Ellenzéki összefogás

3998
42%
58%
Mesterházy miniszterelnök jelölt. Gyurcsány újra az élvonalban. Összefogott a baloldal. Legitim-e a megvalósult összefogás a lakosság szemében, és van-e esélye megnyerni a választásokat?

Újra együtt a bukott csapat

Translator
2014. 02. 12. - 09:24
Létrejött az ellenzéki összefogás. A megújulás elmaradt, de még mindig riasztó lehet a már sokszor leszerepelt csapat. Rövid áttekintés arról, hogy miért tarthatunk jogosan az elsőre nevetségesnek tűnő szövetségtől.

A baloldali összefogás megszületett, a megújulás elbukott. Így összegezhetnénk a Mesterházy Attila (MSZP), Bajnai Gordon (Együtt-PM), Gyurcsány Ferenc (DK) és Fodor Gábor (Liberálisok) fémjelezte, Kuncze Gábor fűszerezte ellenzéki összeborulást. Aki még emlékszik a 2006 utáni politikai eseményekre, joggal gondolhatja, hogy egy ilyen baloldali gárdának esélye sincs a választási győzelemre. Aki viszont még 2002-re is emlékszik, tudja, a politika tartogathat fájdalmas meglepetéseket. Egy eredményes kormány is elbukhat a választások napján, hiába minden, maradását jósló közvélemény-kutatás.

Gyurcsány van

Alaposan megfigyelve az elmúlt hónapok, évek politikai eseményeit egyértelmű, hogy az ellenzéki oldalon még mindig Gyurcsány Ferenc a legkarizmatikusabb és legjelentősebb politikus. Ez azért érdekes, mert éppen a volt miniszterelnök Őszödön elmondott beszédével, s a beszéd kiszivárogtatása után több éven keresztül tanúsított magatartásával indult hanyatlásnak a magyar baloldal. A 2010-es látványos Fidesz-győzelem és baloldali bukás után kevesek gondolták volna, hogy 2014-ben a baloldal újra Gyurcsánnyal próbál majd választásokat nyerni. Igaz, az MSZP és az Együtt-PM egészen mostanáig nem is volt hajlandó a leszerepelt miniszterelnököt bevenni a közös csapatba. Számos nyilatkozat született, amelyben elítélték a DK elnökének személyét és magatartását.

Gyurcsány azonban látványos akciókba kezdett, mellyel egyrészt visszakerült a baloldali közélet középpontjába, másrészt gyengítette a Mesterházy-Bajnai párost. Olyan sikeresen manőverezett, hogy megkerülhetetlenné vált, Mesterházy és Bajnai kénytelen volt soraiba fogadni. Hiába Mesterházy Attila a listavezető, Bajnai Gordon a második, és csak utánuk jön Gyurcsány Ferenc a közös listán. Egyértelmű, hogy ez utóbbi vette át, s tartja kezében az irányítást. Erről árulkodik az 14-én Mesterházy-Gyurcsány-Fodor trió által az ATV Egyenes Beszéd című műsorában közösen adott interjú is. A stúdióban Gyurcsány ült középen, s - Mesterházy minden próbálkozása ellenére – látványos főszónoki szerepet játszott. Ne legyen tehát kétségünk: aki a baloldalra szavaz, az Gyurcsány Ferencre szavaz. Aki pedig Gyurcsány Ferencre szavaz, az a hazugságok, korrupció, ármánykodás és kormányzati inkoherencia korszakának visszatérését segíti elő. A baloldal kormányra kerülése esetén ugyanis Gyurcsány addig rángatná össze-vissza a kormányrudat, míg a másik három tiszt végleg kiesne a kabinból, hogy beálljon a kapitány szavait követő matrózok közé.

