Eutanázia Franciaországban?

19466
48%
52%
Az aktív eutanázia bűncselekménynek számít Franciaországban, illegálisan mégis gyakran végzik számos egészségügyi intézményben. Sokak szerint ez a tény is azt támasztja alá, hogy szükséges lenne legalizálni a „kegyes halál” gyakorlatát.

Kis lépés Franciaországnak, nagy lépés az emberiségnek

Szerző
Translator
2014. 09. 04. - 20:29
Amikor egy súlyos beteg már reménytelen állapotban van, előfordul, hogy az orvoscsapat már-már megszállott küzdelembe kezd, a pácienst vizsgálatok és kezelések végtelen sorára ítélve. Ez azonban gyakran nem növeli a beteg élettartamát, csak rontja életminőségét.

Míg számos francia elviselhetetlen szenvedések közt hal meg, az eutanázia engedélyezése lehetővé tenné az azonnali és fájdalommentes halált. A nyugtatók használata, amelyet a Nemzeti Erkölcsi Tanácsadó Bizottság – (le Comité consultatif national d’éthique) előnyben részesít, késlelteti a beteg halálát, aki ez idő alatt borzalmas szenvedéseken mehet keresztül. Ez volt a fő vitapont a Vincent Humbert-ügyben is: a fiatal férfi édesanyja megígértette az orvossal, hogy az nem fogja szörnyű kínok közt életben hagyni fiát. Az orvos, mivel páciense már nagyon rossz állapotban volt, úgy döntött, hogy lekapcsolja a gépekről. Ezután nagy mennyiségű nyugtatót adott be Vincent Humbertnek, majd pedig kálium-kloridot, amely végül a férfi halálát okozta. Az orvos ellen csak ez utóbbi tette miatt indítottak eljárást: hagynunk kellene napokon át haldoklani a betegeket ahelyett, hogy megrövidítenénk a szenvedéseiket és megadnánk nekik a méltóságteljes halál lehetőségét?

Szigorú szabályok egy létező gyakorlatra

A passzív eutanáziát már 2005-ben engedélyezték a Leonetti-törvény keretében, amely lehetővé teszi a súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek, hogy betegségük előrehaladott vagy végső stádiumában csökkentsék vagy megszakítsák kezelésüket. Az orvosok kötelesek tájékoztatni a betegeket döntésük következményeiről, ugyanakkor tiszteletben kell tartani akaratukat. A törvény hatálybalépése óta a végstádiumú betegek jogait illetően nem történt további előrelépés. Mindez annak ellenére, hogy a franciák többsége támogatná az aktív eutanázia engedélyezését, amely már egyébként is gyakori a francia klinikákon és kórházakban. Ha már létezik ez a gyakorlat, nagyon fontos lenne, hogy precízen kialakítsák jogszabályi hátterét.

Az eutanázia szabályozásával egyértelművé válna, hogy mit tehetnek az orvosok és mit nem. Amíg nem szabályozzák az eutanázia gyakorlatát, az abortusz legalizálása előtti állapotokhoz hasonló helyzetekről fogunk csak értesülni. Mielőtt ez utóbbit engedélyezték volna, az orvosok ugyanúgy végeztek terhesség-megszakításokat – néha megfelelő, olykor viszont borzasztó körülmények között, túlzottan magas árakon és szövődményeket okozva pácienseiknek. Könnyű felfedezni a párhuzamot az eutanáziával, melyet szintén titokban, szabályozatlan körülmények között, egyfajta „élet-halál uraként” gyakorolnak jelenleg az orvosok.

Szigorú feltételek

Mivel az ember szabad a saját haláláról való döntésben, és mivel joga van a méltóságteljes halálhoz, az aktív eutanáziát engedélyezni kell Franciaországban.

A visszaélések elkerülése végett azonban az eutanázia gyakorlatát szigorú feltételekhez kell kötni. A páciens számára szörnyű bántalmakat okozó, gyógyíthatatlan betegségben kell, hogy szenvedjen. A kegyes halál iránti kérésének egyértelműnek, és több alkalommal megismételtnek kell lennie, kizárva az elhamarkodott döntések lehetőségét. Be lehetne például vezetni egy okiratot a végrendeletek mintájára, amelyet közjegyző hitelesítene. Így írásos és vitathatatlan bizonyíték maradhatna fel azon betegek akaratáról is, akik később már nem képesek azt kifejezni. A visszaélések elkerülése végett az eljárást szükséges rendkívül világosan szabályozni.

Minden emberi lénynek joga van eldönteni, mit akar tenni az életével és hogyan akar élni. Akár véget is vethet neki öngyilkosság útján. Miért ne lehetne az eutanáziát Franciaországban is a méltóságteljesen meghalni kívánó beteg számára nyújtott segítségként felfogni?

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Helyesnek tűnő, de veszélyes gondolat

Translator
2014. 09. 04. - 21:25
Az eutanázia körüli vitában nehezíti a tisztánlátást, hogy sokszor találkozunk pontatlanságokkal egyrészt az orvosok hatáskörét, másrész magát az eutanázia fogalmát illetően. Szükséges lenne tisztázni az alapkérdéseket és megérteni, milyen súlyos következményekkel járhat legalizálás.

