Ficóék újra hatalmon - milyen az egyéves mérleg?

Először is, a SMER-kormány sikeresen véget vetett a Radicova-kormányt szinte megbénító és egyben bukását is előidéző, szüntelen politikai vitáknak. A jelentős választói felhatalmazásnak köszönhetően a szocialista párt elég erős mandátumot szerzett ahhoz, hogy még a mindennapi élet szempontjából kemény reformokat is átvigye a Parlamenten. Koalíciós partner hiányában Ficónak nem kell az idejét kompromisszumkereséssel vesztegetnie. Minden energiáját a nehéz helyzetben lévő ország irányításának szentelheti. Ennek a stabilitásnak  és határozottságnak köszönhető, hogy a kormány sikeresen fogadtathatott el népszerűtlen, de a közpénzek egészsége szempontjából szükséges intézkedéseket (mint például adóemelés, állami kiadások csökkentése, stb.).

Ráadásul, az ellenzékkel ellentétben, a szocialista többség egyhangúan Európa-párti, különösképpen az Euro-zóna tagországainak szorosabb integrációját szorgalmazza. Így a Fico-kormány jelenléte Szlovákia európai uniós partnerei iránti kötelezettségeiből adódóan is kiemelkedően hasznos, hiszen a Radicova-kormányban jelen lévő euroszkeptikusok miatt az ország kis híján elszigetelődött.

Az eredmények magukért beszélnek

Ha tehát bizonyítványt kellene kiállítani a szocialista kormányról, az első osztályozandó terület az ország gazdasága lenne egy válság sújtotta helyzetben. Miközben Európában a gazdaságok lassulása szinte általános jelenség, Szlovákiában erős növekedés tapasztalható. A szlovák gazdaság jobb eredményeket ér el, mint a válságot megelőző években, pedig azok is egy rendkívül sikeres, az országot a "közép-kelet-európai tigris" becenévhez juttató korszakhoz tartoztak.

Ma Szlovákia Lengyelország után a második legjobban teljesítő gazdaság egy, 2007-hez viszonyított 10,5%-os fejlődéssel, míg az európai átlag 0,8% körüli. Ugyanígy, az Európai Bizottság becslései szerint Szlovákia a harmadik legnagyobb GDP-növekedést érheti el az EU-n belül. A költségvetési kiadások csökkentését illetően is a harmadik legjobb pozícióban helyezkedik el az ország. A kormány elhívatott a kiadások konszolidációját célzó politikájában, amelynek egyik eleme a minisztériumok csökkentésén és újjászervezésén át a túlzott kiadások minimalizálása. Így a 3%-os államháztartási hiánycél is elérhető kell, hogy legyen 2013-ban. Magukra váratnak még azonban a strukturális (nyugdíj- és egészségügyi rendszert célzó) átalakítások.

Az ország helyzetének javítását célzó próbálkozások jelentősek, és ezeket nem lehet kizárólag számalapú, gazdasági eredményekre szűkíteni. Például a kulturális és közlekedési szektorban tetten érhetőek az európai strukturális alapok hatékonyabb lehívását célzó erőfeszítések. Ugyanígy elkezdődött már az egyetemek számát csökkentő, de minőségüket javító mély oktatási reform.

Még, ha a magas munkanélküliség továbbra is kínozza Szlovákiát - ahogyan egyébként egész Európát -, az új befektetők érkezése pozitív üzenet, csakúgy, mint a régióban már letelepedett vállalkozók sikeres megtartása, mely kulcsfontosságú a munkahelyek számának megtartásáért és növeléséért folytatott harcban.

A megsemmisült ellenzék

A SMER győzelme után egy évvel adódik egy lényeges kérdés: létezik-e reális alternatíva Szlovákiában? Nem. Ebben politikai beállítottságtól függetlenül, minden megfigyelő egyetért. A szlovák jobboldal korhadása tovább folytatódik és olyan mértéket ölt, amelyet még a legszkeptikusabbak sem mertek volna elképzelni.

A jobboldal, a Népi Platform zászlaja alatt való egyesülés mesterkélt próbálkozása ellenére is, mélyen megosztott és népszerűtlen (olyan közvélemény-kutatási adatokat produkálva, amelyek olykor még az SDKU-t, a jobboldal hajdani legerősebb pártját is a politikai temetőbe küldik.) A képviselők kiválásával és új mini-pártok megalakulásával (pl.: SAS, Lipsic Új Többsége) a feldarabolódás folytatódik. A jobboldalon sem hihető alternatívát, sem erős vezéregyéniséget nem találunk.

Ráadásul az ellenzék egyértelműen elvesztette legerősebb Fico-ellenes érvét, amely a korrupció volt. Fico újraválasztása óta nem volt újabb, a legmagasabb szinteket elérő korrupciós botrány. Ugyanez nem volt megállapítható a Radicova-kormánnyal kapcsolatban. Az "átláthatóság" ideálját zászlajára tűző Radicova miniszterelnök ideje alatt a botrányok sorra követték egymást mígnem, az azóta legendássá vált, Gorilla-ügyben összpontosultak.

Ezek alapján Ján Figel, a Radicova-kormány miniszterelnök-helyettese és volt uniós biztos, hiába jelentette ki gúnyosan, hogy a SMER-nek csak a "világításra és a fűtésre kellene figyelnie". Szavai semmi mást nem bizonyítanak, mint a jobboldal szétesését, a hatalomba való visszatérés csekély reménye nélkül, nemcsak rövid, hanem közép- és hosszútávon is. Ez azért is igaz, mert a szóbeszéd szerint, Robert Fico a jövő évi elnökválasztásokon is indul. Meglepetés nélkül jegyezhetjük meg, hogy erre a megmérettetésre a jobboldalnak még egyetlen közös jelöltje sincs.