Momentum: múló pillanat, vagy a jövő pártja?

2814
45%
55%
A Momentum a budapesti olimpiai pályázat elleni aláírásgyűjtésével robbant be a köztudatba 2017-ben. A mozgalom azóta párttá alakult, így a 2018 áprilisi parlamenti választásokon nyeregbe száll a parlamenti helyekért. Hogyan értékelhető a Momentum politikája? Mi lesz a sorsa az új pártformációnak?

Mozgalomból új generáció: a Momentum jelene és jövője

2018. 03. 09. - 10:55
A magyar politika irányvonala 2018 áprilisában gyökeres fordulatot vehet: a Fidesz nyolc év után ismét szembenéz kihívóival. Az utóbbi ciklusok során állandósult szereplők – mint az MSZP, a Demokratikus Koalíció vagy a Jobbik – mellett egy évvel ezelőtt új párt tűnt fel a magyar politika horizontján. Útjára indult a Momentum Mozgalom, mely üstökösként robbant be a köztudatba, és áprilisban jó eséllyel célozza meg a parlamenti küszöböt.

A Momentum 2015-ben alakult, majd két évvel később szerzett ismertséget a NOlimpia néven elindult kezdeményezésével. Ekkor még csak egyesület volt, ám aktivistái az összefogás erejével 266 ezer aláírást gyűjtöttek össze az olimpiarendezésről szóló népszavazás kiírásáért. A kormány végül meghátrált és visszavonta a 2024-es olimpiai pályázatot. A mozgalom hamarosan centrista párttá alakult, mely új színfoltot képvisel a magyar politikai palettán: elvetve a jobb-bal és a liberális-konzervatív kategorizálást. Sajátos politikát képvisel, melynek éppúgy része a globális piac vagy az integrált oktatás támogatása, mint a határok védelme.

Újgenerációs politika

A Momentum különösen a fiatalokra épít, őket igyekszik megszólítani, hiszen maga is új generáció képviselőjeként lép fel a magyar politikai életben. A Policy Solutions 2016-os felmérése szerint a közép-európai régió államaiban (Lengyelország, Bulgária, Ausztria, Magyarország) a magyar fiatalok a legkevésbé elégedettek életükkel és lehetőségeikkel. A megkérdezettek 32,1 százaléka vallotta, hogy elégedetlen, 7 százaléka pedig teljesen kiábrándult. Az előbbi érték négyszerese, az utóbbi hétszerese az osztrák fiatalok körében mért adatoknak. A Momentum különlegessége abban is rejlik, hogy a fásulttá vált, politikailag inaktív ifjúsághoz szól, érezteti velük, hogy összefogással javíthatnak a lehetőségeiken, új horizont nyílhat meg előttük. Ahogy a párt programjában is szerepel, céljuk bevezetni Magyarországot a 21. századba, ezt pedig közös célok mentén kívánják megvalósítani. A Momentum az elmúlt 28 év során beteljesületlen álmokra fókuszál, hiszen – a kormány állításaival szemben – Magyarország teljesítménye nem javult, sokkal inkább romlott.

A program tizenkét fő kérdéskörrel foglalkozik, többek között az oktatás pénzügyi és szakmai hátterével, a fenntartható fejlődéssel, a nyugdíjrendszer átalakításával, a munkaerőpiac reformjával, az egészségügyi szolgáltatások korszerűsítésével, az egyenlő bánásmóddal, az Európa-barát politikával és a családbarát támogatásokkal. Külön fejezetet szentel a rendszerszintű korrupció felszámolásának is, mely az elmúlt időszak eseményeinek (mint az Elios-ügy vagy a Transparency International friss korrupciós felmérésének elkeserítő eredményei) tükrében különösképp lényeges pont. A párt – számos egyéb ellenzéki szereplőhöz hasonlóan – hangsúlyozza, az egyre nagyobb mértékű korrupció jelentős gátat szab Magyarország fejlődésének, így a jelenleg működő rendszer nem fenntartható.
A Momentum politikája tehát egyaránt foglalkozik az Y-generáció kihívásaival és az egész ország számára létfontosságú problémákkal. A programot azonban sokan azzal támadták, hogy üres ígéreteket tartalmaz, megvalósításához nem áll rendelkezésre kellő fedezet. A párt válaszolt honlapján, mindenki számára elérhetővé tette azon elemek listáját, melyeket első körben lefaragna a költségvetésből. Ilyen kiadás például a kormány budai várba költöztetése, a Paks2 projekt, a nagy és túlfizetett államapparátus, a Belgrád-Budapest vasútépítés, az Eximbankon keresztüli hitelosztás vagy a stadionok költségei. A listán felsorolt tételek megszüntetésével, a számítások szerint, az államkassza 306 milliárd forinttal gyarapodna. A program kidolgozását a 444 információi szerint 150 külső szakértő bevonásával végezték, így korántsem tűnik helytállónak a kijelentés, miszerint a tervezet megalapozatlan és csak „összetákolt”. A Momentum egyértelműen komolyan veszi a politikát, valódi ellenzéki szerepet tölt be, és szándékai nem csupán egy választási ciklusra szólnak.

