Az európai szolidaritás kettős mércéje

1668
47%
53%
A bevándorlókkal kapcsolatban Európa szolidaritást hirdet. A júliusban könyörgő görögök nem ütötték meg az ingerküszöböt. Kettős mérce?

A görögöket ott hagytuk üres marokkal, a bevándorlókat várjuk tárt karokkal?

2015. 09. 08. - 19:36
Több hónapos tétovázás után a nyugat-európai államok végre léptek az illegális bevándorlás kérdésében. Hatékony megoldás helyett azonban megint az egyre hiteltelenebb emberi jogi narratíva és Magyarország politikai-erkölcsi ostroma kerül előtérbe. A görögöket nemrég kilátástalan adósságba taszító nyugat-európai államok most a jótékonyság-köntöst öltik magukra.

Európa több hónapja vesztegel az illegális bevándorlás zsákutcáiban, uniós szintű hatékony megoldási javaslat a mai napig nem látott napvilágot. Érdemes azonban figyelni a fejleményeket.

Előtérben az emberi jogok és a szolidaritás

Miközben Magyarország déli határain egyre nagyobb a nyomás, és a Kormányzat többszázezer főt meghaladó illegális bevándorlóval kell, hogy számoljon év végéig, Nyugat-Európában ismét az emberi jogi diskurzus kerül előtérbe. Angela Merkel minden fronton Németország emberi jogi elkötelezettségét igyekszik hangsúlyozni, és egész Európától szolidaritást vár. A németekre jellemző pragmatizmusáról ismert kancellár kijelenti, hogy országa minden szír menekültet befogad, pedig tudhatja, hogy egy hasonló kijelentés nyílt felhívás keringőre. Ezután még azok az emberek is bátran nekivágnak az Európába vezető útnak, akiknek kezdetekben kételyeik lehettek egy hasonlóan veszélyes próbálkozás sikerével kapcsolatban. Közben Laurent Fabius francia külügyminiszter múltszázad eleji tanár úr módjára, éles szigorral bírálja kamerák előtt a magyar kormányt valamilyen megmagyarázhatatlan erkölcsi magaslatból, mialatt emberi jogi pálcájával kioszt néhány körmöst. Állítólag a szerb-magyar határon emelkedő kerítéshez hasonlót még állatoknak sem szoktak építeni. Igaz, 2013-ban az észak-franciaországi Lille külvárosában emeltek több kilométer hosszú, három méter magas szögesdrótkerítést a vasúti sínek körül, hogy elszigeteljék a közeli roma telepet. Calais-ban pedig nyár óta szintén drótfal emelkedik, nehogy a migránsok eljuthassanak az Angliába induló vonatokig. De nincs értelme ujjal mutogatni, még ha az utóbbi időben egymás megértése helyett az előbbinek lett is nagyobb divatja Európában. Azt sem érdemes tagadni, hogy az illegális bevándorlás összefügg a különböző népcsoportok életszínvonalának csökkenésével. Így természetesen sem erkölcsileg, sem politikailag nem lehet figyelmen kívül hagyni a probléma megrázó emberi jogi aspektusait.

És a görögök?

Ugyanakkor joggal aggódhatunk amiatt, hogy néhány hónap hezitálást követően, az illegális bevándorlás kérdésében kizárólag az emberi jogi megközelítés kerekedik felül. A mai napig Európa mozgatórugójaként működő, vagy legalábbis működni vágyó német-francia párost tényleg csak a bevándorló hullám emberi jogi kérdései érdeklik? Vagy ez csak a többi tagállamra erőltetni kívánt, látszólag ártatlan narratíva, amelynek főként a jövőben kibontakozó részletei lesznek ránk nézve veszélyesek? Szeretnénk elhinni, hogy a reálpolitikát és az európai nagyhatalmi érdekeket szépen lassan felváltja a humánus megfontolásokon alapuló cselekvés. Ugyanakkor akármennyire is kellemesebb lenne ezt gondolni, a görögországi események gyorsan felébreszthetik az ábrándozókat.

