Intermarium együttműködés

De mi akadályozza meg ezt a projektet abban, hogy túllépjen a spekulációkon és valóra váljon? Már a projekt kezdetétől figyelembe kell venni az ötlet által érintett államok jelenlegi, valós helyzetét. Bár ezen államok többsége meglehetősen stabilnak és virágzónak tűnik, van két fontos, bizonytalan tényező. Az első Fehéroroszország [hivatalos nevén: Belarusz; valamint, a volt hivatalos nevén szovjet kontextusban és ennek nyomán magyarul a Magyar Népköztársaságban, ill. jelenleg oroszul az oroszországi köznyelvben: Belorusszia], amely próbálja megtalálni a helyét Oroszország és Európa többi része között. Nehéz megjósolni, hogy lenne-e elég elszántság Alexander Lukasenko elnökben ahhoz, hogy saját pozícióját és országának sorsát kockára téve részt vegyen egy olyan tervben, amely biztosan felbőszítené nagy testvérét – Oroszországot. Ukrajna, a másik bizonytalan pont, a legjobb példa arra, hogy mi mindenre képes Oroszország annak érdekében, hogy megvalósítsa stratégiai elképzeléseit. A háború ellehetetlenítette Ukrajna azon törekvését, hogy csatlakozzék a nyugati szövetségekhez: a NATO-hoz és az EU-hoz. Mondanom sem kell, hogy az Intermariumhoz való csatlakozás ugyanolyan valószínűtlen. Könnyen elképzelhető, hogy a szoros együttműködés egy Oroszországgal háborúban álló állammal a többi ország számára sem tűnik vonzónak. Ha az eddigiek nem lennének elegendőek, maga Ukrajna sem mutat érdeklődést az Intermarium iránt. Pontosabban fogalmazva: Ukrajna és Lengyelország számára az Intermarium nem ugyanazt jelenti. Kijev úgy véli, hogy a Litvániával és Fehéroroszországgal folytatott szoros és dinamikus együttműködés révén egy, a Balti- és a Fekete-tengert összekötő csomópont jön létre, amely előnyére válik a Kínával folytatott tárgyalásai során az Új Selyemút kezdeményezés kapcsán. Ezen a ponton egyszerűen abba is hagyhatnám a további elemzést, mivel Ukrajnának az Intermarium egyik központi államának kellene lennie. De tegyük fel, hogy Ukrajna nem fogja ezt az ötletet romba dönteni.

Kettő helyett három tenger

És mi lenne, ha azt mondanám, hogy már létezik egy versenyképes kezdeményezés, amely túlmutat a papírokon és nyilatkozatokon? Nemrégiben, a lengyelországi látogatása során Donald Trump elnököt meghívták a Három Tenger Kezdeményezés találkozójára, ahol mind a tizenkét tagállam vezetője jelen volt. Az Egyesült Államok elnöke támogatását fejezte ki és bíztatta a vezetőket az ötlet kiterjesztésére. Ez kétségtelenül egy meglehetősen szimbolikus kijelentés volt, és Trump elnök nem nyújtott anyagi támogatást, illetve semmilyen módon sem kapcsolta össze az Egyesült Államokat ezzel a projekttel. Mindemellett úgy tűnik, hogy a lengyel politikai szereplők – kiváltképpen Duda elnök – nagyon szívesen lemondanának az Intermariumról az újonnan kialakult kezdeményezés javára. Duda elnök tettei és Trump elnök jelenléte a találkozón igazolják a legjobban a lengyelek hozzáállását mindkét projekthez.

Tudom, hogy van egy alapvető különbség az Intermarium és a Három Tenger Kezdeményezés között. Az Intermarium stratégiaibb, inkább katonai jellegű szövetség, míg a Három Tenger három gazdasági ágazatra koncentrál: az energiaszektorra, az infrastruktúrára és a technológiára. De nem látom akadályát annak, hogy ez a kezdeményezés egy politikaibb jellegű, stratégiai szövetséggé váljon a résztvevő államok között. Annak ellenére, hogy elég fiatal, a Három Tenger már kézzelfogható, fontos hatásokat ért el. Ezek egyike a Via Carpatia projekt – egy nemzetközi útvonal, amely Klaipedát (Lettország) köti össze Thesszalonikivel (Görögország). Egy másik példa, az Északi Áramlat 2 projekt aktív ellenzése, ami romba döntheti az európai gázszállítás kényes biztonsági rendszerét. Habár a Három Tenger Kezdeményezés létrejötte óta meglehetősen rövid idő telt el, máris hozott némi gyümölcsöt, míg ugyanez nem mondható el az Intermariumról.