Program nincs

A megújulás teljes hiányát nemcsak Gyurcsány Ferenc visszatérése jellemzi. Mesterházy Attila a Gyurcsány-kormány egykori államtitkára volt, Bajnai Gordon ugyanezen kormány gazdasági minisztere, majd 2009-ben pedig az MSZP által támogatott, a lakosságot súlyosan érintő megszorításokat elrendelő miniszterelnök. Fodor Gábor, hajdani SZDSZ-pártelnök pedig az említett kormány hagyományos koalíciós partnerét képviseli. A baloldal tehát arcaiban sem újult meg, nemhogy politikájában. A legutóbbi baloldali kormányzásra a cselekvőképtelenség és az inkoherencia volt a jellemző. Így lenne ez most is, ha kormányra kerülnének. Hiszen a magát „kormányváltónak” aposztrofáló szövetség tagjai, az MSZP, az Együtt-PM, a DK és a Liberálisok elméletileg mind más értékrendet képviselnek a gazdaság és a társadalompolitika terén. A választások előtt két hónappal még mindig nincsen világos programjuk. Hatalomra kerülésük esetén ez olyan mértékű széthúzást eredményezhet, amely hamar kormányválsághoz, és az ország megbénulásához vezethet. Ez pedig súlyos következményekkel járna a válságból végre kilábalni látszó, helyes pályára állt Magyarország számára. Az a tény, hogy a kormányban Gyurcsány Ferenc minden bizonnyal irányító pozícióba kerülne, ne tévesszen meg senkit. A volt miniszterelnök már bizonyította: ő nem a kormányzati vagy nemzeti szintű érdekegyeztetésben a profi, hanem saját hatalmának minden áron való megtartásában.

Veszély van

Mindezek ellenére senki sem dőlhet hátra nyugodtan. A jobboldal választási győzelme egészen az eredményhirdetésig nem garantált. A baloldali szövetség azért veszélyes, mert több arca van, s mindenkinek azt az arcát mutatja, ami éppen a legszimpatikusabb. Mesterházy könnyedén megszólítja a még mindig jelentős szocialista szavazótábort. Gyurcsány mögött áll egy jelenleg 5%-on mért párt. Fodor Gábor számos liberális választónak jelenthet alternatívát. Bajnai Gordon pedig egy új baloldali irányzatban bízó szavazóknak igyekszik ígéreteket tenni, s megszólítani a bizonytalan szavazókat. A baloldal próbálja aláhúzni sokféleségét, s az Orbán Viktor ellen gerjesztett gyűlöletből táplálkozni.

De senki ne essen tévedésbe: egy leves attól még nem lesz finom, hogy mindent beledobálunk, amit csak találunk a hűtőben, a spájzban, illetve a földön imitt-amott. Egy jó recept nélkül inkább egy kiadós gyomorrontás elé nézünk, aminek a vége mindig egy kiadós diéta. Magyarország, és a magyarok pedig böjtöltek már eleget.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Ébredés egy rémálom közepén?

Translator
2014. 02. 12. - 09:24
Az ellenzéki összefogással felcsillant a fény az alagút végén: talán még véget lehet vetni az elmúlt évek rossz politikájának. A kormányváltó szövetség bár nem tökéletes, ma az egyetlen esély Orbán Viktor legyőzésére.

"Minden nemzedék legalább egyszer – már ha hagyták –, nyakába vette a világot, tanult, dolgozott, lehúzta a diák- és inaséveit külföldön, majd feltette magának a kérdést: van-e értelme hazajönni, hazahozni a kint szerzett tudást? Én hazajöttem, de éppen azt a célt tűztem ki magam elé, hogy Magyarországot, ha törik, ha szakad, olyan országgá tegyük, ahová haza lehet jönni, (...) sőt ahová érdemes is hazajönni” – nyilatkozta Orbán Viktor, magyar miniszterelnök 2014 januárjában.

Még megállhatunk a lejtőn

Szép és jó Orbán Viktor elmélete, csak az a kár, hogy a civil tüntetések Magyarországon nem azt a benyomást keltik, hogy ez egy olyan ország, ahol felhőtlen a boldogság. A felmérések szerint, ha megnézzük az elmúlt négy év adatait, a bűnelkövetések száma nemhogy csökkent, hanem inkább emelkedett. Mi több, egyre nagyobb az elégedetlenség az országban. Különösképpen igaz ez a tanárokra, akik az ellen a nemzeti oktatáspolitika ellen tiltakoznak, melynek célja, hogy alattvalókat neveljen. Orbán Viktor a saját elképzelései szerint átírta az alkotmányt, most pedig éppen Oroszországgal készül kapcsolatot kialakítani a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodással.

John Lukács, magyar származású amerikai történész szerint végzetes hiba lenne Moszkvával szövetkezni. Szerinte mindenképpen vissza kellene vonni az atomenergia felhasználásában való együttműködésről szóló magyar-orosz egyezményt. „Egy ország lényegét azt teszi, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Mi nem az oroszokhoz tartozunk” – írta John Lukács. A legutóbbi demonstráció, amelyre az LMP pártgyűlését megelőzően került sor, arról árulkodik, hogy sok magyar ember gondolkozik hasonlóan. A tüntetők transzparensein számos, az atomerőmű bővítése elleni véleményt láthattunk, mint például „nem leszünk orosz atomgyarmat”, „Magyarország eladva és eladósítva”, „még az unokáink is ezt a hitelt fogják törleszteni”.

