Intermarium együttműködés

4219
43%
57%
Az Intermarium regionális együttműködés azért kapta ezt a nevet, mert a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger közötti közép- és kelet-európai országokat akarta egyesíteni. A 20. században erőfeszítéseket tettek az együttműködés kiépítésére és újjáélesztésére. De vajon életképes-e még ez a konstrukció, és legfőképp, kívánatos-e a 21. században? Versengene-e az Intermarium a meglévő regionális szervezetekkel, vagy éppen ellenkezőleg, teljes felélesztése mindenképpen jelentős előnyt jelentene tagjai számára?

Intermarium – esély a régiónk számára

Szerző
Translator
2018. 07. 22. - 17:00
Az Intermarium, vagy Trimarium, a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger közötti országok szövetsége – ezt az együttműködést próbálják a lengyel hatóságok létrehozni ebben a térségben. A fő kérdés az, hogy reális lehet-e egy ilyen formáció. Vagy talán Edward Lucas közismert brit publicistának van igaza, hogy Lengyelország nem elég erős – sem gazdasági sem demográfiai értelemben – efféle ambiciózus célok eléréséhez?

Nem kétséges, hogy Lengyelország, az Európa közepén fekvő, mintegy 38 milliós lakossággal rendelkező állam, azon európai országok közé tartozik, amelyek képesek aktív külpolitika folytatására mind az Európai Unión belül, mind az EU-n kívüli közvetlen szomszédaikkal. Lengyelországban általában a szakértők két fő megközelítési módot látnak az ország külpolitikájának folytatására. Az első szerint Varsónak szorosan együtt kell működnie az EU magjával, különösen Németországgal és Franciaországgal, és meg kell próbálnia másodhegedűsként (mivel a Brexit csak idő kérdése) játszani az Európai Közösség eme hatalmi koncertjében. A másik nézet Lengyelországot egyfajta mágnesnek tekinti, amely a régió kisebb országait vonzza, például a balti államokat vagy a többi V4 országot, így jelentős frakciót teremtve az EU-ban, ami ellensúlyozhatja az Unió nyugati magját. Az első hozzáállás Donald Tusk kormányára volt jellemző Radek Sikorskival a külügyminiszteri székben, utóbbit pedig a Jog és Igazságosság párt követi a legutóbbi 2015-ös parlamenti és elnökválasztásokon aratott elsöprő győzelme óta.

Egy pillantás a régi térképekre

Az Intermarium ötletét eredetileg Joseph Pilsudski, az egyik legnagyobb lengyel államférfi indítványozta a 20. század elején (akkor még a független Lengyelországért küzdő szocialista aktivistaként), az 1795-ben összeomló Lengyel-Litván Unió nyomán létrehozott erős politikai formáció megalapítására. Pilsudski úgy vélte, hogy Lengyelország, Ukrajna, Litvánia és talán más közép- és kelet-európai országok szövetsége előfeltétele annak, hogy a jövőben meg tudják védeni magukat a német és orosz (akkor szovjet) fenyegetéssel szemben. Sajnos a nemzetek nacionalizmusa (az erős lengyellel együtt) létfontosságúnak bizonyult ebben az időszakban, és a projekt megbukott. Az 1930-as évek közepén egy másik lengyel politikus, Pilsudski külpolitikai örököse, Joseph Beck, megpróbált egy övezetet létrehozni a náci Németország és a Szovjetunió közé szorult semleges országokból. A terv nem sikerült, mivel többek között Románia és Magyarország (Beck úgynevezett Harmadik Európájának magja) nem tudták elásni a csatabárdot Erdélyt illetően; Varsó rossz kapcsolatot ápolt Csehszlovákiával, valamint a balti és skandináv államok nem voltak hajlandóak lemondani a semlegességükről egy ilyen blokk létrehozása érdekében.