A történelem szele

Annak ellenére, hogy a két világháború közötti időszakban már felvázolták az Intermarium együttműködés modern koncepcióját, az együttműködés ugyanolyan akadályokba ütközik manapság, mint akkoriban. Ez a fajta szövetség nem lehet sikeres anélkül, hogy az európai kulcsszereplők – Németország és Franciaország – tolerálnák a létezését. A régi időkben, az akkori nagy játékosok, Nagy-Britannia és Franciaország sem voltak elragadtatva egy szövetség létrejöttétől a szovjet medve szomszédságában, amelyet csak olyan ígéretekkel lehetett megszelidíteni, hogy befolyási övezetébe nem avatkoznak bele. Egy ilyen szövetség ma is olyan, mintha egyenesen kiszúrnák a medve szemét. Ezért is nehéz elképzelni, hogy az európai közösség vezetői szerepére törekvő Németország szívesen támogatna egy Intermariumhoz hasonló projektet. A lokális problémák tetejébe a kínai sárkány ébredése még globális zűrzavart is okoz. Egyesek azt mondhatnák, hogy ez tökéletes idő arra, hogy saját ötletekkel és projektekkel álljunk elő, de ezzel nem értek egyet. Ha egy globális összecsapásra kerülne sor, nem valószínű, hogy az Intermarium által átfogott régió kívül esne a kulcsszereplők látómezején. Azokban az időkben, amikor az ellenség messze van, nincs szükség arra, hogy helyben is újabb gyújtópontot hozzunk létre, Oroszország és Európa többi része között is feszültséget szítva. Sajnos valószínűbb, hogy Kelet-Európa egy Washington és Moszkva közötti nagyobb megállapodás része lenne. Ha az Egyesült Államok egyszer úgy dönt, hogy az Intermarium nem elfogadható, akkor a józan ész azt diktálja, hogy a lengyel állam nem szállna szembe legfőbb védelmezőjével. Ugyanez vonatkozik a többi tagállamra is.

A medve nem játék!

Végül, de nem utolsó sorban, nézzünk szembe egy másik igazsággal. Kizárt, hogy Oroszország az ő birodalmi emlékezetével hagyná, hogy az Intermarium bármilyen formában is megvalósuljon. Az ukrán konfliktus egyértelműen mutatja Moszkva döntéshozóinak stratégiáját. Ahogyan már a cikk elején kifejtettem, egyrészt az Ukrajna nyugati részein keltett zavar, másrészt pedig a Krím elfoglalása sikeresen kizárta Ukrajnát bármiféle együttműködésből. Ukrajna NATO vagy EU tagsága szóba sem jöhet. Ez alól az Intermarium mint szövetségféle sem képez kivételt. Ezenkívül az oroszok feladatuknak érzik, hogy beavatkozzanak a régió államainak működésébe és elvegyék a kedvüket bármiféle kezdeményezéstől, amely erősítené ezen országok együttműködését. Ez a probléma kiterjed a NATO-ra, az EU-ra, a Három Tenger Kezdeményezésre, és minden bizonnyal kihatna az Intermarium projektre is. Végül nehéz alternatívát kínálni az EU-ra vagy a NATO-ra a régióban. Ez a két szerződés szilárd alapokon nyugszik, már léteznek egy ideje és még mindig óriási potenciál rejlik bennük. Ahhoz, hogy az Intermarium érvényesülni tudjon a fent említett projektek árnyékában, többet kellene kínálnia; valamit, ami valóban arra ösztönözné a régió államait, hogy befektessék tőkéjüket, és vállalják a politikai kockázatot és felelősséget, amely egy ilyen szövetség kialakításával jár. Az Intermarium azonban nem egy kiüresedett idea – mindig is üres volt.

* a cikk Łukasz Turkowski közreműködésével készült.