a demokratikus váltógazdálkodások okán gyorsan kell lépni a törvényhozásban, hogy az utolsó egy-két évben nagyobb figyelmet szentelhessenek a szavazóbázis bővítésére. A felsőoktatási törvény sokak számára derült égből villámcsapásként robbant be, és a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezés határidejének pár napos meghosszabbítása nem érdemi segítség. A törvény hatályba lépése minimum két éves átfutási időt kívánt volna, hogy a gimnazisták az új számarányok alapján újragondolják a választott intézményt és felkészülési stratégiájukat. A felvételihez ugyanis az utolsó előtti év végi és utolsó féléves eredmények számítanak, ráadásul az érettségi előkészítő tárgyakra szintén az utolsó években jelentkeznek a tanulók. Tekintettel az elmúlt évek tendenciáira, a szegényebb családból származó, de tehetséges tanulók nagy eséllyel nyerhettek volna ingyenes képzésre felvételt, azonban a humán beállítottságú szakok „visszaszorítása” megnehezíti a helyzetüket. Felmerül a lehetőség, hogy a humántőke az olcsóbb és rövidebb szakképzésekhez vándorol ahol a végzettek jövőbeni bérezése és előrelépési lehetősége csekélyebb, mint az egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezőké. Ez megszilárdítja a társadalmi rétegeket, csökkenti a köztük való mobilizációt és egy szélesebb középosztály kialakulásának esélyét.

Makacs számok

A neoliberális gazdaságpolitika- állam visszavonulása a regulatív és nemzetkohéziós szerephez-, valamint a szuverenitás megőrzése- IMF-től és Európai Uniótól lehető legnagyobb függetlenség- alakítja a paternalista jegyeket elhagyó kormányzat lépéseit.

A jóléti állam koncepciójának feladását hirdeti Orbán Viktor miniszterelnök „munkaalapú társadalom” megteremtésének gondolata, aminek legfőbb oka a Magyarországot terhelő 82,6%-os államadósság. A törlesztésekre és a gazdaság megerősítésére fókuszáló kormány bevételszerzéshez forráskivonásokra kényszerül, ez nyilvánul meg az új felsőoktatási törvényben is. Azonban a kormányok gyakran csak a GDP számokat veszik figyelembe, sokkal használhatóbb mutatók is léteznek, amiknél például a felsőoktatásba fektetett összegek nem kiadásként, hanem hosszútávon megtérülő befektetésként jelennek meg (ilyen mutatók például a MEW, HDI, GPI, NEW).

Az önköltséges képzés finanszírozását nehezíti a 27%-ra megemelt adókulcs, az alacsony átlagkereset (210.000 forint, kb. 725€), valamint az alacsony és magas jövedelműek egyenlőtlen elosztása. Ezt tetézik a szűkülő munkahelykínálatok. A megközelítőleg 10 milliós népességből csak 2,6 millió az aktív munkavállaló, a többiek megélhetése a feketegazdaságtól és államtól függ. A magyar átlagbérek az Európai Uniós átlagbérszintekhez hasonlítva háromszoros, négyszeres elmaradásban vannak, így sok hallgató kényszerül a Diákhitel2 fölvételére, mivel a családjuk nem fogja tudni finanszírozni az oktatását. A módosabb rétegek viszont megengedhetik gyermekeik önköltséges taníttatását, így a középosztály egy része és az elit elkerülheti a cirkulációt, megőrizheti társadalmi pozícióit. Ennek viszont az a következménye, hogy a kevésbé tehetősebb rétegek csak nagy áldozatvállalással tudnak kitörni, esetleg nem is kapnak hozzá lehetőséget.

A leszakadó társadalmi rétegeket pedig éppen, hogy fel kellene zárkóztatni, hogy elkerüljük a gettósodást és az állambiztonsági problémához is vezető, nagyfokú társadalmi elégedetlenséget. Az új felsőoktatási törvény ugyanakkor önmagában nem alakítja át a jövőképet, amely nagy részben függ a gazdasági potenciáltól és a politikai akciótervektől is.