Erasmus: a sérthetetlen csereprogram?

2190
46%
54%
A 2017-es év az Erasmus program harmincadik évfordulója alkalmából szervezett nemzeti ünnepségek jegyében telt. A legtöbb európai vezető elismerően szólt a program sikereiről, csak kevesen engedték meg maguknak, hogy tartozkodóbban nyilatkozzanak. A dícsérő szavak áradata és a bátortalan kritikák mellett, ez a program már-már sérthetetlennek tűnik.

Elegendhetetlen az Erasmus program reformja

Szerző
Translator
2018. 09. 25. - 14:00
Az európai projekt helyreállításának hajnalán, annak érdekében, hogy megőrizzük az európai sokszínüséget, és hogy ne növeljük tovább a megosztottságot, szükségesnek tűnik az Erasmus program reformja. Ez egy igazi európai társadalom megteremtését is lehetővé tenné.

Az Erasmus programot 1987-ben indították azzal a céllal, hogy segítsen az európai fiataloknak egy-egy szemesztert eltölteni egy európai* egyetemen. Továbbá elősegíti az oktatók, doktoráló hallgatók és szakmát tanulók nemzetközi mobilitását is. Összességében, a számokat tekintve a program sikeresnek mondható. Az elmúlt 30 évben több, mint 5 millió embert segített hozzá ahhoz, hogy külföldi tapasztalatot szerezzen az európai támogatásoknak köszönhetően. Az Erasmus programból – amelyet 2014-ben átneveztek Erasmus pluszra – a legnagyobb részben egyetemi hallgatók részesültek, közülük nagyjából 3.3 millióan tanulhattak külföldön 1987 óta. A program célja az volt, hogy megerősítse az európai hovatartozás érzését az öreg kontinens állampolgáraiban. Ezen cél elérése érdekében hozták létre az Erasmus programot, hogy segítse a nyelvtanulást és a kulturális cseréket.

Egy dicsőített program

A program évfordulója tehát jó lehetőség volt arra, hogy elkészüljön egy beszámoló. Előre le kell szögeznünk, hogy a politikai vezetők, kezdve Macron elnökkel, Merkel kancelláron és Schulzon át [német politikus, az Európai Parlament volt elnöke] Mogheriniig [olasz politikus, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője], csakúgy, mint a média, a diákok és a tanárok, mind egy véleményen voltak az Erasmus +-ról. Mind úgy hiszik, hogy ez utóbbi kétségtelen sikereit elnézve, nincs többé szükség arra, hogy a program hasznosságát hangsúlyozzuk. Sikerességének további példája a 2016-ban a szakmát tanulók részére indított Erasmus program. A hivatalos számok hajlamosak csak a program pozitív eredményeit hangsúlyozni, például rámutatva a cserediákok növekvő számára Európában, vagy arra az Európai Bizottság által végzett meglepő felmérésre, mely szerint a résztvevők 27%-a az Erasmus csere alatt találkozott jövendőbeli házastársával.

Nyilvánvaló túlkapások

Ennek ellenére, a program jövője mégsem olyan rózsás. Úgy tűnik, hogy az Erasmus + apránként szem elől vesztette az eredeti projekt értelmét. Például a programnak népszerűsítenie kellene az európai nyelvek tanulását, az EU nyelvi politikájával egyezően, azaz biztosítania kellene az összes EU-n belül beszélt nyelv szimbolikus elismerését. Valójában azonban minden országban, leszámítva azokat ahol a hivatalos nyelv a francia, német vagy a spanyol, az angol lett az egyeduralkodó nyelv. Egy másik példája a lassú eltévelyedésnek a helyiek és az Erasmus diákok közötti interakció alacsony szintje, amelyet néhány kutató (Papatsiba, 2003, Dervin, 2008d, Ballatore, 2010) “Erasmus gettónak” nevezett el.

Az “Erasmus gettó” jelenléte persze változó városoktól és környezettől függően, de sok esetben egy szűkkörű, mulatozó közösség sajátosságait mutatja, amely szinte teljesen elvesztette minden kapcsolatát a helyi valósággal. Sok európai fővárosban az Erasmus jelenséghez tehát egy egész mikrogazdaság és fogyasztói minta társul, amelyek ezt a sajátos elszigeteltséget hivatottak fenntartani, néha akár a helyi lakosság érdekeivel szemben is (ez a helyzet például Barcelonában és Budapesten). Az Erasmus program néhány év alatt az európai integráció egyik éllovasából apránként a lentről építkező kultúrától való megfosztás szinonimájává vált, mely főként egy fogyasztói rendszeren alapszik.

