Függetlenedik Katalónia?
Együtt a függetlenségért
A katalánok már a 19. század második felétől igyekeztek kialakítani azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették volna a Spanyolországba való elfogadható beilleszkedést. Az országot egy több nemzetből álló állammá próbálták alakítani, amely lehetővé tette volna a katalán nemzet számára, hogy megőrizze kulturális és történelmi örökségét.
Ugyanakkor manapság egyre több katalán polgár kételkedik abban, hogy ez az átalakítás lehetséges, főként miután az Alkotmánybíróság legutóbbi – a bírói szerv függetlenségét is megkérdőjelező - döntése több ponton is csorbítja a 2006-ban elfogadott, Katalónia Alaptörvényének tekinthető Statútumot (Estatut d’Autonomia). A négyévi fontolgatás után megszületett döntés megingatta a Katalán Kormányt.
Egyre nyilvánvalóbb vált, hogy Spanyolországnak nincs „föderációs kultúrája”, és nem is akar ezen változtatni. Megfelel számára az állam jelenlegi modellje, amely a spanyol nacionalizmusnak kedvez, miközben megtagadja a nemzeti jelzőt a Királyság többi népétől. Éppen ezért, egyedül az elszakadás tenné lehetővé azt, hogy a katalánok elérhessék követeléseiket, megvédhessék érdekeiket, s véget vethessenek a háromszáz éve fennálló alárendeltségüknek.
A katalán kultúra egyetlen garanciája
A függetlenedéssel teljes mértékben megőrizhetnék kultúrájukat, mindazt, amit a „katalánság” jelent. A katalán a térség történelmi nyelve, s bár hivatalos nyelvnek számít a kasztíliai mellett, mégis jóval kisebb lehetőséget kap az élet számos területén. Ma, mind az igazságszolgáltatás, mind az állami adminisztráció területén, illetve a kereskedelmi forgalomban és az árucikkek feliratozásában a kasztíliai nyelv egyértelmű elsőbbséget élvez.
Gazdasági érvek
Más nacionalizmusoktól eltérően a katalán nemzeti öntudat nemcsak valamiféle romantikus identitástudaton alapul, hanem a nép gazdaságával és jólétével kapcsolatos érveken is. Ez megmagyarázza azt, hogy a függetlenség kérdése miért került előtérbe az utóbbi tíz évben.
Katalónia csak a függetlenség elérésével vethet véget annak a negatív pénzügyi helyzetnek, amelybe a központi hatalom kényszeríti. Ez utóbbi több mint 10%-ot von el adó formájában a katalán nemzeti jövedelemből. Évente több mint 22 milliárd katalán euró folyik be a közös állami kincstárába, amelyet főként az ország többi régiója között osztanak szét.
Ez az összeg felülmúlja a regionális szolidaritási kvótákat, s Katalónia lakosságának egyre nagyobb mértékű eladósodását eredményezi. A német Alkotmánybíróság döntése szerint a leggazdagabb német régiók a jövedelmüknek csupán 3,6%-át kell befizetniük a szolidaritási alapba, mert egy nagyobb mértékű hozzájárulás már az adott régiók fejlődését veszélyeztetné. Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy a spanyol 10 %-os kvóta azt jelenti, hogy Spanyolország teljesen elszívja Katalónia tartalékait, mintha csak egy gyarmata lenne.
A kizsákmányolás következtében Katalóniában háttérbe szorulnak a beruházások mind a jóléti állam, mind az infrastruktúra területén. Elmaradnak például a földközi-tengeri térség felé irányuló gyorsvasúti fejlesztések, illetve a barcelonai repülőtér nemzetközi átszállóhelyé való átalakítása is. Beruházások hiányában, egy globális világban még egy olyan fejlett régió is, mint Katalónia könnyen elveszíti versenyképességét.
Ahogy azt nemzetközileg elismert közgazdászok is állítják, a függetlenség elérésével megváltozna a helyzet, s a független Katalónia az Európai Unió negyedik leggazdagabb állama lenne.
Természetesen az elszakadás a lehető legnehezebb munka, amibe egy társadalom belevághat. Ennek ellenére, egy gazdasági, intézményi és értékválság közepette egyike lehet azon politikai programoknak, amelyek ösztönözik a polgári összefogást egy lelkesítő és mindent magába foglaló cél érdekében.
Kép forrása: Flickr
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Független Katalónia, kerülendő katasztrófa
Katalónia függetlenségének számtalan negatív hatása lenne az élet szinte minden területén, mind gazdasági, mind sziociális szempontból. Mindamellett megcáfolná a katalánizmus gyakori közhelyeit is.
Függetlenség egyenlő totális káosz
Könnyen belátható, hogy egy olyan ország gazdasága, amelynek hét millió lakosa van, de ebből mindegy másfél millió nyugdíjas korú, nehezen lenne fenntartható. Jelenleg a központi spanyol állam vállalja magára a nyugdíjak finanszírozását. Kész gazdasági csőd lenne Katalónia számára, ha ezt a cechet egyedül kellene állnia.
