http://duelamical.eu/
A másik cikkhez csúsztass oldalra!
57
103

Vita a melegek élettársi kapcsolata körül

8333
20%
80%
A lengyel parlament három törvényjavaslatot is elutasított év elején, amely a bejegyzett élettársi kapcsolatot nem csak a heteroszexuális, hanem az egynemű pároknak is lehetővé tette volna. A társadalom megosztott a kérdésben.
forrás: flickr

Felesleges törvénykezési próbálkozás

Kornel Draszynski | fordította: Gát Ákos Bence | 2013. Július 15. 18:13

A lengyel jogban kemény vita alakult ki a bejegyzett élettársi kapcsolat fogalmát bevezetni kívánó törvénytervezetek körül. Megállapítható: egy ilyen jellegű reform több ponton is az Alkotmányba és a lengyel törvényhozási hagyományokba ütközne.

A Parlament jogosan utasította el a javaslatokat, amelyek a bejegyzett élettársi kapcsolatot szerették volna bevezetni a lengyel jogrendszerbe. A döntés több érvvel is alátámasztható a lengyel társadalom jelenlegi állapotát és az ország jogrendszerének felépítését figyelembe véve.

*Alkotmányos vita

Először is azt a kérdést kell feltenni, hogy egy ilyen törvény összhangban van-e az Alkotmánnyal. Amikor a lengyel igazságügyi miniszter, Jaroslaw Gowin (PO) a szavazásra szánt javaslatok ellen felszólalt, nem hiába hozta fel az alaptörvény 18. §-át. A rendelkezés a következőképpen szól : "a Lengyel Köztársaság megvédi és gondozza a házasságot mint férfi és nő közötti egyesülést, csakúgy mint a családot, az anyaságot és a szülői kapcsolatokat." Az Alkotmány a házasság fogalmát ekképpen meghatározva egyértelműen kizár minden olyan javaslatot, amely jogilag egyenlőségjelet tenne az egyneműek és a különneműek házassága közé.

Hiába illették kritikával a minisztert, vizsgálatában Lengyelország Alkotmánybírósága is hasonló a következtetésre jutott. Az is igaz, hogy a jelenlegi miniszterelnököt adó Polgári Platform (PO), a baloldali liberális Palikot Mozgalom (RP) és a centrista Lengyel Néppárt (PSL) javaslata közül egyik sem konkrétan az egyneműek házasságát, hanem ezek hivatalos élettársi kapcsolatát tűzte ki célul. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az Alkotmány a házasság intézményével csak a különnemű pároknak kíván kedvezni, valamint védelmet és különböző jogokat biztosítani.

*Felesleges intézmény

A törvényhozási gyakorlat megköveteli, hogy törvényt csak valós szükség esetén fogadjanak el. Ugyanakkor a szavazásra terjesztett javaslatok egy új családi állapotot kívántak bevezetni, az azonos neműek élettársi kapcsolatát. Tény, hogy a törvényhozónak követnie kell a házasságtól eltérő, a társadalomban jelen lévő egyéb együttélési formákat is. Ugyanakkor döntéseinek társadalmi, demográfiai és erkölcsi következményeit is figyelembe kell vennie. Egyértelmű, hogy a törvényhozó képes a társadalmat befolyásolni, ezáltal bizonyos viselkedési formákat is képes fokozni. Következésképpen az egyneműek élettársi kapcsolata mellett szóló azon érv, amely a közös élet ilyen formájának társadalomban való létezésére épül, nem elég erős ahhoz, hogy törvényt fogadjanak el e tárgykörben.

*Csak a pénzről szól

Valójában egy hasonló törvény, még a homoszexuálisok szemszögéből nézve is, csak gyakorlati szempontból lehetett volna fontos. A törvényjavaslatok ugyanis csak az élettársak közötti vagyonmegosztási és örökösödési jogokat, valamint bizonyos - egyelőre csak a házasságban élőknek járó - közigazgatási és adóügyi kedvezményeket terjesztettek volna ki az élettársi kapcsolatban élőkre. A jelenleginél kedvezőbb adószámítás vált volna például elérhetővé az egynemű párok számára is. Azonban az ilyen természetű célok eléréséhez a házasság képére kialakított, az RP által kigondolt, teljesen új intézmény létrehozása túlzott eszköz lett volna.

*Ideológiagyártás

A törvényjavaslat kidolgozói sokszor hozzák fel érvként az Alkotmánynak egy másik, nevezetesen az egyenlőségről és a diszkrimináció tilalmáról szóló 13. §-át. Ez az érvelés azonban ügyetlen. A házasság intézményének nyújtott különleges alkotmányos védelem a család fenntartásában játszott szerepe miatt indokolt. Ezt az alkotmányos rendelkezést pedig semmilyen más alkotmányos elv nem írhatja felül. Ha a törvényjavaslatok egyikét elfogadták volna, kizárólag ideológia okból történő jogalkotással találtuk volna magunkat szemben.