Unión belül, nem Unión túl

Mindannyian tudjuk, mi történt 1939-ben Lengyelországban, de ez most nem lényeges. A lényeg az, hogy sok dolog radikálisan megváltozott a második világháború előtti korszak óta, és mi már nem ugyanabban az Európában élünk. Ez azt jelenti, hogy az Intermarium gondolata is megváltozott. Ma nem két ellenséges, szomszédos hatalom jelent számunkra hosszú távú problémát, mert egyikük a szövetségesünkké vált egy erőteljes és demokratikus szervezet keretei között, így minden eszünkbe ötlő történelmi analógia téves. Napjainkban Lengyelország tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, ami biztosítja gazdasági növekedését, politikai erejét és katonai biztonságát. A közvélemény-kutatások szerint az ország büszke arra, hogy itt az egyik legmagasabb a támogatottsága az EU-nak Európa-szerte. Lengyelország jelentős pénzösszegekhez jut a strukturális alapokból és hatalmas előnyei származnak az európai egységes piacból. Röviden: egy lehetséges Polexit nincsen napirenden. Ha bármelyik lengyel kormány felveti az EU-ból való kilépés kérdését, azt azonnal lesöprik a politikai színtérről. Bár a lengyelországi ellenzéki média fontolgatja a Polexitet, ez teljes mértékben a Visztula-menti politikai háború eleme. 

Taktikai ballépések

Ha a fent említettek igazak, és a lengyel hatóságok megértik, mennyire fontos az EU-tagságunk (és feltételezzük, hogy megértik, mert ezt a tényt egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni), akkor egy mítoszt döntöttünk meg. A fentiekből következik, hogy az erős EU és NATO Lengyelország létfontosságú érdeke. Mindazonáltal sokan úgy vélik, hogy az Intermarium egy az EU-val és a NATO-val ellentétben álló kezdeményezés. Andris Sprūds, a Lett Külügyi Intézet vezetője egy interjúban a következőket mondta: "Stratégiai szempontból az Intermarium nem érdekel minket, nem hatékony, és lehetséges, hogy bizonyos mértékben ártó hatása lenne, mert alááshatja az EU és a NATO kohézióját. Lettország nem akarja ezt a játékot játszani." A probléma az, hogy Lengyelország nem úgy tekint az Intermariumra, mint ami gyengítené az euroatlanti szervezeteket, hanem mint az önszervező Közép- és Kelet-Európa érdekvédelmi eszközére. Másrészt, a lengyel kormány tett pár ballépést a Brüsszellel fennálló kapcsolataiban, és sokan EU-n belüli ártalmas elemként tekintenek rá. A Tusk második Európai Tanács elnöki ciklusa feletti csatározás, a vita az Európai Bizottsággal az Alkotmánybíróságról, valamint az EU-ellenes vagy a németellenes retorika mind felesleges és kontraproduktív volt. Ez az oka annak, hogy egyes országok hallani sem akarnak az Intermariumról, még akkor sem, ha a projekt meglehetősen ésszerűnek tűnik.

Már létezik

Bármit is gondoljanak az emberek, az Intermarium már létezik. Minden egyes alkalommal életbe lép, amikor a közép- és kelet-európai államok együtt járnak el közös politikai, gazdasági vagy infrastrukturális problémák megoldásában. Tévednek, akik szerint az Intermariumnak intézményesített szervezetnek kell lennie, mint az EU-nak, mert mindez a közös érdekekről szól. Ennek láttuk a hatását 2015 októberében Bukarestben, amikor kilenc közép-európai ország mini-csúcstalálkozót tartott, hogy közös fellépést készítsenek elő a következő évi varsói NATO-csúcstalálkozóra. Megfigyelhetjük a hatását ma, amikor Lengyelország, Litvánia és Ukrajna együtt próbálják megakasztani az Oroszországból Németországba tartó Északi Áramlat 2 (Nord Stream 2) gázvezeték projektjét. De már sokkal jelentősebb hatásai lennének, ha a lengyel kormány úgy folytatta volna politikáját, ahogy kellene – csendesen és hatékonyan.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Intermarium – lángoló viták egy hamvába holt ötletről

Translator
2018. 07. 22. - 17:00
“Az ötletek birodalmában minden a lelkesedésen múlik, a való világban pedig mindennek a kitartás az alapja.” Ha ezeket a szavakat az Intermarium projektre alkalmazzuk, nem nehéz észrevenni, hogy támogatói egyre lelkesebbek és lelkesebbek lettek az utóbbi években. Azonban sajnos nem gondolták át Goethe üzenetét, és az Intermarium még mindig nem került át az álmok birodalmából a valóságba.

