Jöhet a 32 órás munkahét?
2125
A heti munkaidőt több elnökjelölt is le akarta csökkenteni 35-ről 32 órára. A választások második fordulójában ezek a hangok már nem képviseltetik magukat, de a vita nem szűnik meg. Az alábbiakban két francia közgazdász gondolatai következnek a munkaidő csökkentésével kapcsolatban.
Kevesebb munkaidő: több demokrácia, nagyobb egyenlőség
Translator
2017. 05. 02. - 19:11
A munkavállalás és a munkahelyek helyzete évtizedek óta több szempontból romlik. A munkanélküliség szintje magas, a létrejövő munkahelyek pedig rossz minőségűek.
Vannak, akik ebből arra következtetnek, hogy a munkahelyek ideje lejárt és be kell vezetni a feltétel nélküli alapjövedelmet. A munka és a bevétel szétválasztása azonban nem jelent megoldást a felmerülő problémákra: társadalmunk sosem lesz fenntartható emberi munka nélkül, ezért egyszerre kell értelmet adni a munkavégzésnek és javítani a munkahelyek minőségét. Kizárólag a teljes munkaidőben történő munkavégzés idejének törvény általi csökkentésével lehet felvenni a harcot a munkanélküliséggel, valamint létbizonytalansággal és egyúttal elérni a javak igazságosabb elosztását.
A termelési módok folyamatos ésszerűsítése, és ezáltal a termelékenység növelése egyik lényeges eleme kapitalista gazdaságainknak. E strukturális tendencia eredményeként az egyre több vagyon előállításához szükséges ledolgozott órák száma csökken, vagy legalábbis növekedése lassul. Mivel a gazdaságilag aktív népesség folyamatosan nő, az átlag munkaidő hosszának csökkennie kell. A ténylegesen ledolgozott átlag munkaórák száma tehát mindenképpen csökken, a csökkenés azonban a különböző országok politikai döntéseinek függvényében eltérően nyilvánulhat meg.
Franciaországban a ténylegesen ledolgozott munkaidő csökkenése az elmúlt három évtizedben többféle alakot öltött: csökkent a törvényes munkaidő, növekedett a munkanélküliség, illetve bevezették a részmunkaidőt. Németországban és az Egyesült Királyságban a munkaidő csökkenése szinte kizárólag a részmunkaidő elterjedésével valósult meg. A két út egymással szöges ellentétben lévő társadalmi viszonyokat eredményez. A munkanélküliség arányának növekedése és a részmunkaidő elterjedése növeli az egyenlőtlenséget és a létbizonytalanságot.
A törvényes munkaidő csökkentése ezzel szemben mérsékli az egyenlőtlenségeket és a létbizonytalanságot, mivel a munka mennyisége igazságosabban oszlik meg az emberek között. A törvényes munkaidő csökkentése nem csak gazdasági döntést, hanem valós politikai akaratot feltételez. Ahhoz ugyanis, hogy az intézkedés társadalmilag sikeres lehessen, a politikai vezetésnek meg kell akadályoznia, hogy a munkáltatók a munka átszervezését és intenzitásának növelését felhasználva egyre kevesebb új dolgozót vegyenek fel.
Kétségtelen, hogy a cégeknek le kellene mondaniuk nyereségük egy részéről, hogy a béreket növelni tudják. Ahhoz, hogy a befektetések a munkaidő-csökkentés mellett is megmaradhassanak a jelenlegi szinten a kifizetett osztalékokat csökkenteni kell. Ezzel rá is tapintottunk a valódi politikai kérdésre, amely nem más, mint a javak társadalmon belüli elosztása.
Utóbbiról pedig éppen ideje lenne elgondolkozni, hiszen mára a társadalmainkon belüli egyenlőtlenség rekordméreteket ölt és már demokráciáinkat fenyegeti. A javak igazságosabb elosztása a munkaidő csökkentése által mindenképpen megfontolandó.