A Momentum törekvései

Fontos leszögeznünk, hogy nagyon fiatal pártról van szó, így a parlamenti küszöb elérése is hatalmas siker lenne. Bírálói előszeretettel bélyegzik múló, gyenge mozgalomnak. Ezért érdemes megvizsgálni a Fidesz történetét. A jelenlegi kormánypárt 1988-as megalakulását követően olyan generációs szövetségként működött, mely különböző fontos társadalmi kérdésekben szervezett demonstrációkat – akárcsak a Momentum. Két évvel később, az első szabad választásokon parlamenti párttá lépett elő, kormányt azonban csak 1998-ban alakíthatott (koalícióban az MDF-fel és az FKgP-vel). Azon bíráló hangok, amelyek a Momentumot „kispárti” és úttörő mivolta okán múló délibábnak titulálják, megalapozatlanok, hiszen jelenlegi kormányunk is hasonló pártkonstrukcióból indult.

Összességében a Momentum több egyszerű pártnál, a mozgalom elnevezés sem véletlen. Fekete-Győr András elnök a 24.hu-nak adott interjújában elmondta: a közösség erejében hisznek, többek között az különbözteti meg őket a többi párttól, hogy kiterjedt önkéntes-hálózattal dolgoznak. Fiatalok, akik fizetés nélkül, éjt nappallá téve tevékenykednek, matricáznak, aláírásokat gyűjtenek a pultoknál. A Mozgalom tagjai szimpatizánsoknál kopogtatva, itthon és külföldön szerveznek közösségeket. Fekete-Győr András szerint, a mozgalom az aktivisták nélkül nem működhetne, csak így juthatnak el a szavazókhoz, mivel a Momentum nem rendelkezik olyan anyagi háttérrel és befolyásos támogatói körrel, mint más ellenzéki pártok.

A többi politikai szereplőtől abban is különböznek, hogy a választások előtt nem állítottak miniszterelnök-jelöltet, amely nem zárja ki, hogy a párt parlamentbe vagy kormányra juthasson, illetve koalícióra lépjen másokkal. Most azonban olyan innovatív konstrukcióban gondolkoznak, mely nem egy személy köré szerveződik, hanem tízfős „generációs követekből” álló csoport képviselné az ország, a lakosság érdekeit. Van köztük „Brüsszelből hazaköltözött EU-s diplomata, vidéki roma polgármester, mozgáskorlátozott civil aktivista, konzervatív vidéki egyetemista, amerikai-magyar kettős állampolgár, többgyermekes családanya is. Ők azok, akik együttes erővel tudják képviselni az egész nemzetet” – áll a párt januárban kiadott közleményében.

A Momentum végső soron azért képez hiteles ellenzéket, mert lendületes és emberi. A párt nem azt harsogja, hogy az egyetlen járható út az általa kínált politika, ennél jóval reálisabban viszonyul a választókhoz és a többi párthoz. Fekete-Győr András úgy fogalmazott: „arra kell szavazni, akiben lehet hinni, aki elhozza a reményt, aki teljesíti, amit vállal, aki cselekszik.” Bármilyen eredményt is érjen el az áprilisi választásokon, a Momentum hosszú távra tervez. A párt a napokban jelentette be, hogy az aláírásgyűjtési időszak után tárgyalnak az együttműködésről az LMP-Új Kezdettel. A Momentum – függetlenül attól, eléri-e az 5 százalékos parlamenti küszöböt 2018 áprilisában – tényleges és hatékony politikát szorgalmaz, és készül az ellenzékiségre abban az esetben, ha ismét a Fidesz alakítana kormányt. A Momentum mozgalomból új politikai generációvá nőtt, mely „utolsó bástyája annak a fiatalságnak, akik még itthon maradtak”.

 

 

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Csak egy Momentum, semmi több

Szerző
2018. 03. 09. - 10:55
A 21. század nyugati típusú társadalmaiban szocializálódottak számára mindennapi tapasztalattá vált a közéleti kérdések iránt mutatott teljes közömbösség, valamint a vezető elitből való kiábrándulás. Az ellentmondást egyes csoportosulások saját maguk „harmadik utasként”, „centristaként” való pozicionálásával igyekeznek feloldani, hadat üzenve a 19.-20. század termékének nyilvánított jobb-, és baloldali felosztásnak. De működhet-e hosszabb távon olyan politikai közösség, amely mindkét térfélről a számára szubjektíven szimpatikus értékeket és személyiségeket kiválogatva próbál felkerülni a politikai palettára?

A 2017-es év talán minden korábbinál innovatívabbnak bizonyult az európai színpadon, számos mozgalom bontott zászlót az öreg kontinensen. Közülük kétségkívül a legsikeresebb az Emmanuel Macron elnök által alapított, Franciaországban kormányzati pozícióba került „En Marche”. Az új hullám hazánkban a „Momentum-jelenségben” manifesztálódott, mindmáig kérdés azonban, képes-e gyökeret ereszteni egy ilyen jellegű szerveződés a speciális magyar mikroklímában? Nem túlságosan biztató előjel, hogy már az alapok is igencsak ingatag lábakon állnak.