De mi akadályozza meg ezt a projektet abban, hogy túllépjen a spekulációkon és valóra váljon? Már a projekt kezdetétől figyelembe kell venni az ötlet által érintett államok jelenlegi, valós helyzetét. Bár ezen államok többsége meglehetősen stabilnak és virágzónak tűnik, van két fontos, bizonytalan tényező. Az első Fehéroroszország [hivatalos nevén: Belarusz; valamint, a volt hivatalos nevén szovjet kontextusban és ennek nyomán magyarul a Magyar Népköztársaságban, ill. jelenleg oroszul az oroszországi köznyelvben: Belorusszia], amely próbálja megtalálni a helyét Oroszország és Európa többi része között. Nehéz megjósolni, hogy lenne-e elég elszántság Alexander Lukasenko elnökben ahhoz, hogy saját pozícióját és országának sorsát kockára téve részt vegyen egy olyan tervben, amely biztosan felbőszítené nagy testvérét – Oroszországot. Ukrajna, a másik bizonytalan pont, a legjobb példa arra, hogy mi mindenre képes Oroszország annak érdekében, hogy megvalósítsa stratégiai elképzeléseit. A háború ellehetetlenítette Ukrajna azon törekvését, hogy csatlakozzék a nyugati szövetségekhez: a NATO-hoz és az EU-hoz. Mondanom sem kell, hogy az Intermariumhoz való csatlakozás ugyanolyan valószínűtlen. Könnyen elképzelhető, hogy a szoros együttműködés egy Oroszországgal háborúban álló állammal a többi ország számára sem tűnik vonzónak. Ha az eddigiek nem lennének elegendőek, maga Ukrajna sem mutat érdeklődést az Intermarium iránt. Pontosabban fogalmazva: Ukrajna és Lengyelország számára az Intermarium nem ugyanazt jelenti. Kijev úgy véli, hogy a Litvániával és Fehéroroszországgal folytatott szoros és dinamikus együttműködés révén egy, a Balti- és a Fekete-tengert összekötő csomópont jön létre, amely előnyére válik a Kínával folytatott tárgyalásai során az Új Selyemút kezdeményezés kapcsán. Ezen a ponton egyszerűen abba is hagyhatnám a további elemzést, mivel Ukrajnának az Intermarium egyik központi államának kellene lennie. De tegyük fel, hogy Ukrajna nem fogja ezt az ötletet romba dönteni.

Kettő helyett három tenger

És mi lenne, ha azt mondanám, hogy már létezik egy versenyképes kezdeményezés, amely túlmutat a papírokon és nyilatkozatokon? Nemrégiben, a lengyelországi látogatása során Donald Trump elnököt meghívták a Három Tenger Kezdeményezés találkozójára, ahol mind a tizenkét tagállam vezetője jelen volt. Az Egyesült Államok elnöke támogatását fejezte ki és bíztatta a vezetőket az ötlet kiterjesztésére. Ez kétségtelenül egy meglehetősen szimbolikus kijelentés volt, és Trump elnök nem nyújtott anyagi támogatást, illetve semmilyen módon sem kapcsolta össze az Egyesült Államokat ezzel a projekttel. Mindemellett úgy tűnik, hogy a lengyel politikai szereplők – kiváltképpen Duda elnök – nagyon szívesen lemondanának az Intermariumról az újonnan kialakult kezdeményezés javára. Duda elnök tettei és Trump elnök jelenléte a találkozón igazolják a legjobban a lengyelek hozzáállását mindkét projekthez.

Tudom, hogy van egy alapvető különbség az Intermarium és a Három Tenger Kezdeményezés között. Az Intermarium stratégiaibb, inkább katonai jellegű szövetség, míg a Három Tenger három gazdasági ágazatra koncentrál: az energiaszektorra, az infrastruktúrára és a technológiára. De nem látom akadályát annak, hogy ez a kezdeményezés egy politikaibb jellegű, stratégiai szövetséggé váljon a résztvevő államok között. Annak ellenére, hogy elég fiatal, a Három Tenger már kézzelfogható, fontos hatásokat ért el. Ezek egyike a Via Carpatia projekt – egy nemzetközi útvonal, amely Klaipedát (Lettország) köti össze Thesszalonikivel (Görögország). Egy másik példa, az Északi Áramlat 2 projekt aktív ellenzése, ami romba döntheti az európai gázszállítás kényes biztonsági rendszerét. Habár a Három Tenger Kezdeményezés létrejötte óta meglehetősen rövid idő telt el, máris hozott némi gyümölcsöt, míg ugyanez nem mondható el az Intermariumról.