Mireille Bruyère a Toulouse Jean Jaurès Egyetemen tanár és az Économistes Atterrés csoport tagja
A cikk a Duel Amical és a Le Drenche együttműködésének köszönhető. Eredeti szöveg megtekintése a le Drenche-on.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
A munkaidő csökkentése… a munkavégzés csökkenését eredményezné
Translator
2017. 05. 02. - 19:11
A munkaidő csökkentése körüli folyamatos vita számomra két okból is meglepő.
Az első, hogy a munkaidő a gazdaságban végbemenő termelékenység-növekedésnek az eredménye. Ha a termelékenység jelentősen növekszik, növelhetjük a béreket, csökkenthetjük a munkaidőt vagy akár a kettőt egyszerre, de ezt iparágtól vagy cégtől függően, különböző mértékben kell megvalósítani (és semmi esetre sem egységes intézkedésként). Ez a folyamat ment végbe az ipari forradalomtól kezdve, a 18. század végétől. De ne keverjük össze az okot és az okozatot. A munkaidő csökkenése egy dinamikus gazdaság következménye, amelyben a cégek beruháznak. Franciaország problémája épp a strukturálisan alacsony beruházásokból fakad. A munkaidő csökkentését nem lehet önkényesen politikailag eldönteni, ez esetben ugyanis csökkennének a bérek és még inkább a foglalkoztatottság.
Az eddigi tapasztalatok sem a munkaidő csökkentése mellett szólnak, ahogyan azt a 39 órás munkahétről 35 órásra történő átállásról készült számos tanulmány is alátámasztja. 2000 és 2001 között a közgazdászok végeztek egy összehasonlítást a foglalkoztatottság alakulásáról a több mint 20 főt alkalmazó cégeknél, amelyek kénytelenek voltak átállni a 35 órás munkahétre, valamint azoknál, amelyekre ez a reform nem vonatkozott. Nem találtak különbséget a két csoport között. Ugyanerre az eredményre jutottak, amikor az Elzász-Moselle régió cégeit vizsgálták, ahol az eltérő munkaszüneti napok miatt a munkaidő csökkentése kevésbé volt jelentős, mint Franciaország többi részén. Ha történt is munkahelyteremtés a 35 órás munkahét bevezetésekor, az az erősebb gazdasági növekedéssel magyarázható. Nincsenek tehát szilárd érvek a 32 órás munkahét bevezetése mellett, amely felvetés leginkább politikai nézeteken, és nem gazdasági megfontolásokon alapszik.
Az elgondolás, mely szerint a gazdaság egy torta, amelyet egyre kisebb szeletekre kell vágni, egyszerre kétségbeejtő és téves. A foglalkoztatottság valójában függ a gazdasági növekedéstől, a munkaszerződések természetétől, a munkáltatói terhektől, a képzettségtől és az álláskeresők juttatásaitól, a munkaidőtől azonban nem. A fenti eszközöket számos ország alkalmazta, mint például Ausztria, az Egyesült Királyság, Dánia vagy éppen Svájc, amelyekben ma szinte teljes a foglalkoztatottság.
Van egy másik indok is, ami óvatosságra int a munkaidő csökkentésével kapcsolatban. Ezek a viták figyelmen kívül hagyják azt az óriási technológiai átalakulást, amelynek tanúi lehetünk. A mesterséges intelligencia, a robotika, a genetika, a 3D nyomtató mind-mind alapvetően változtatják meg a munkához fűződő viszonyunkat.
A munka, minden pozitív és negatív következményei ellenére, egyénre szabottabbá, autonomizáltabbá válik, míg a munka és a szabadidő közötti választóvonal egyre inkább elhalványul.
Éppen ezért az olyan témák, mint a „kijelentkezéshez való jog” (francia törvény, amely a munkahelyen kívüli munkavégzés szabályozását cégre szabottan teszi lehetővé) számomra sokkal termékenyebbnek tűnnek, mint a munkaidő csökkentése körüli viták.
Nicolas Bouzou esszéista és közgazdász, valamint a Conseil Asterès tanácsadó iroda alapítója
A cikk a Duel Amical és a Le Drenche együttműködésének köszönhető. Eredeti szöveg megtekintése a Le Drenche-on.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Új hozzászólás