A jól megérdemelt demokráciában élünk?
4549
Forrás
„Kiábrándulás a politikából”, „tartózkodás a szavazástól”, „a szélsőségek felemelkedése” – ez csupán néhány olyan kifejezés, melyet egyre gyakrabban hallani az uniós tagállamokról, azon belül is elsősorban a volt keleti blokk országairól. Az EU polgárai mindinkább úgy érzik, hogy a demokrácia becsapta őket – mi lehet erre a megoldás?
A demokrácia nem egy ajándék
2018. 05. 18. - 00:00
A legtöbb ember úgy gondolja, hogy demokráciában élni egy magától értetődő jog, hogy azt feltétel nélkül mindenki megérdemli. Annak ellenére, hogy a demokráciának valóban elérhetőnek kellene lennie minden ember számára, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy jól működő demokratikus rendszert ajándékba kapnak. Az állampolgároknak keményen kell dolgozniuk ahhoz, hogy megteremtsék azt a demokráciát, amelyben élni szeretnének.
Mindenki felelős azért a politikai rendszerért, amelyben él. Noha minden európai országban más és más a demokrácia szintje, mégis egy olyan demokratikus kontinensen élünk, amely megadja számunkra a tiltakozásra való jogot, hogy lázongjunk, hogy kinyilvánítsuk akár a politikáról alkotott véleményünket is. Azonban ha nem élünk ezekkel a lehetőségeinkkel, elveszítjük a demokrácia legfőbb gondolatát: az embereké a hatalom!
Szavazz, vagy maradj csendben!
A szavazás a demokratikus jogok legfontosabbika, azonban sokan mégsem használják ki ezt, mégis úgy érzik, hogy joggal követelnek egy jobb politikai rendszert. Az ilyen polgárok megérdemlik, hogy olyan demokráciában éljenek, amilyet maguknak teremtettek. Ha nem fejezik ki véleményüket, milyen jogon várhatják el a változásokat? Hogy merészelnek bármit is kritizálni anélkül, hogy élnének egy változásokat lehetővé tévő joggal? A szavazás a döntéshozók számára egy kézzel fogható visszajelzés. Sokan úgy gondolják, hogy egy szavazat önmagában semmit nem ér, azonban a hangsúly nem a számokon van, hanem a hozzáálláson: ha nem veszünk részt a népszavazásokon, gyakorlatilag megadjuk másoknak a lehetőséget arra, hogy a nevünkben hozzanak döntéseket.
Viselkedj úgy, mint a demokrácia főszereplője!
Az európai országok nem egy időben vezették be a demokratikus politikai rendszereket. A már hosszabb ideje demokratikusan berendezkedett országoknak néminemű előnyük van a fiatal demokráciákkal szemben, mivel minél régebb óta él egy ilyen rendszer egy országban, a demokrácia annál jobban a kultúrájának részévé válik.
Mindenesetre elmondható, hogy Európa többsége demokratikus berendezkedésű. Vannak ugyan különbségek, de az EU összes országára jellemző a sajtószabadság és a többpártrendszer, szabadon lehet tüntetést és népszavazást szervezni, szabad választásokat és többpártrendszert tartani.
Így hát az elégedetlen polgárok előtt két lehetőség áll: panaszkodhatnak és maradhatnak passzívak, miközben országukat a gazdagabb államokhoz hasonlítják, vagy javíthatják a saját rendszerüket azáltal, hogy részesei lesznek a politikai életnek és a civil társadalomnak, elmennek szavazni, új lehetőségeket teremtenek, véleményt formálnak. Csak rajtunk, polgárokon múlik, miként használjuk ki a lehetőségeinket. Mindig lesznek „jobb”, gazdagabb országok, akikkel példálózunk. Ám ha a szomszéd kertje mindig zöldebb, ideje, hogy a sajátunkban tegyünk rendet!
