Be kell-e vezetni az eurót Magyarországon?

Az euró bevezetésének kérdése nagyjából 2002, vagyis még Magyarország EU-s csatlakozása előtt, az euróövezet megalakulása óta változó intenzitással, de folyamatosan része a magyar közbeszédnek. Legutóbb 2016 nyarán került a címlapokra, amikor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Magyar Hírlapnak adott interjújában arról beszélt, hogy Magyarország készen állhat az euró bevezetésére 2020-ra, ha tartani tudja a jelenlegi növekedési ütemet. Egy évvel korábban Rogán Antal - jelenleg a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter - is hasonló távlatról beszélt.

A Varga Mihály kijelentése utáni elemzés-lavinában gyakran lehetett hallani Pogátsa Zoltán közgazdász hangját, aki következetesen úgy kezdte interjúit, hogy az euró bevezetése nem politikai, hanem gazdasági kérdés. Ez nem teljesen igaz. Helyesen ez úgy hangzik, hogy nem kellene politikai kérdésnek lennie, de valójában az. Jól mutatja ezt a fent említett interjú folytatása, amiben két nappal később Varga Mihály a Hír TV-nek már azt mondta, hogy Magyarországnak egyelőre nincs szándékában csatlakozni az euróövezethez, annak ellenére, hogy a csatlakozási feltételeket az Orbán-kormány egy híján mind teljesítette. Az eset rávilágít egy ellentmondásra a Fidesz berkein belül: a szakemberek úgy gondolják, hogy az euró bevezetése jót tenne a magyar gazdaságnak, ellenben a pártpolitikai érdekei ez ellen mutatnak. Bár Magyarország papíron jól teljesít, a valuta machináció, ami a Nemzeti Bankban zajlik, csökkenti az átláthatóságot, ezzel elbizonytalanítva a külföldi befektetőket. Az euró bevezetésével a kormánynak pontosan ez a mozgástere szűnne meg. A kérdés az, hogy ez milyen hatással lenne az országra.

Jó példa a szomszédból

Talán a gazdasági és geopolitikai hasonlóságok miatt érdemes a szlovák példából kiindulni. Az euró 2009-es szlovákiai bevezetése erősítette a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés lehetőségeit az országban, nem is beszélve a versenyképességről. A régió többi, euroszkeptikus országával, Magyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal szemben helyzeti előnybe került Szlovákia, mert a tranzakciós költségek és az árfolyamkockázat megszűnésével kedvezőbb célpontjává vált a külföldi befektetéseknek. Emellett a jól időzített csatlakozás a gazdasági válság alatt kiterjesztette Szlovákiára az eurózóna védőernyőjét, ezáltal a recesszió ott jóval kevesebb negatív hatással járt, mint például Magyarországon. És akkor még nem is beszéltünk Emmanuel Macron francia elnök kétsebességes unió ötletéről, aminek megvalósulása esetén végleg perifériára kerülnének az euró bevezetését megtagadó országok.

Az érem oldalai

De mit jelent mindez Magyarország számára? Megérné itthon bevezetni az eurót? A hazai szakértők körében elég nagy az egyetértés a tekintetben, hogy a magyar gazdaságnak jót tenne az euró bevezetése. A Nemzeti Bank is folyamatosan foglalkozik a kérdéssel, tanulmányaiból az derül ki, hogy Magyarország jól járna az euróval, ha a megfelelő árfolyamon tudná azt bevezetni. Orbán Viktor is úgy adta át a kormányzást 2002-ben Medgyessy Péternek, hogy egyetértett abban, hogy az országnak 2007-ben csatlakoznia kell az eurózónához. De milyen előnyökkel járna ez a magyaroknak? Az átlagos állampolgár számára a legkézenfekvőbb előny a pénzváltás hiánya. A külföldre utazó magyarok célpontja 90%-ban az Európai Unió egyik tagállama, melyekben a közös valuta miatt megszabadulnának a pénzváltás okozta anyagi hátrányoktól. Makrogazdasági szempontból a nagyobb átláthatóságon és a stabilabb, kiszámíthatóbb árfolyamon kívül a kereskedelmi mutatók is nőnének. A válság utáni helyreállítási időszak egyik legégetőbb, ma is több milliárd forintot érintő kérdése, a devizahitelesek mentése is megoldódna. Ezen kívül a szakértők a munkaerőhiány és a munkanélküliség arányának csökkenését és a bérek növekedését prognosztizálják.

Természetesen a kép nem ennyire pozitív. A déli tagállamok, Portugália, Spanyolország, Ciprus és leginkább Görögország példája jól mutatja, hogy az euró bevezetésének elsietése könnyen válságba taszíthatja az országot, ami aztán negatív hatással lehet az egész Monetáris Unió gazdaságára. Ha az ország teljesítőképessége nem elég stabil, nincs meg a szükséges növekedési potenciál és a hazai valutát éppen alacsony árfolyamon mérik az euróhoz képest, akkor a ciklikusan ismétlődő világgazdasági válságok legújabbika fizetésképtelenné teheti az országot. Ezáltal bekerülhet egy olyan eladósodási spirálba, amiből csak nagyon kemény áldozatok árán lehetne kijutni. Az ilyen esetekben leginkább gyakorolt eszköz, a hazai valuta leértékelése a független monetáris politika hiányában már nem lenne elérhető. De Magyarország példája egyelőre inkább Szlovákiához, mint Görögországhoz áll közelebb, és a szlovák gazdaságnak jót tett, hogy a válság alatt tagja volt az euróövezetnek, bár a görögöknek nyújtandó segélycsomagban való részvétel őket is mélyen érintette.

A legjobban Magyarország talán egy köztes megoldással járna jól, amit dán módszerként szoktak emlegetni. Dánia nem vezette be az eurót, de rögzítette hozzá a saját valutáját, ezáltal élvezve az euróövezet előnyeit és elkerülve annak hátrányait. Magyarországnak már csak azért is logikus lépés lenne ez, mert az ERM II (árfolyamrögzítő) rendszerbe történő belépésen kívül az ország minden konvergenciakritériumot teljesített 2013-ig, amikor is megszűnt az ország ellen a túlzott deficit eljárás. Emellett az árfolyamrögzítést az EU rugalmasan kezeli, nincs megszabva az országok számára, hogy mennyi időt tölthetnek Monetáris Unió előcsarnokában, így Magyarország kóstolót kaphatna a csatlakozás utáni körülményekből.