Júliusban még Görögország volt terítéken, a BBC, a CNN és a hírcsatornák jó része Athénból közvetített. A görög emberek érthetően és világosan megszavazták, hogy nem kérnek a Trojka által javasolt adósságcsomagból. Alig telt el néhány nap a népszavazást követően, a görög miniszterelnök még kíméletlenebb gazdasági csomaggal a hátán térhetett haza Brüsszelből. Nem számított a görög kormány kérése, nem számított az olyan neves közgazdászok ellenvéleménye, mint a Nobel-díjas Joseph Stiglitz és legkevésbé sem számított a görög állampolgárok világosan kifejtett demokratikus akarata. A demokrácia és népakarat ilyen mértékű félresöprésekor miért nem aggódtak az emberi jogokért mindazok, akik most kizárólag erre a megközelítésre koncentrálnak? Persze a határokon és a tranzitzónákban nyomorgó emberek látványa ma is folyamatosan kísért, míg az urnába dobott szavazócédulák következménye és a több napos tömegdemonstrációk idővel elmúlnak. Látszólag. A Németország által a görögökre erőltetett, további megszorításokat és munkanélküliséget eredményező csomag ugyanis a jelen állás szerint nem vezethet máshoz, mint nyomorhoz. A görögök nyomora, bár ugyanahhoz az európai közösséghez tartoznak, mint a franciák, vagy a németek, kicsit sem érdekelte a döntéshozókat, míg az unió határait illegálisan átlépő emberek sorsát látványos figyelem övezi.

Az illegális bevándorlókat élelmezik, miközben a saját közösségükhöz tartozó görögöket koplalásra kényszerítik. Ez a hozzáállás jobb esetben felfoghatatlan, rosszabb esetben teljesen elhitelteleníti a mai francia-német álláspontot. De ha az emberi jogi narratíva csak köntös, vajon mi lehet a leplezni kívánt igazi cél?

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

A bűnbakok keresése és a vádaskodás nem megoldás

Szerző
Névtelen
2015. 09. 22. - 18:10
Kisgyereket cipelő férfit felrúgó operatőr, gyűlöletkampány, megkérdőjelezhető körülmények a menekülttáborokban, szélsőséges magatartás a menekültek felé. Ez a hiteles kép a menekültkérdéssel kapcsolatos, Magyarországra és még néhány európai országra jellemző elkeserítő állapotokról.

Ahogyan az a szomszédos cikkből is kiderül, a kulturált, összehangolt kríziskezelés helyett hajlamosak vagyunk már-már irrelevánsnak tekinthető érveket is összeegyeztetni. A görög gazdasági válságot és a menekültkérdést egy kalap alá venni túlzás. Míg a menekülteket életveszélyes körülmények kényszerítik hazájuk elhagyására, addig a görög társadalom nagyban hozzájárult jelenlegi szorult gazdasági helyzetéhez azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a többszöri európai figyelmeztetéseket. Az emberi jogi "diskurzus" valóban demokratikus és egyenlő bánásmódot hirdet, mégsem arra hivatott, hogy egy olyan ország elfogulatlan védelmezője legyen, mely a legalapvetőbb intézkedéseket sem tette meg saját érdekében. Ugyanakkor a humánus bánásmód azokkal szemben, akiknek – sokszor rajtuk kívül álló okok miatt – életüket és családjukat veszélyeztetve menekülniük kell, nem egy „jótékonysági köntös” viselése, hanem az alapvető emberi norma.

A görög valóság árnyalatai

Kétség sem fér hozzá, hogy a jelenlegi európai helyzet egy olyan megosztó és összetett kérdéskör, melyet nehéz elfogulatlanság és pártatlanság nélkül kezelni. Naivitás lenne azt állítani, hogy a bevándorlás nem rejteget veszélyeket mind a menekülteket hosszabb-rövidebb ideig befogadó társadalomra, mind Európára nézve. Éppen ezért sem az egymásra mutogatás, sem az összehasonlítgatás nem vezet eredményre.

Görögország a „saját közösségünk tagjaként” az IMF, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság figyelmeztetésére sem változtatott gazdaságpolitikáján, amely különösen igaz nyugdíjrendszerére. Ahogyan azt számos statisztika mutatja, egy görög állampolgár még mindig kevesebb nyugdíjat kap 45 év munkaviszony után, mint például egy német, azonban aránylag még mindig jelentős összeghez jut hozzá. Mindez tovább rontja az amúgy sem fényes görög gazdasági helyzetet.