Merjünk hinni a demokrácia lényegében, az emberek hatalmában! Merjünk álmodni és kimondani: igenis jobb rendszert érdemlünk, megvan bennünk az erő arra, hogy elérjük a számunkra is megfelelő demokráciát.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Szolgálni vagy kiérdemelni a demokráciát: visszaélés az érdemen alapuló diskurzussal
Translator
2018. 05. 18. - 00:00
Egy demokratikus állam alapköve, hogy a polgárok szabadon befolyásolják a politikát és olyan sorsdöntő kérdésekben vállalnak szerepet, melyek a jó, vagy akár a rossz irányba változtatják nemcsak saját, de társaik életét is. Nincs a történelemben még egy olyan államforma, amely a polgároknak megadta volna az önkényuralom elleni szabadságot, a gondolatok szabad kinyilvánítását és a jobb gazdasági helyzet megteremtését. A demokráciában rejlő szabadságnak azt is magában kell hordoznia, hogy tudjuk, miként élhetünk jogainkkal, hiszen megtanítottak a mikéntjére, számunkra ez nem csupán harc a túlélésért vagy közömbösség a politikával szemben, tisztában vagyunk a kockázattal, a téttel ami nemcsak minket és szeretteinket, de az egész közösséget érintheti.
Egy jó demokrácia nemcsak polgári és politikai, de társadalmi és gazdasági jogokat is nyújt, melyek a történelem során bővültek ki. Azonban mindebből nem vonhatjuk le azt következtetést, hogy mindenki abban a rendszerben él, amelyet megérdemel. „Megérdemel” – ez egy elég erős kifejezés. Feltételezhetjük-e például, hogy egy szegény, Brazília egyik külvárosban élő nő megérdemli azt a kormányt, amely noha demokratikusnak tűnhet, mégis szabályozza a szociális juttatási csomagokat vagy elfogad egy olyan törvényt, amely gyakorlatilag ellehetetleníti azt, hogy ő normális időben nyugdíjba mehessen, és mindeközben a gyermekeinek sem nyújt megfelelő oktatást? Mindezt csupán azért, hogy az állam „megmentse” a gazdaságot? A szavazócédulák leadásával persze kifejezheti a véleményét. Felróhatjuk-e azonban neki, ha kiábrándulván a változatlan politikából, egyszerűen nem megy el a következő szavazásra?
Gondoljunk most egy fiatal, albán szülőktől származó, Milánóban nevelkedett fiúra. Megérdemli-e, hogy ne részesüljön állami támogatásokban csupán azért, mert nem olasz állampolgár? Persze részt vehet nyilvános vitákon és tiltakozásokon, de vajon valaha is komolyan fogják őt venni? Őt, aki nem is részesült soha megfelelő oktatásban?
Az érdemen alapuló diskurzus
Valaki úgy vélheti, ez csupán erkölcs kérdése – hiszen már maga az ige „megérdemel” zsákutcába vezet bennünket. A liberális demokráciáknak azonban ez egy igen erős alkotóeleme, ezáltal ezt mint erkölcsi és filozófiai kérdést kell számon tartanunk, mely gyakorlati jelentőséggel bír.
A meritokrácia valós dolog, de sok esetben korlátolt. Magasan képzettnek lenni és nem megfutamodni a munkától nem mindenkinek ad egyenlő esélyeket, mint ahogy azt a fenti két példa esetén is láthattuk. Más a helyzet egy közösségben, ahol a politikai ambiciókkal megáldott egyén a saját országában megerősítheti a demokrácia rendszerét. Az emberek azonban nem elkülönülve élnek egymástól, éppúgy ahogy az államok sem hoznak politikai döntéseket anélkül, hogy összehasonlítanák magukat másokkal. A mai világban számos olyan dolog van, amit a polgárok nem képesek befolyásolni, amit lehet a tudás vagy a hatalom hiányával is magyarázni. Jó példa erre az, amikor olyan polgárokat érintő döntések kerülnek meghozatalra, melyeket távoli pénzügyi központokban találnak ki, nem pedig a saját parlamentjükben.
Szálljunk szembe a demokráciával?
Kritikusnak lenni a demokráciáról szóló vitákban nem egyenlő a demokrácia elleni szekpticizmussal. A demokrácia mindmáig az ember által alkotott legjobb államforma. Azonban tisztában kell lennünk azzal, mikor kell eltérnünk az érdemen alapuló rendszertől és mik a demokrácia határai. Csak úgy alkothatunk erős és tisztességes demokratikus társadalmakat, ha megértjük, hogy nem minden ember érdemli meg azt a rendszert, amelyben él.
A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.
Swipe to see the other side.
Hozzászólások
Új hozzászólás