Identitás-válság vagy az identitás teljes hiánya?

A közbeszédbe a tavalyi esztendő elején üstökösként berobbanó erő jelesre mondja fel programjában a kortárs liberalizmus főbb célkitűzéseinek leckéjét (pl.: melegházasság, abortusz támogatása, globalizáció-pártiság), melyet csipetnyi konzervativizmussal (határon túli magyarok) és zöldpárti törekvések beemelésével igyekszik fűszerezni.
Új lendületükkel különösen a kezdeti időszakban sikerült megszólítaniuk bizonyos társadalmi rétegeket. Elsősorban a 40 év alatti, városban élő diplomások szimpátiáját nyerték el. Akció-rádiuszuk ugyanakkor nagy valószínűséggel csak idáig terjed. Mindamellett, hogy a harmadik Magyar Köztársaság életében talán első pártként érzik fontosnak a Nyugat-Európába ideiglenesen vagy véglegesen, különböző okokból távozó magyarok képviseletét, ideológiai sokszínűségük zavarba ejtően ellentmondásos megnyilatkozásokat szülhet, sokszor komoly fejfájást okozva ezzel szimpatizánsaiknak.
Fontos azt is megjegyezni, mennyire nem mutatkozik „piaci rés” számukra itthon. Összeválogatott nézeteik artikulálására már léteznek különböző szervezetek, tömörülések. Programjukban kijegesedett néhány pontjukkal (pl.: oktatás, egészségügy helyzete) pedig az ellenzék már így is kellő hangerővel és ütemben bombázza nap, mint nap a médiát.

A negatív indítás versenyhátrányai

A 2017. január-februári NOlimpia kampánnyal a Momentum tagadhatatlanul jól felismerte a konkrét ügyekbe való beszállás és a tematizáció fontosságát. A projekt számukra sikeres lezárása után, azonban kezdeményezéseik egytől egyig vagy kudarcba, vagy érdektelenségbe fulladtak. Az „Állítsuk meg Orbánt és Moszkvát!”, az „Indítsuk be Magyarországot!” és az „Európához tartozunk!” hangzatos jelszavak, a társadalom nagy részének ingerküszöbét nem lépték át.
Itt szükséges megemlíteni, mennyire kontraproduktív lehet egy destruktív üzenet hatékony képviselete, mivel pillanatnyi helyzeti előnyökért a hosszabb távú perspektívák terén kell súlyos árat fizetni. A párt 2017 tavaszán a nézőpontjukból diadalmas aláírásgyűjtésnek és kezdeti frissességüknek köszönhetően népszerűsége eddigi csúcsán állt, 3%-ra is mérték egyes közvélemény-kutatók. Ideológiai-irányítási gyengeségei felszínre kerülésével ez gyorsan 1%-ra erodálódott. Nem beszélve arról a nem elhanyagolható tényről, hogy az olimpiai pályázat kisiklatásával, valószínűleg huzamosabb időre, sikeresen elidegenítettek maguktól egy csoportot (az olimpiát támogatókat), mely a frissen alakult, a választók minél szélesebb körének bizalmát elnyerni igyekvő mozgalom esetében egyáltalán nem szerencsés.

Vezetői válság

A Momentum tavaly ősz óta tartó mélyrepülésének másik oka az ideológiai kilátástalanság mellett a pártvezetés berkein belül kirobbant belső konfliktusokban keresendő. Viharos távozások, kiszivárgott belső levelezések, fortyogó indulatok jellemezték a mozgalom háza táját, melyet a Fekete-Győr András elnök és Soproni Tamás alelnök között kirobbant, a felek által tagadott magánháború megszellőztetése tetőzött be. A választásokig láthatóan beállt fegyverszünet azonban csak elodázza a fontos személyi és stratégiai döntések meghozatalát, melyek a túlélés érdekében létfontosságúak lennének a közeljövőben.

A Momentum Mozgalom okosan igyekszik elhatárolódni a lassan atomjaikra hulló balliberális pártoktól és a néppártosodás ideológiai és erkölcsi nehézségeivel küszködő Jobbiktól is. Paradox módon mégis a Parlamentbe való bekerülés jelenthetné számára az életet. Nem tudni ugyanis, meddig tart a párt mögött álló támogatók türelme. Ha áprilisban hoppon maradnak, akkor a mikro adományokból nem feltétlenül lehet hónapnyinál nagyobb távlatokban gondolkodni. Az önkormányzati választásokig pedig még egy év hátravan.
Jelenlegi állás szerint az új magyar politikai szerveződés kérészéletűnek bizonyulhat. Nem úgy az „En Marche”. Igaz, „centrumpárti” identitásukat mindketten eszmék és politikusok összeválogatásában vélik felfedezni, a franciákat minden kétséget kizáróan nagyobb kormányzati tapasztalat és holdudvar támasztja meg. A friss magyar kezdeményezés várhatóan egy érdekes lábjegyzete marad a 21. század eleji Magyarország történelmének.

 

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

45%
55%

Mozgalomból új generáció: a Momentum jelene és jövője

Hozzászólások

Új hozzászólás