Mathias Köchl, az osztrák zöldek képviselője szintén kritizálta a magyar-orosz együttműködést, nem csak politikai szempontból, hanem az ez által a térségben megnövekedő atomkatasztrófa-kockázat miatt is. Köchl szerint ez a projekt valójában csak az orosz gazdaságot támogatná, a magyart pedig maga alá temetné.

Bizonytalan fény az alagút végén

2014. január 14-én „Összefogás” néven négy magyar baloldali párt koalíciót alakított. A kormány kvázi teljhatalma mellett nagyon erősnek kell lennie az ellenzéknek, hogy véget vethessen az „Orbán-diktatúrának”’. A választók nagy része el sem megy szavazni: a politikai programok és erőviszonyok is napról napra változnak, az állampolgároknak nehéz döntést hozniuk ilyen ingatag politikai körülmények között.

Tagadhatatlan, hogy a koalíció kulcsszemélyeivel probléma van. A volt szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc már 2006-ban elvesztette a választók bizalmát, az őszödi beszéd kiszivárgása után, amelyben elismerte, hogy a választási kampány alatt végig hazudott. 2009-es lemondását követően egy éven át Bajnai Gordon irányította az országot. Míg előbbi egyáltalán nem örvendhet nagy népszerűségnek, utóbbi az elbukott Gyurcsány-kormány és a gazdasági világválság begyűrűzésének áldozata. Az Összefogásnak vannak viszonylag ártatlan tagja is. Szabó Tímeát és Fodor Gábort például kevésbé ismeri a közvélemény.

Ha az Összefogás megnyeri az április 6-i választásokat, Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, lesz a miniszterelnök. A koalíció közös miniszterelnök-jelöltjének az a szándéka, hogy egy „új köztársaságot” építsen fel, és megoldást találjon a Magyarországot sújtó társadalmi, gazdasági és demokratikus válságra. Gyurcsány Ferenc, aki most a Demokratikus Koalíció elnöke, hangsúlyozta, hogy az Összefogás a demokratikus ellenzék multilaterális egyezményének gyümölcse. A négy párt egyikének sem kell feladnia politikai identitását, csak meg kell egyezniük egy olyan demokratikus programban, amely lehetővé teszi, hogy csökkentsék a Fidesz hatalmát az Országgyűlésben.

Az immár egységesült baloldal kimondott célja, hogy magához csábítsa az Orbán-féle jobboldali politikában csalódottakat. Bajnai Gordon hangsúlyozta, annak ellenére, hogy ilyen sok párt vesz részt a koalícióban, koherens politikai programot kell létrehozni. Bajnai szerint az Összefogásnak nem a múltról, hanem a jövőről kell szólnia. Közben Gyurcsány Ferenc leszögezte, nem szándékozik visszatérni a hatalomba. „Ha mi győzünk, egy sok feszültséggel teli országot öröklünk. Lesz egy viszonylag erős ellenzék a hátunk mögött, érezni fogjuk a jeges leheletüket. A Fidesz öröksége tartósan elkísér bennünket”.

Rögös választási célegyenes

Az életszínvonal 2010 és 2013 között drasztikusan lecsökkent Magyarországon. Orbán Viktor látványpolitikája nem mindenkit tévesztett meg. Egyesek elégedettek a politikájával, mások szerint a magánkézben lévő közszolgáltatások államosítása és a háztartások rezsicsökkentése nem fogja kihúzni az országot a gödörből.

Még ha a baloldali koalíció jelent is némi fényt az alagút végén, ez a fény nem biztos, hogy képes túlragyogni Orbán Viktor reflektorfényét. A Századvég egyik közvélemény-kutatása szerint a magyar népesség kb. 30 százaléka még bizonytalan, 32 százalék a Fideszre szavazna, és csak 20 százalék a pár hete létező koalícióra. Az április 6-i választások már itt vannak a nyakunkon, a koalíció győzelméhez nagyon meggyőző kampányra lenne szükség. Persze egy Orbán Viktor által kevésbé befolyásolt politikai környezet is jól jönne: a választási plakátok számát korlátozó új törvény veszélyeztetheti a magyar ellenzék politikai érvényesülését. Orbán Viktor „láthatatlan keze” mindenhol ott van, már csak az a kérdés, mikor viszi be vele az utolsó ütést a magyar politikának.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

42%
58%

Hozzászólások

Új hozzászólás