Vita a melegek élettársi kapcsolata körül

A lengyel parlament ugyanazon a napon utasította el az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvénytervezetet, amelyen az orosz Duma megszavazta a homoszexuális propagandát tiltó törvényt. Különös egybeesés… Felvetődik a kérdés, vajon milyen mértékben fogadta be Lengyelország a nyugati liberális értékeket?

Előítéletek gátolják a konstruktív vitát

Miért nem fogadták el az új együttélési formát? A Parlamentben elhangzott érvek nagy része alaptalan. Íme, néhány példa az abszurd érvelésekre, amelyek hátterében a leghétköznapibb előítéleteket fedezhetjük fel.

Először is a képviselők többsége szentül hiszi, hogy a homoszexuálisok saját maguk választják szexuális orientációjukat. Ez jól mutatja azt a tudatlanságot, amely legtöbbször a kategorikus elutasítást is magyarázza. Valóban létezik egy elméleti vita a homoszexualitás megjelenését illetően. Egyesek úgy vélik, a homoszexualitás genetikailag kódolt jelenség, mások úgy gondolják, hogy kialakulása különböző környezeti hatások következménye, úgy, mint például a családi légkör. A szakértők között azonban legalább abban konszenzus van, hogy a homoszexuálisok orientációjukat nem saját maguk választják, ez utóbbit személyüktől független tényezők befolyásolják.

Ezen túlmenően a lengyel politikusok azt hiszik, hogy a melegek közti kapcsolat kizárólag szexuális jellegű, szerelemről szó sem lehet. Ezen érv is megalapozatlan és rendkívül sértő, hiszen az embert az állatok szintjére alacsonyítja. Számtalan homoszexuális pár él együtt hosszú ideje még akkor is, amikor már szexuális életet nem képesek élni.

Mások arra igyekszenek rávilágítani, hogy a homoszexuális párkapcsolat természetéből kifolyólag összeegyezhetetlen a házasság intézményével. Egyes parlamenti képviselők úgy gondolják, hogy két ember együttélésének kizárólagos célja a gyermeknemzés. Ez alaptalan, hiszen léteznek gyermek nélküli házaspárok is. Jegyezzük meg azt is, hogy a házasság létrejöttét nem kötik semmilyen termékenységi teszthez sem, így a házasodó férfi és nő esetében sem biztos a gyermekáldás. Ebből is levonható a logikus következtetés, hogy két ember együttélésének valódi lényege az egymás iránt tanúsított kizárólagos elkötelezettség.

A vitában résztvevő egyes személyek azt is kijelentették, hogy e törvénytervezet ellentétes az Alkotmánnyal, mely a házasságot, mint egy férfi és egy nő között létrejövő kapcsolatot definiálja. Azonban az Alkotmány nem tér ki az élettársi kapcsolatra. A jogállamiság egyik alapelve szerint pedig az, „ami nem tilos, megengedett”. E szerint az is megállapítható, hogy az bejegyzett élettársi kapcsolat nem ellentétes az Alkotmánnyal.

A homoszexuális élettársi kapcsolatot ellenzőknek valahogy védekezniük kell a diszkrimináció vádjával szemben is. Gyakran a következő gyenge érvet használják: a heteroszexuálisok és homoszexuálisok családi állapotát szabályozó intézkedésekben nem lehet szó azonos helyzetben lévő különböző személyek hátrányos megkülönböztetésről, hiszen különböző helyzetekről van szó: az egyik esetben két eltérő nemű, míg a másik esetben két azonos nemű ember kapcsolatáról. Ennyi erővel azonban ezt az érvet a faji diszkriminációnál is fel lehetne használni. Nem beszélhetünk megegyező helyzetről, hiszen az egyik esetben fehér bőrű, a másik esetben sötét bőrű emberről van szó.

Ezek az előítéletek és értetlenkedések eredményezik a mai valóságot, amelyben a homoszexuális párok nyilvánvalóan hátrányos helyzetben találják magukat. De lássuk, hogy miben is nyilvánul meg mindez.