Az eutanázia-vitában rejlő feszültség az ebben a kérdésben fenntartott politikai homályból ered. Bár François Hollande a 2012-es választási kampány alatt egyik javaslataként beharangozta az eutanázia legalizálását, a jelenlegi szocialista parlamenti többség még semmilyen konkrét intézkedést nem tett az ügyben. Ez egyrészt jelentheti a politikai akarat hiányát, másrészt utalhat a túlzott elővigyázatosságra is – nem tudni pontosan, hogy a kormányt melyik indok vezérli. Ahhoz, hogy valaki megértse, milyen veszélyeket rejthet magában az eutanázia engedélyezése, elengedhetetlen néhány fő érv ismerete.

Nem értik a vita lényegét

A legalizálás mellett érvelők gyakran felhozzák az intézkedés népszerűségét, amelyre a közvélemény-kutatások is utalnak. Ezzel fő céljuk bebizonyítani, hogy a törvényhozás lemaradásban van a francia társadalom gondolati fejlődéséhez képest. A szándékosan zavaros kérdéseket megfogalmazó közvélemény-kutatások eredményei azonban valójában csak azt mutatják, hogy a megkérdezettek nincsenek tisztában az eutanázia fogalmával.

A francia politikai vitákban az eutanázia kifejezést tévesen definiálják és rendszeresen hibásan alkalmazzák. Gyakran a szigorú értelemben vett eutanáziát nem különböztetik meg a már a 2005. április 22-i Leonetti-törvény által engedélyezett olyan gyakorlatoktól, mint a „kizárólagosan tüneti kezelések” (soins palliatifs) alkalmazási lehetősége, vagy a kezelések során az orvosok által tanúsított „értelmetlen makacsság” tiltása. Ezek mind-mind lehetőséget biztosítanak az orvosoknak, hogy elviselhetőbbé tegyék reménytelen állapotban lévő és borzasztó szenvedéseket átélő betegeik utolsó napjait. A különbség abban rejlik, hogy az eutanázia közvetlenül okozza a páciens halálát egy végzetes injekcióval, amelyet vagy saját magának fecskendez be a páciens, vagy az orvosok adják be neki. Nem túl valószínű, hogy a felmérések során kérdezett személyek megértették ezt a különbséget, ezért az eredmények sem adhatnak hiteles képet az eutanázia franciaországi támogatottságáról. Nem szabad megbízni azokban egyesületekben, amelyek a társadalmi támogatás látszatának megteremtésére kihasználják az eutanázia körül kialakult fogalmi zavarokat. 

Az ADMD rosszhiszeműsége

A Méltóságteljes Halálhoz Való Jogért Küzdők Egyesülete (L’Association pour le Droit à Mourir dans la Dignité - ADMD) az egyik fő szervezet, amely azért küzd, hogy Belgium mintájára Franciaországban is legalizálják az eutanáziát. Az egyesület tevékenységében számos kétes dolgot lehetne azonban felfedezni. Például, a Chantal Sébire-ügyben az ADMD megpróbálta elkendőzni azt a tényt, hogy az illető páciens, aki egy nagyon ritka és fájdalmas betegségben szenvedett, rendszeresen elutasított mindenfajta fájdalomcsillapító kezelést. Ezzel próbálták az eutanáziát gyakorló orvosokat a beteg szenvedéseit okozó kizárólagos felelősökként feltüntetni. Pedig az, hogy egy orvos nemet mond az eutanáziára, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy szenvedni is hagyja betegét. Ezt azonban az ADMD már jobbnak látta figyelmen kívül hagyni. Az ehhez hasonló hozzáállás, mely megalapozatlan vádakkal hitelteleníti el az orvostársadalmat, nem használ az értelmes vitának.
Életszemlélet

A dolgok mélyére tekintve megállapítható, hogy az, aki legalizálni kívánja az eutanáziát Franciaországban, nem veszi figyelembe a kegyes halál intézményét már legalizáló országokban elkövetett túlkapásokat. A belga „eutanázia-készlet” és a holland patikákban árusított „végső akarat” pirula arról árulkodnak, hogy az emberi életről alkotott teljes felfogást fenyegetik ezek a magukat haladó szelleműnek mondó törvények.  Nem kell eutanázia-ellenzőnek lenni ahhoz, hogy elborzasszon a l’Observatoire belge de la fin de vie (végstádiumban lévő betegekkel foglalkozó belga szervezet) 2015. február 15-én közzétett jelentése, amely arra mutat rá, hogy az országban végzett eutanáziák egyharmada a páciens egyértelmű kérése nélkül történik.

A Vincent Lambert-eset, melyben a kómában lévő beteg egyszer csak felébredt, jól mutatja, hogy szükségesek az eutanáziát kellően korlátozó szabályok, melyek értelmében nem lehet a páciens beleegyezése nélkül gyors megoldást alkalmazni. Érdemes feltenni a kérdést: mi történt volna egy engedékenyebb törvénnyel?

A francia eutanázia-pártiak legjobb esetben azért tarthatnak ki a követeléseik mellett, mert nincs tudomásuk a felsorolt túlkapásokról. Azonban senkinek sem szabadna eltekinteni a fő veszélytől, amelyet az eutanázia legalizálása rejteget magában: mégpedig attól, hogy az orvosok mozgástere egyre nőhet, mindez adott esetben a betegek kárára.

Robert Badinter, aki nagy szerepet játszott Franciaországban a halálbüntetés eltörlésének kivívásában, így nyilatkozott az eutanáziával kapcsolatban: „Egy demokráciában senkinek nincs joga elvenni egy másik ember életét.” Láthatjuk tehát, hogy az eutanázia körüli vita mennyire túlmutat a politikai jobb-bal ellentéten.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

48%
52%

Hozzászólások

Új hozzászólás