*Alkotmányos csalás

Összefoglalva, a lengyel törvényhozási hagyományok szempontjából az egyneműek élettársi kapcsolatának bevezetése nem tűnik sem szükségesnek, sem átgondoltnak. A házasság mint férfi és nő életközössége, a család és a szülői kapcsolat tradicionális fogalma mindaddig megkerülhetetlenek maradnak, amíg az Alkotmány 18. §-a érvényben marad. Bár ez a rendelkezés nem zárja ki teljes mértékben az egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolatát, nincs elegendő érv ennek bevezetésére. Egyébiránt, bármilyen mesterkélt érvvel is hozakodnak elő a javaslat kidolgozói, továbbra is egyértelmű marad, hogy fő céljuk egy, a házassággal versenyző intézmény létrehozása, mely fittyet se hány ennek különleges voltára. Ez pedig az Alkotmányt kijátszó megoldás lenne.

 

A többség győzelme az igazság felett

Krzysztof Zaremba | fordította: Bence Mátrai | 2013. Július 15. 18:13

Nagy csalódásként vésődött majdnem kétmillió lengyel emlékezetébe 2013. január 25. Ez a kétmillió homoszexuális elvesztette egy méltóságteljesebb élet reményét, s még a jobboldali képviselők megalázó beszédeit is el kellett, hogy viselje.

A lengyel parlament ugyanazon a napon utasította el az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatáról szóló törvénytervezetet, amelyen az orosz Duma megszavazta a homoszexuális propagandát tiltó törvényt. Különös egybeesés… Felvetődik a kérdés, vajon milyen mértékben fogadta be Lengyelország a nyugati liberális értékeket?

*Előítéletek gátolják a konstruktív vitát

Miért nem fogadták el az új együttélési formát? A Parlamentben elhangzott érvek nagy része alaptalan. Íme, néhány példa az abszurd érvelésekre, amelyek hátterében a leghétköznapibb előítéleteket fedezhetjük fel.

Először is a képviselők többsége szentül hiszi, hogy a homoszexuálisok saját maguk választják szexuális orientációjukat. Ez jól mutatja azt a tudatlanságot, amely legtöbbször a kategorikus elutasítást is magyarázza. Valóban létezik egy elméleti vita a homoszexualitás megjelenését illetően. Egyesek úgy vélik, a homoszexualitás genetikailag kódolt jelenség, mások úgy gondolják, hogy kialakulása különböző környezeti hatások következménye, úgy, mint például a családi légkör. A szakértők között azonban legalább abban konszenzus van, hogy a homoszexuálisok orientációjukat nem saját maguk választják, ez utóbbit személyüktől független tényezők befolyásolják.

Ezen túlmenően a lengyel politikusok azt hiszik, hogy a melegek közti kapcsolat kizárólag szexuális jellegű, szerelemről szó sem lehet. Ezen érv is megalapozatlan és rendkívül sértő, hiszen az embert az állatok szintjére alacsonyítja. Számtalan homoszexuális pár él együtt hosszú ideje még akkor is, amikor már szexuális életet nem képesek élni.

Mások arra igyekszenek rávilágítani, hogy a homoszexuális párkapcsolat természetéből kifolyólag összeegyezhetetlen a házasság intézményével. Egyes parlamenti képviselők úgy gondolják, hogy két ember együttélésének kizárólagos célja a gyermeknemzés. Ez alaptalan, hiszen léteznek gyermek nélküli házaspárok is. Jegyezzük meg azt is, hogy a házasság létrejöttét nem kötik semmilyen termékenységi teszthez sem, így a házasodó férfi és nő esetében sem biztos a gyermekáldás. Ebből is levonható a logikus következtetés, hogy két ember együttélésének valódi lényege az egymás iránt tanúsított kizárólagos elkötelezettség.

A vitában résztvevő egyes személyek azt is kijelentették, hogy e törvénytervezet ellentétes az Alkotmánnyal, mely a házasságot, mint egy férfi és egy nő között létrejövő kapcsolatot definiálja. Azonban az Alkotmány nem tér ki az élettársi kapcsolatra. A jogállamiság egyik alapelve szerint pedig az, „ami nem tilos, megengedett”. E szerint az is megállapítható, hogy az bejegyzett élettársi kapcsolat nem ellentétes az Alkotmánnyal.

A homoszexuális élettársi kapcsolatot ellenzőknek valahogy védekezniük kell a diszkrimináció vádjával szemben is. Gyakran a következő gyenge érvet használják: a heteroszexuálisok és homoszexuálisok családi állapotát szabályozó intézkedésekben nem lehet szó azonos helyzetben lévő különböző személyek hátrányos megkülönböztetésről, hiszen különböző helyzetekről van szó: az egyik esetben két eltérő nemű, míg a másik esetben két azonos nemű ember kapcsolatáról. Ennyi erővel azonban ezt az érvet a faji diszkriminációnál is fel lehetne használni. Nem beszélhetünk megegyező helyzetről, hiszen az egyik esetben fehér bőrű, a másik esetben sötét bőrű emberről van szó.

