Szükség van-e föderális Európára?

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésével jelentős szereplőt veszítenek a föderális Európa ellenzői. Ezt láthatóan a mélyebb integráció pártján álló európai elit is felismerte.

Juncker és Macron a föderáció mellett

Jean- Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke 2017 szeptemberében tartotta meg az Európai Unió jövőjéről szóló beszédét. Többek között ismertette, hogy a jövőben minden EU-s tagállamnak indokolt lenne csatlakoznia az eurózónához. Kitért arra is, hogy szükséges egy szuperelnöki pozíció létrehozása az Unióban. A jövőben azt is megtiltaná, hogy a nemzetállamok saját hatáskörükben úgynevezett stratégiai beruházásokkal kapcsolatos döntéseket hozzanak, bevezetné, hogy minden ilyen döntést engedélyeztetni kelljen az EU illetékes szervezeteivel.

Néhány héttel Juncker elnök beszéde után, Emmanuel Macron francia elnök is ismertette Európa vízióját a Sorbonne egyetemen tartott előadásában. Juncker óvatos hangvételű, minden tagállamnak kedvezni próbáló beszédéhez képest Macron még egyértelműbben fogalmazta meg egy szorosabb integráció és a föderális Európához vezető út lépéseit. Macron közös határvédelmet, külön eurózóna pénzügyminisztert, nemzetek feletti, transznacionális listán megválasztott Európai Parlamenti képviselőket, közös költségvetést az eurózóna államainak, európai szintű tranzakciós adót, európai menekültügyi hatóságot, valamint európai ügyészséget szeretne. A francia elnök szerint: „Európa már most többsebességes, ezért nem kell félni azt kimondani, és azt akarni”.

Angela Merkel német kancellár üdvözölte Macron szorosabb Európai integrációt célzó terveit. Macron intenzívebb együttműködést kínált Németországnak, így kirajzolódni látszik egy francia-német tandem által irányított Európai Unió.

Az európai polgárok a föderalizmus ellen

Az Európai Egyesült Államok létrehozása, nemcsak a nemzeti szuverenitás csökkenésével járna, hanem a nemzetállamok megszűnését is eredményezné. Ez az elképzelés egy felülről irányított folyamat, amely szembe megy az állampolgárok akaratával és a tagállamok szándékával. Az öreg kontinens vezető politikusai saját érdekeiket szem előtt tartva rákényszerítik a tagállamokra integrációs elképzeléseiket, így létrehozva a központi hatalom által irányított Európát.

Az elmúlt három évben a Századvég Alapítvány vezetésével az EU 28 tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. A közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként 1000, azaz összesen 28.000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A Project 28 elnevezésű kutatás idén februárban elkészített felmérése tökéletesen alátámasztja, hogy a Macron féle föderális tervek szembe mennek az EU-s állampolgárok véleményével. 

Az EU-s tagállamok polgárainak többsége úgy gondolja, hogy több nemzeti szuverenitásra és kevesebb európai integrációra van szükség. A föderális Európa gondolatának nincs társadalmi támogatottsága, így az ezt figyelmen kívül hagyó, szorosabb integráció párti európai vezetés szándékai szembe mennek a népi akarattal, és antidemokratikus módon próbálják saját érdekeiknek alárendelni a szuverén tagállamokat.

Az európai démosz hiánya

A világon számos föderális állam létezik és működik hatékonyan. A szövetségi állami berendezkedés mintapéldája az Amerikai Egyesült Államok, de Svájc és Németország is szövetségi államként működik.

A szövetségi rendszer lényege, hogy van egy tagállami és egy központi szint. A tagállamok rendelkeznek bizonyos jogosítványokkal, de számos területen lemondanak a szuverenitásukról a központ javára. Nagyon fontos a nemzeti identitáson alapuló közösség (etnosz) és a politikai, vagy államalkotó közösség (démosz) viszonya.

Az USA létrejöttekor az etnosznak nem volt jelentősége – nem voltak nemzeti identitáson alapuló közösségek jelentős számban – hiszen bárhonnan jöhettek az emberek és szabadon letelepedhettek ezzel polgárjogot nyerve. A németeknél a közös kultúra, nyelv és történelmi örökség következményeként tudott létrejönni és működőképessé válni a szövetségi rendszer. Svájcban – hasonlóan az EU-hoz – fontos szerepe volt a nemzeti (kantonális/nyelvi) önazonosságnak, ugyanakkor létezik svájci politikai közösség, démosz is, míg ugyanez az EU esetében egyenlőre nem, vagy csak igen kezdetlegesen, az európai parlamenti választásokon keresztül létezik.
Az Európai föderáció téves gondolat és jelenleg elképzelhetetlen. Az Eurobarometer felmérése szerint az európai emberek 54%-a szerint nincs közös európai kultúra, mivel az országok túlságosan különböznek egymástól. Ezek az eredmények is bizonyítják, nincs egységes európai nép. Európa kulturálisan túlságosan sokszínű ahhoz, hogy föderációban egyesüljön.

Az elmúlt néhány évben Európa szerte megerősödtek az euroszkeptikus pártok. Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Dániában, Finnországban, Csehországban megjelentek, vagy megerősödtek azok az euroszkeptikus politikai erők, amelyek – többek között az integráció mélyítését célzó kezdeményezései miatt – kritizálják az EU-t. Az Egyesült Királyság a tervek szerint 2019 márciusában elhagyja az uniót. A britek nemet mondtak az európai integrációban való részvételre. Andrej Babiš cseh miniszterelnök egy interjúban utalt arra, hogy a szorosabb integráció erőltetése miatt újabb országok követhetik az Egyesült Királyság példáját.

Mindebből az következik, hogy vékony jégen jár az Európai Egyesült Államok célját zászlajára tűző uniós vezetés. A túlzottan szoros, a többség által nem támogatott integrációs elképzelések sokakat inkább elriasztanak, mint együttműködésre sarkallnak. 

Források:

http://project28.eu/hu/

http://phd.lib.uni-corvinus.hu/147/1/vida_krisztina.pdf#page=111

http://ec.europa.eu/commfrontoffice/publicopinion/index.cfm/ResultDoc/download/DocumentKy/80882   (38.oldal)