Vallás és szólásszabadság

2018 január 23-án egy népszerű szlovák keresztény-konzervatív magazin, a Týždeň (Hét), melyet egy erősen amerikai-párti és nyugat-párti újságíró, Stefan Hríb vezet, a következő nyílt kérelmet tette közzé: „Miniszterelnök úr, kérjük fejezze be az emberek sértegetését a vallásuk miatt!” A szöveget büszke aláírások listája követi evangélikus teológusoktól, egy imámtól és muszlim politológustól, Jozef Lenčtől. A kérelem súlyos kritikával illeti akkori miniszterelnökünket, Robert Ficót, muszlimellenes kijelentéseiért. Ezek az állítások a következők: a muszlimok nem tudnak beilleszkedni, nem szabadna a hadseregben vagy a rendőrségnél szolgálatot teljesíteniük, illetve sohasem jöhet létre egy muszlim Ummah (közösség). Az utolsó érv amit felsorakoztattak, az a volt miniszterelnök megjegyzése a Sobotné Dialógy (Vasárnapi Párbeszédek) című műsorban, amelyben Fico úr azt állította, hogy „A turisták hozzánk látogatnak, mivel itt nincsenek robbantások, itt a muszlimok nem kötnek beléjük az utcán.” Kérelmük fő célja az volt, hogy elvegyék országunk akkori vezetőjének a kedvét attól, hogy kritizálja a vallást. A határozott üzenetük a következő: „ne sértegessen embereket vallási hitük miatt.”

Néhány jogos érv

Annak ellenére, hogy nem értek egyet sem üzenetük címével, sem annak általános mondanivalójával, bizonyos érveik helytállóak. Például felháborító azt javasolni, hogy más felekezetű emberek ne teljesítsenek szolgálatot a seregben vagy a rendőrségnél. Ugyanilyen képtelenség azt állítani, hogy a turisták azért „jönnek ide”, mert nincsenek „deviáns muszlim zaklatók”. Senkinek soha eszébe nem jut azért törölni egy párizsi gépet vagy nem felszállni a hamburgi vonatra, mert úticélja végén névtelen huligánoktól tartana. Az emberek azért utaznak egy másik országba, mert az közel áll a szívükhöz vagy valamilyen érdekes történelmi helyet kívánnak felkeresni. Ha a volt miniszterelnök szavai igazak lennének, Szlovákiát mostanra már elözönlötték volna a külföldiek, de hasonló jelenség még nem fordult elő. Továbbá arra sem tudok rábólintani, ha valaki azzal érvel, hogy a muszlimok képtelenek lennének beilleszkedni. Micsoda sületlenség. Bosznia egy többségében muszlim ország és fővárosában, Szarajevóban van a legtöbb vegyes házasság keresztények és muszlimok között, az egész országban. Az Al-Kaidának elakadt a szava amikor Boszniában próbált toborozni halálkultuszához, miután a szervezet felfedezte, hogy milyen szekularista a volt Jugoszláv állam. Én nem látok abban semmi kivetnivalót, hogy valaki az Iszlám vallást kritikával illesse, de az üldöztetés nem old meg semmit és nem igazolható. Ennek ellenére, mint azt korábban állítottam, csak bizonyos mértékben osztom a tiltakozók álláspontját.

A “megsértődés joga” nem létezik

A cím megfogalmazását nagyon gyatrának találom, csakúgy, mint a kérelmet arra vonatkozóan, hogy próbáljunk meg senkit meg nem sérteni. Ez azt jelentené talán, hogy jobb volna tojáshéjon járkálnunk és babusgatnunk mindenkit? Nem éppen. Mint azt az egyik amerikai alapító honatya, Thomas Paine mondta: „Az aki nem mer megsérteni másokat, nem tud őszinte lenni.” Két választásunk van; vagy nyílt és kemény beszélgetéseket folytatunk vagy csöndben maradunk míg a rend keveredik a fegyelemmel. Egy kijelentésből akkor lesz sértődés, ha azt valaki támadásként magára veszi. Nem szabad kedvesnek lennünk borzalmas gondolatokkal szemben. Különösen igaz ez, ha a vallásról van szó, amely már most is kiváltságokban részesül, többen is, mint kellene (például az adófizetők pénzéből). A vallásos emberek nem kaphatnak több jogot, mint más állampolgárok. Semmiféle morális fölény nem származik abból, ha valaki hisz a természetfelettiben, azzal szemben, ha nem hisz. Sok háborút vívtak már úgy, hogy azt állították, Isten velük van. Ezért én sohasem fogok egyet érteni, illetve soha nem fogom visszhangozni a kérelem általános üzenetét, még ha bizonyos részeit tudom is értékelni. Megbocsáthatatlan úgy tenni, mint ha a szélsőséges Iszlám nem jelentene fenyegetettséget. De a muszlimoknak jogainak vannak, akárcsak más állampolgároknak és mellettük állok, ha valódi üldöztetésben van részük. Ennek ellenére nem lehet komolyan venni azt, ha valaki érzékeny érzelmeire hivatkozik.

A problémát nem az emberek jelentik, hanem az ideológia

Az emberek lehetnek jók vagy rosszak a vallásuktól függetlenül, hiszen az alapvető moralis érzékük teszi őket jóvá, nem pedig a vallásuk. Ezért nem kell tartózkodnunk a vallás meg nem sértésétől, sőt, szabad kritizálni! Barbár teokráciák több visszamaradott rezsimet hoztak már létre. Azok az állítások, mely szerint az embereknek szükségük van vallásra, vagy hogy a vallás bármiféle előnnyel járna egy államnak, hamisnak bizonyulnak nem csak az előbb említett példák, de a saját országom kapcsán is. A Szlovák Köztársaság hivatalosan egy katolikus ország, ennek ellenére több súlyos problémával is küzd, melyeket a vallás csak súlyosbít. A melegek házasságának legalizálása egy példa erre, melynek egyetlen akadálya az úgynevezett keresztény erkölcs. A vak hit nem erénye társadalmunknak, sokkal inkább legveszélyesebb hibája. Tehát összefoglalva, a Tyždeňben megfogalmazott kérelemnek volt némi alapja, de az általános üzenete hamis. A vallás nem válhat társadalmunk védett szent tehenévé.