Egy új Erasmus egy igaz európai társadalomért

Hogy felvegyük a harcot a túlkapások ellen, fontos lenne újra megerősíteni a program célkitűzéseit: lentről felépíteni az állampolgárok Európáját, eközben fentről védeni a kulturális sokféleséget. Az új Erasmus cementként szolgál majd egy összetartóbb, új Európában, hozzájárul egy európai társadalom kialakulásához, amely elengedhetetlen az európai integráció megvalósulásához.

Először is, hasznos lenne, ha jobban szabályoznák az Erasmus + ösztöndíjakat, hogy az eljárás igazságosabb és egyenlőbb legyen, hogy elősegítse a helyi integrációt. Habár az európai támogatásnak elérhetőbbé kellene válnia egyre több hallgató számára, hogy külföldi tartózkodásukat, például ottani lakhatásukat támogassa, attól még nem kell, hogy a szélesebb körű elérhetőség kizárja a szigorúbb számonkérést. Tekintve, hogy a tagországok által az Erasmus +-nak ítélt költségvetés véges, az európai segély feltételein való szigorítás csak demokratizálná a programot.

Másodszor, a fogadóország nyelvének egy minimális szinten való elsajátítása reális cél és jól illeszkedik az eredeti projekt célkitűzésébe. Valóban, az angol nyelv tanulása létfontosságú, hiszen megkönnyíti a kommunikációt és lehetővé teszi olyan tárgyak tanítását, amelyek egész Európából, vagy akár az egész világból hoznak össze diákokat. Mindezek ellenére nem szabad, hogy mindez a helyi nyelv rovására menjen. Hiszen elsajátítani egy nyelvet, akár kezdő szinten is, a legjobb módja annak, hogy bekapcsolódjunk a helyi életbe, és később előnyös lehet a munkapiacon. Tehát, hogy áthidaljuk az Erasmus diákok és helyi diákok közötti szakadékot, amely a nyelvi korlátokhoz is köthető, az európai intézményeknek meg kellene követelniük egy minimális szintű helyi nyelvtudás megszerzését (A1 vagy A2-es szint – alapfok) a csere végére. Továbbá, a mostani Brexites időkben, Umberto Eco elképzelése, mely szerint “Európa nyelve” a “fordítás”, már nem logikus többé. Ezek a feltételek elősegítenék, a kultúrális sokféleség visszaállítását.

Végezetül, alapvető lenne újragondolnunk az egyetemek közötti és a programszervezők közötti partnerséget. A fogadó egyetemeknek meg kellene könnyíteniük a diákjaik és az Erasmus diákok közötti interakciókat, olyanannyira, amennyire csak lehet. Ha az egyetemek ezt a diákegyesületeknek nyújtott támogatáson keresztül tennék, akkor kiegészítés képpen új modulokat kellene bevezetniük, amelyek az “országismeretekre” összpontosítanának, továbbá olyan találkozókat, melyek során a fogadóországban régóta élő honfitársaikkal kerülhetnének kapcsolatba . Az Erasmusosoknak tehát az lenne a legfontosabb, hogy minél többet tudjanak meg az adott ország történelméről, politikai és társadalmi berendezkedéséről, a kulturális kincseiről és a fogadóország mindennapi életéről. Néhány egyetemen már léteznek hasonló kezdeményezések. Most az vár ránk, hogy ezeket a kezdeményezéseket támogassuk és fenntartsuk.

Manapság, mikor az európai integráció megkérdőjeleződik és egy nagymértékű átalakulás várható, itt az ideje, hogy átalakítsuk az Erasmus projektet is, hogy az európai állampolgárság kézzelfoghatóbbá váljék, hogy Európa minden részét közelebb hozzuk egymáshoz, ily módon elősegítve egy valódi európai társadalom megjelenését.

* Az EU tagállamain kívül, Macedónia, Norvégia, Izland, Lichtenstein és Törökország szintén részt vesznek a programban.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Egy sokszínű program, bizonyítható sikerekkel

Translator
2018. 09. 25. - 14:00
Az Európai Unió Erasmus csereprogramja egyre ismertebbé vált az évek során és idővel egyre szélesebb körben érték bírálatok is. Annak ellenére, hogy bizonyosan lehet még mit javítani programon, a fiatal európaiak számára nyújtott szerteágazó lehetőségei, csakúgy, mint látványos eredményei, a mai napig egyedülállóak.