Megtagadott méltóság

Több törvénytervezet is készült, amely a homoszexuális párok méltóságteljes életének útjába álló akadályok megszüntetését tűzte ki célul. Különböző, a heteroszexuálisok számára természetesnek és elidegeníthetetlennek tűnő, a mindennapokban felmerülő jogok kerülnek itt szóba, amelyeket az azonos nemű párok egyszerűen nem gyakorolhatnak. Egy homoszexuális személy például a jelen jogszabályok szerint nem látogathatja meg társát a kórházban és tájékoztatást sem kaphat ez utóbbi egészségi állapotáról, hiszen törvényesen nem számít „közeli hozzátartozónak”. Ugyanilyen megfontolásból egy per során sem áll jogába visszautasítani a társa elleni tanúskodást, mely jog ugyanakkor megilleti a heteroszexuális élettársat. Hasonló anomáliákat fedezhetünk fel a vagyoni, és az örökösödési kérdésekben is. Utóbbi esetén a homoszexuálisoknak pótilletéket kell fizetniük. A törvényt ellenzők könnyedén állítják, hogy ezek a kérdések egyszerűen orvosolhatóak megfelelő szerződéskötéssel. Ez még igaz is lenne, azonban ne felejtsük el, hogy a szerződéses kötelezettség nem olcsó mulatság. Beszélhetünk-e jelen helyzetben igazságosságról?

A vita valódi tétje: a személyi szabadság

Napjaink egyik politikai filozófusa, John Rawls, olyan elmélettel állt elő, amely új szintre emelhetné a társadalmi igazságosság kérdését, megoldást kínálva a felmerülő kérdésekre. Rawls elmélete szerint a valódi társadalmi igazságosság létrejöttéhez egy olyan képzeletbeli helyzetből kell kiindulni, amelyben az emberek teljesen tudatlanok. Nem ismerik saját állapotukat, például bőrük színét, keresetüket, foglalkozásukat, nemüket vagy szexuális orientáltságukat. Ilyen módon kénytelenek olyan elvek alapján dönteni, amelyek semelyik ember számára sem jelenthetnek hátrányt. Egy ilyen tudatlan állapotban bizonyára nem születnének olyan szabályok, amelyek lehetővé tennék a sötétbőrűek diszkriminációját, hiszen előfordulhat, hogy a döntéshozók is sötétbőrűek, s így csak olyan döntést hoznának, amellyel biztosan nem ártanak maguknak. Ezen elméletet alapján az emberek biztosan támogatnák a különnemű és az azonos nemű párok egyenlőségét is.

Rawls teóriája az állam szerepének újragondolására is buzdít. Egy olyan semleges államot kell kialakítani, mely a szabadságot helyezi előtérbe. Ebben az államban a polgárok részére megengedett minden, ami nem korlátozza mások szabadságát. Az egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolata tehát megengedett kell, hogy legyen, hiszen ez csak az élettársakat érinti és nincs hatással harmadik személyekre. Az ezzel ellentétes helyzetben a szabadság korlátozásra kerülne, amely igazságtalansághoz vezet.

Elkerülhetetlen liberalizáció

A törvénytervezet elutasítása ellenére az azonos neműek élettársi kapcsolatának lengyel támogatói számra nincs még minden veszve. A történelem bizonyítja, hogy a szabadságért harcoló erők mindig győzedelmeskednek. Példaként említhető a rabszolgaság eltörlése, a nők és férfiak közötti társadalmi különbségek folyamatos csökkentése vagy éppen a diszkrimináció eltörlése az amerikai jogból. Hosszútávon tehát várható a szabadság kiterjesztése további jogi kötelékekre is. A liberalizációs mozgalom következő lépése elkerülhetetlen csakúgy, mint az idő múlása. Egy napon kisebbségben találják majd magukat azok, akik ellenállnak a szabadságnak.