A magára hagyott görög állam, melynek "nyomora kicsit sem érdekelte a döntéshozókat", jelenleg szemet huny a saját közössége által létrehozott előírásokra. A dublini rendelet értelmében Görögországnak is ugyanúgy kötelessége lenne regisztrálni a migránsokat, mint bármely más uniós országnak. Ennek hiányában azonban ez az alapvető, ám számos hátránnyal járó kötelezettség Magyarországra, mint a migránsok által "elsőként" érintett tagállamra hárul. Az is lehet, hogy a görögök így kívánnak revánsot venni azért, hogy magukra hagyták őket.

Alternatívák a krízis mérsékelésére

Való igaz, hogy számos olyan eleme van a görög válság európai kezelésének, melyekre évek múltán nem feltétlen leszünk büszkék. Mindezek ellenére nem szabad szem elől téveszteni a görög krízis előzményeit, valamint azt sem, hogy ennek kezelése nem csupán az Európai Uniónak jelent kihívást, hanem neves szakembereknek, politikusoknak is: az Európai Tanács lengyel elnöke, Donald Tusk kijelentette, hogy nem létezik úgynevezett varázsmegoldás a görög válság kezelésére, továbbá, hogy ez a helyzet nem egymás hibáztatásáról és a bűnbakok kereséséről kell, hogy szóljon. Joseph Stiglitz közgazdász részben valóban megvédte a görögöket az európai bankok megmentése kapcsán. Úgy vélte, hogy a görögök csak alamizsnát kaptak, viszont annak idején nagy árat fizettek az európai bankok megmentéséért. Ugyanakkor azt is aláhúzta, hogy nehéz tényleges tanácsot adni a 2015 nyarán kínálkozó választásokat illetően. Elmondta, hogy amennyiben a görögök elfogadják az eurózóna döntéshozói által ajánlott „mentőcsomagot”, az gazdaságuk hosszú távú visszaesésével jár, ha pedig visszautasítják, akkor autonóm módon kezükbe vehetik sorsukat és elkezdhetik építeni a „jövő Görögországát”, ugyanakkor utóbbi kilátásai még az eddiginél is elkeserítőbbek lennének.

Megfontolandó lehet azonban az a magyar részről érkező, a napokban felmerült kezdeményezés is, miszerint az Európai Unió segítségével és a rendőri erők mozgósításával már közvetlenül Görögországban el lehetne kezdeni a menekültáradat szabályozását. Mindez valamelyest a görögök kiadásait is mérsékelné, továbbá lehetőséget teremthet egy hatékonyabb kríziskezelésre is.

Segítségnyújtás az emberiesség nevében

Az Európai Unió Humanitárius segítségnyújtásról szóló dokumentuma három alapvető elvet rögzít: a sürgősségi segítségnyújtást, az élelmiszersegélyt, valamint a menekülteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyek segítését.

A lakóhelyét elhagyni kényszerülő emberáradat megállíthatatlanul özönlik Európába. Felnőttek és gyerekek, nők és férfiak hagyják el hazájukat, maguk mögött hagyva mindazt, amiért eddig küzdöttek, ami az övék volt. Nem tehetnek a görög válságról, ahogy az Európai Unió színfalai mögött zajló eseményekről sem. Elhamarkodott, szépen hangzó, de abszurd lépés lenne, ha a német kijelentésen felbuzdulva hirtelen minden európai állam egyesével magára öltené a megmentő szerepét és „mindenkit” befogadna. Nem kell és nem is lehet mindenkit befogadni. Nem kell mindenkit szeretni. Viszont egy konkrét krízishelyzetben igenis kötelességünk lenne félretenni személyes konfliktusainkat, elvárásainkat és európai közösséghez méltóan egy összehangolt és felelősségteljes megoldásra törekedni annak érdekében, hogy legalább a saját magunk által létrehozott és elfogadott uniós fellépés nevében képesek legyünk sürgősségi segítségnyújtást biztosítani a rászorulók számára.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

47%
53%

A görögöket ott hagytuk üres marokkal, a bevándorlókat várjuk tárt karokkal?

A bűnbakok keresése és a vádaskodás nem megoldás
Szerző
Névtelen

Hozzászólások

Új hozzászólás