A legtöbb európai diák 1-2 szemeszter külföldi tanulásra gondol az Erasmus program kapcsán, amelyet EU-s támogatásokból finanszírozhat, hogy megismerjen egy nemzetközi környezetet. Azt viszont már kevesen tudják, hogy az évek során ennél sokkal többé nőtte ki magát! Először is, egy Erasmus csere nem csak egyetemi cserékre való, hanem különböző országokban letöltendő szakmai gyakorlatokra is. Sőt, az EU létrehozott egy második, de nem kevésbé fontos testvér programot is, amelyet Erasmus +-nak hívnak.

Milyen Erasmus + ?

Az Erasmus+, hasonló szellemben, rövid távú cseréket kínál, amelyek néhány napon át tartanak, aktuális témákra és Európa minden sarkában élő fiatalokat vagy fiatalokkal dolgozókat érintő problémákra összpontosítanak. Lenyűgöző, ahogy az Erasmus+ az informális, formális és nem formális tanulás elemeit ötvözi. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a résztvevők nem érzik úgy, hogy iskolai órán vannak. A témákat játékos, interaktív formában mutatják be. Ennek ellenére a program legfőbb küldetése az, hogy megerősítse az európai hovatartozás érzését, elősegítse az integrációt, és hogy megmutassa, hogy milyen előnyökkel jár egy olyan környezet, ahol a kultúrák közötti párbeszéd megvalósulhat. A Bizottság e célra 14.7 milliárd eurót szánt.

Erasmus filozófus és teológus szobra. Korának egyik legkiválóbb tudósa, kinek neve napjaink egyik legsikeresebb oktatási programjához kötődik

Forrás: Lo van den Berg on Flickr.com

Az angol a kulcsa mindennek

Annak érdekében, hogy ezek a rövid távú, kulturális szempontból sokszínű cserék megvalósulhassanak, az angolt használják. Én azon a véleményen vagyok, hogy az angol egy egyetemes nyelv Európa minden országában és elősegíti az országok közötti kommunikációt. Bár remek volna népszerűsíteni a helyi életbe való bekapcsolódást azáltal, hogy a résztvevők elsajátítsák a helyi nyelv alapjait, sajnos általában erre nincs lehetőség a rövidebb, max. 2 hetes cserék alatt. Az Erasmus + főként a növekedésre, foglalkoztatásra, társadalmi igazságosságra és az integrációra összpontosít. Annak érdekében, hogy ezek a célok megvalósuljanak, nem volna gyakorlati haszna azzal terhelni a fiatalokat, hogy a csere rövid ideje alatt tanulják a helyi nyelvet. Amint említettem, az angol a közös nyelv világszerte és nem látom okát annak, hogy ez másképp legyen. Ez azonban kiegészülhetne egy, a fogadóországnak szentelt tematikus nappal, melynek során a résztvevők megtanulhatnának néhány alapvető kifejezést az ország nyelvén.

Páratlan eredmények

Az Erasmus hatalmas siker. Létrejöttének 30 éve alatt több, mint 9 millió ember utazott külföldre a program keretében. És ami a legjobb: a volt résztvevők 85%-a európaibbnak érzi magát a programnak köszönhetően és 94%-a vallja magát toleránsabbnak (https://euractiv.sk/section/all/infographic/program-erasmus-oslavuje- 30-breeding-ake-success-brought-infografika /). Ezek hihetetlen eredmények, amelyek alátámasztják az Erasmus fontosságát. Ebből az okból kifolyólag az Európai Bizottság kétszer is úgy döntött, hogy emel a támogatás összegén, összesen 30 milliárd euróra.

A program egy másik sikere az a tény, hogy ily módon a diákoknak lehetősége van arra, hogy megtapasztalják milyen külföldön élni. Önállóbbá és függetlenebbé válnak, miközben jövendő karrierjükre is készülnek. Minden programban résztvevő élete jelentősen gazdagodik a kapcsolatok kiépítése és személyes fejlődésük révén. Ugyanakkor a résztvevők megismerhetnek egy másik kultúrát, amely hozzájárulhat a más országokkal és nemzetekkel szembeni előítéletek és sztereotípiák lerombolásához. Ha az Erasmus következő 30 éve is ilyen sikeres lesz, vagy ha a program feltételei esetleg még javulást is tudnak mutatni, akkor Európa hosszútávon is az emberi jogok és demokrácia fejlesztésének vezetőjévé válhat.

 

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

46%
54%

Hozzászólások

Új hozzászólás