A történelem szele

Annak ellenére, hogy a két világháború közötti időszakban már felvázolták az Intermarium együttműködés modern koncepcióját, az együttműködés ugyanolyan akadályokba ütközik manapság, mint akkoriban. Ez a fajta szövetség nem lehet sikeres anélkül, hogy az európai kulcsszereplők – Németország és Franciaország – tolerálnák a létezését. A régi időkben, az akkori nagy játékosok, Nagy-Britannia és Franciaország sem voltak elragadtatva egy szövetség létrejöttétől a szovjet medve szomszédságában, amelyet csak olyan ígéretekkel lehetett megszelidíteni, hogy befolyási övezetébe nem avatkoznak bele. Egy ilyen szövetség ma is olyan, mintha egyenesen kiszúrnák a medve szemét. Ezért is nehéz elképzelni, hogy az európai közösség vezetői szerepére törekvő Németország szívesen támogatna egy Intermariumhoz hasonló projektet. A lokális problémák tetejébe a kínai sárkány ébredése még globális zűrzavart is okoz. Egyesek azt mondhatnák, hogy ez tökéletes idő arra, hogy saját ötletekkel és projektekkel álljunk elő, de ezzel nem értek egyet. Ha egy globális összecsapásra kerülne sor, nem valószínű, hogy az Intermarium által átfogott régió kívül esne a kulcsszereplők látómezején. Azokban az időkben, amikor az ellenség messze van, nincs szükség arra, hogy helyben is újabb gyújtópontot hozzunk létre, Oroszország és Európa többi része között is feszültséget szítva. Sajnos valószínűbb, hogy Kelet-Európa egy Washington és Moszkva közötti nagyobb megállapodás része lenne. Ha az Egyesült Államok egyszer úgy dönt, hogy az Intermarium nem elfogadható, akkor a józan ész azt diktálja, hogy a lengyel állam nem szállna szembe legfőbb védelmezőjével. Ugyanez vonatkozik a többi tagállamra is.

A medve nem játék!

Végül, de nem utolsó sorban, nézzünk szembe egy másik igazsággal. Kizárt, hogy Oroszország az ő birodalmi emlékezetével hagyná, hogy az Intermarium bármilyen formában is megvalósuljon. Az ukrán konfliktus egyértelműen mutatja Moszkva döntéshozóinak stratégiáját. Ahogyan már a cikk elején kifejtettem, egyrészt az Ukrajna nyugati részein keltett zavar, másrészt pedig a Krím elfoglalása sikeresen kizárta Ukrajnát bármiféle együttműködésből. Ukrajna NATO vagy EU tagsága szóba sem jöhet. Ez alól az Intermarium mint szövetségféle sem képez kivételt. Ezenkívül az oroszok feladatuknak érzik, hogy beavatkozzanak a régió államainak működésébe és elvegyék a kedvüket bármiféle kezdeményezéstől, amely erősítené ezen országok együttműködését. Ez a probléma kiterjed a NATO-ra, az EU-ra, a Három Tenger Kezdeményezésre, és minden bizonnyal kihatna az Intermarium projektre is. Végül nehéz alternatívát kínálni az EU-ra vagy a NATO-ra a régióban. Ez a két szerződés szilárd alapokon nyugszik, már léteznek egy ideje és még mindig óriási potenciál rejlik bennük. Ahhoz, hogy az Intermarium érvényesülni tudjon a fent említett projektek árnyékában, többet kellene kínálnia; valamit, ami valóban arra ösztönözné a régió államait, hogy befektessék tőkéjüket, és vállalják a politikai kockázatot és felelősséget, amely egy ilyen szövetség kialakításával jár. Az Intermarium azonban nem egy kiüresedett idea – mindig is üres volt.

* a cikk Łukasz Turkowski közreműködésével készült.

A közéletben kialakult különböző álláspontok közül a cikk szándékosan csak egyet mutat be. Tartalma nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben a szerző személyes álláspontját. Tekintse meg a Duel Amical filozófiáját.

Swipe to see the other side.

The state of the votes

43%
57%

Hozzászólások

Új hozzászólás