Az Európai Unió sem nézné jó szemmel, ha felosztódna egy tagállama, aminek következtében a független Katalónia nem képezné automatikusan részét az Európai Uniónak. Egy ilyen helyzetben a magas védővámok ellehetetlenítenék a kereskedelmet mind Spanyolország, mind pedig Európa vonatkozásában. Katalónia sok esztendős hátrányba kerülne várva a lehetőséget, hogy az Európai Unió tagországa lehessen: a jelenlegi tagországoknak teljes egyetértésüket kellene nyilvánítaniuk a csatlakozást illetően, amit Spanyolország könnyen megvétózhatna. Katalónia gazdasága pedig, jelenlegi helyzetét is tekintve, nem engedhetné meg magának a hosszú ideig tartó stagnálást.
A helyzet az, hogy egy nagyon globalizált és állandó versenyhelyzetet teremtő világban élünk. Spanyolország nemrég még a világranglista nyolcadik helyét foglalta el gazdaságát tekintve, és napjainkban is a világ tizenkét leghatalmasabb országa közé sorolják. Amennyiben leválasztanánk Katalóniát Spanyolországtól, az előbbinek alig lenne befolyása a nemzetközi döntéshozatalra. Mind Spanyolország, mind pedig Katalónia jelentősége csökkenne.
A gazdasági indokok elemzését befejezve beszélnünk kell a pénzügyi helyzetről is, amelyre annyiszor hivatkoznak a függetlenség pártján állók. Tény, hogy Katalónia személyi jövedelemadó befizetése nagyobb a többi Autonóm Tartományénál, ami hatalmas gazdasági erejének köszönhető. Az is tény viszont, hogy ez a gazdasági potenciál az utóbbi esztendőkben észrevehetően csökkent a tartomány pazarló gazdaságpolitikájának köszönhetően. Ezért viszont nem a spanyol központi kormányzat igazságtalan döntései a felelősek. Madrid régiója fizet be a legtöbbet az Államkincstárba, 12.890 millió Eurót, Katalónia csak a második helyen áll a maga 10.132 milliós hozzájárulásával. Emellett Katalónia a legeladósodottabb tartománynak számít (28.769 millió Euró), messze megelőzve Valenciát (16.280 millió Euró) és Madridot is (12.892 millió Euró). Ebből következik, hogy, akik a spanyol államot kárhoztatják a Katalóniát sújtó gazdasági nehézségekért, totális tévedésben vannak.
Egység a többféleségben
Ami a kérdés érzelmi oldalát illeti, nem is kell túl sok érvet felsorakoztatunk. Ugyan miért kellene szétszakítani egy olyan országot, amely már több mint fél évezrede együtt él? Hiszen ez az egyik legrégebbi országa Európának, amely a történelemben kiemelkedő hatalom volt. Spanyolországnak voltak sötétebb korszakai, de az is igaz, hogy voltak olyanok is, amelyek óriási hatást gyakoroltak nemzetközi szinten. Spanyolország egy olyan ország, amelyre joggal lehetünk büszkék. Miért éppen akkor állítanánk fel határokat, amikor az egész világ éppen azok felszámolására törekszik? Miért tennénk lépéseket hátrafelé, amikor Európa mind nagyobb egység felé törekszik? Ugyan miért harcolnánk egy olyan alkotmány ellen, amiért annyit küzdöttünk korábban? Ennek a visszahúzó szemléletnek semmi értelme, amikor mindenki inkább közeledni kíván, párbeszédes megoldásokra törekszik, hogy garantálni tudja a jólétet, a nagyobb egyenlőséget, az emberiség fejlődését, túllépve a különálláson, az egymás iránt érzett ellenszenven és gyűlöleten.
A katalánok többsége nem akar függetlenséget (a felmérések szerint mindössze 20%-a kívánja azt). Az Autonóm tartományoknak éppen hogy össze kell fogniuk, hogy egy jobb Spanyolországot építsenek, és nem a szétaprózódást kellene megalapozniuk. Ha katalónia függetlenedne, akkor csak katalánok létezhetnének katalóniában. Mi történne azokkal a katalánokkal, akik inkább spanyoloknak érzik magukat? El kellene menniük? Vagy el kellene viselniük az intézmények megkülönbözető katalánizmusát? Mára már nem csak egyszerű közhely, hogy a katalán nyelv egyre nagyobb teret nyer. Az utóbbi három esztendőben az USA állami szervezetei több feljelentést is tettek, amelyben azt állítják, Katalóniában megsértik az emberi jogokat, amikor a kasztíliai nyelv használatát helyi különböző törvényekkel korlátozzák, a katalán nyelvet helyezve előtérbe a kereskedelmi ügyekben, valamint az oktatásban. Az egyetlen levonható következtetés az, hogy a katalán nyelv kapjon támogatást, de ne kizárólagosságot.
Végül, de nem utolsó sorban: le kell szögeznünk, hogy a jövő egy egységesebb országban képzelhető el, egy olyan egységes országban, amely mindig tiszteletben tartja minden tartományának egyediségét. Egy olyan országban van a jövő, amelyben sokkal több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt.
Kép forrása: Flickr
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Új hozzászólás