Ezek az előítéletek és értetlenkedések eredményezik a mai valóságot, amelyben a homoszexuális párok nyilvánvalóan hátrányos helyzetben találják magukat. De lássuk, hogy miben is nyilvánul meg mindez.

*Megtagadott méltóság

Több törvénytervezet is készült, amely a homoszexuális párok méltóságteljes életének útjába álló akadályok megszüntetését tűzte ki célul. Különböző, a heteroszexuálisok számára természetesnek és elidegeníthetetlennek tűnő, a mindennapokban felmerülő jogok kerülnek itt szóba, amelyeket az azonos nemű párok egyszerűen nem gyakorolhatnak. Egy homoszexuális személy például a jelen jogszabályok szerint nem látogathatja meg társát a kórházban és tájékoztatást sem kaphat ez utóbbi egészségi állapotáról, hiszen törvényesen nem számít „közeli hozzátartozónak”. Ugyanilyen megfontolásból egy per során sem áll jogába visszautasítani a társa elleni tanúskodást, mely jog ugyanakkor megilleti a heteroszexuális élettársat. Hasonló anomáliákat fedezhetünk fel a vagyoni, és az örökösödési kérdésekben is. Utóbbi esetén a homoszexuálisoknak pótilletéket kell fizetniük. A törvényt ellenzők könnyedén állítják, hogy ezek a kérdések egyszerűen orvosolhatóak megfelelő szerződéskötéssel. Ez még igaz is lenne, azonban ne felejtsük el, hogy a szerződéses kötelezettség nem olcsó mulatság. Beszélhetünk-e jelen helyzetben igazságosságról?

*A vita valódi tétje: a személyi szabadság

Napjaink egyik politikai filozófusa, John Rawls, olyan elmélettel állt elő, amely új szintre emelhetné a társadalmi igazságosság kérdését, megoldást kínálva a felmerülő kérdésekre. Rawls elmélete szerint a valódi társadalmi igazságosság létrejöttéhez egy olyan képzeletbeli helyzetből kell kiindulni, amelyben az emberek teljesen tudatlanok. Nem ismerik saját állapotukat, például bőrük színét, keresetüket, foglalkozásukat, nemüket vagy szexuális orientáltságukat. Ilyen módon kénytelenek olyan elvek alapján dönteni, amelyek semelyik ember számára sem jelenthetnek hátrányt. Egy ilyen tudatlan állapotban bizonyára nem születnének olyan szabályok, amelyek lehetővé tennék a sötétbőrűek diszkriminációját, hiszen előfordulhat, hogy a döntéshozók is sötétbőrűek, s így csak olyan döntést hoznának, amellyel biztosan nem ártanak maguknak. Ezen elméletet alapján az emberek biztosan támogatnák a különnemű és az azonos nemű párok egyenlőségét is.

Rawls teóriája az állam szerepének újragondolására is buzdít. Egy olyan semleges államot kell kialakítani, mely a szabadságot helyezi előtérbe. Ebben az államban a polgárok részére megengedett minden, ami nem korlátozza mások szabadságát. Az egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolata tehát megengedett kell, hogy legyen, hiszen ez csak az élettársakat érinti és nincs hatással harmadik személyekre. Az ezzel ellentétes helyzetben a szabadság korlátozásra kerülne, amely igazságtalansághoz vezet.

*Elkerülhetetlen liberalizáció

A törvénytervezet elutasítása ellenére az azonos neműek élettársi kapcsolatának lengyel támogatói számra nincs még minden veszve. A történelem bizonyítja, hogy a szabadságért harcoló erők mindig győzedelmeskednek. Példaként említhető a rabszolgaság eltörlése, a nők és férfiak közötti társadalmi különbségek folyamatos csökkentése vagy éppen a diszkrimináció eltörlése az amerikai jogból. Hosszútávon tehát várható a szabadság kiterjesztése további jogi kötelékekre is. A liberalizációs mozgalom következő lépése elkerülhetetlen csakúgy, mint az idő múlása. Egy napon kisebbségben találják majd magukat azok, akik ellenállnak a szabadságnak.

 

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Ez a cikk a meggyőzőbb.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Szavazás állása

20%
80%

Felesleges törvénykezési próbálkozás

Kornel Draszynski|fordította: Gát Ákos Bence

A többség győzelme az igazság felett

Krzysztof Zaremba| fordította: Bence Mátrai

0 Kommentárok

Vegyél részt a vitában! Oszd meg te is a véleményedet!

Jelentkezz a Duel Amical - vitapolitika.hu szerkesztőségébe!

Szívesen lennél szerkesztőségünk tagja? Vagy csak egy cikket szeretnél publikálni? Küldj egy rövid bemutatkozó e-mailt a duelamical@duelamical.eu e-mail címre! Részletek...